Az amerikai és a kínai elnöknek egyaránt érdekében áll a konfliktus kiélezése a két ország között, ennek a szembenállásnak lett mellékhadszíntere az indiai-kínai határ.
A két nagyhatalom rivalizálása központi téma marad a piacokon, a feszültségek nem múlnak el, de abban talán bízhatunk, hogy rövid távon senkinek sem érdeke túlfeszíteni a húrt.
A politikai hatalmát egyre inkább központosító Hszi Csin-ping befolyása egyre nagyobb a magánszektorra, ami alapjaiban változtathatja meg a kínai gazdaságot.
Sok példa volt a történelemben egy domináns és egy felemelkedő nagyhatalom konfliktusára, és a többségük háborúhoz vezetett.
Trump elszabadult, mint a hajóágyú, létrejött a Magyarország Nyrt., de legalább kinyírják a műanyag szívószálakat. Ezek volt azok a dolgok 2018-ból, amelyek hatását évek múlva is érzékelni fogjuk.
A fegyvereket egyelőre lábhoz teszik, hogy legyen három hónap, amikor nyugodtan tárgyalhatnak Kína és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatairól.
A közel félmilliárdos társadalmi osztály egyre kritikusabb a hatalmát koncentráló Hszi Csin-ping ellen, de a kereskedelmi háború felülírhatja ezt.
A hatalmat egyre jobban koncentráló Hszi Csin-ping a magáncégekre is kiterjeszti befolyását. Ilyen államrendszerre még nem volt példa.
Az ötévenként tartott kínai pártkongresszuson tovább erősödött Hszi Csin-ping.
Ötévente lehet csak úgy belelátni a kínai politika fekete dobozába, mint most. Ma kezdődött el a Kínai Kommunista Párt kongresszusa.