Pár idilli év után megint szenvednek a magyar autósok, 2014 óta nem volt olyan drága tankolni, mint most. Legtöbbjük számára ez ismerős érzés lehet, mert az elmúlt két évtizedben több, a mostaninál sokkal durvább üzemanyag-drágulási hullámot is átéltek.
A 2008 közepétől induló, és egészen 2011-ig tartó áremelkedés – amelyet az árak többéves stagnálása követett – ráadásul egybeesett a válsággal. Ekkoriban sokan vesztették el a munkájukat, még többen pedig alkalmazásban maradtak ugyan, de nem is álmodhattak érdemi fizetésemelésről. A benzin vagy a gázolaj drágulása tehát duplán fájt. Ez a kellemetlen időszak 2014-ben ért véget, amikor az üzemanyagárak a 420 forint körüli szintről zuhanni kezdtek, és 300 forint körül érték el mélypontjukat a következő évben.
Ez jórészt annak volt köszönhető, hogy Szaúd-Arábia – néhány más nagy olajtermelővel karöltve – elkezdte masszívan növelni a kitermelését. A cél az volt, hogy kiszorítsák a világpiacról azokat az amerikai termelőket, amelyek nem a hagyományos, hanem a tömegesen nem sokkal korábban alkalmazni kezdett repesztéses technológiával hozzák felszínre az olajat.
Mivel ezek költségszintje még viszonylag magasan volt, a szaúdiak úgy okoskodtak, hogy ha körülbelül egy évre mélybe küldik a világpiaci árakat, akkor az amerikai kitermelők szépen tönkremennek, és visszazökkenhet a világ a régi kerékvágásba, amikor a szaúdi vezetéssel működő olajkartell, az OPEC diktálhatott a piacnak. A terv első fele működött is, az olajárak zuhantak, aminek köszönhetően idehaza is jelentősen olcsóbb lett az üzemanyag.
A számításba azonban hiba csúszott. Kiderült, hogy az amerikai cégek összességében képesek nagyon rugalmasan változtatni a kitermelt mennyiségen, és közben tovább tökéletesítették a technológiát. Emiatt közel sem következett be az az elsöprő csődhullám, amiben a szaúdiak bíztak. Ráadásul rekordsebességgel égették a még a magas olajárak idején felhalmozott pénzügyi tartalékaikat, akárcsak több más OPEC-tag, és egyértelművé vált: a stratégia nem működik.
Ekkor az olajkartell – másokkal, például Oroszországgal is egyeztetve – visszanyúlt a régi recepthez: elkezdte csökkenteni a kitermelést. Ez némi fáziskéséssel meg is hozta a várt eredményt, a 30 dolláros mélypontról, megtorpanásokkal ugyan, de elkezdett felfelé kúszni az olaj ára. Ebből az amerikai termelők is profitáltak, de a hagyományos olajhatalmaknak nem volt más választásuk, mint hogy megosztozzanak velük a nyereségen.
Ezt megkönnyíti, hogy a világgazdaság rég látott fordulatszámon pörög, ami az olaj iránti keresletet is növeli, elsősorban Ázsiában, azon belül is Kínában és Indiában. Az amerikai cégek pedig egyrészt a végtelenségig az új technológiával sem tudják növelni a kitermelést, másrészt logisztikai nehézségek miatt az exportlehetőségeik is korlátozottak.
De vannak más bajok is. Például az OPEC-tag Venezuela kitermelése folyamatosan hanyatlik, mert az országban uralkodó gazdasági káosz miatt gyakran a berendezések karbantartását sem tudják biztosítani. Olyan hírek is érkeztek, hogy – a lakosság nagy részéhez hasonlóan – az olajipari munkások éheznek, és egész egyszerűen képtelenek elvégezni a nehéz fizikai munkát.
Erre rátett még egy lapáttal, hogy Donald Trump amerikai elnök felmondta az iráni atommegállapodást, ezért a piacok már azt kezdték árazni, hogy jelentősen visszaesik majd az ország olajexportja.
Mindezek nyomán inkább már az a kérdés, hogy meddig tart az olaj drágulása. Trump számára például kifejezetten kellemetlen lenne, ha az amerikai autósok további masszív áremelkedést tapasztalnának a novemberi kongresszusi választások előtt. De az OPEC számára sem cél, hogy extrém magasra emelkedjen a most 80 dollár körül alakuló olajár. Ez ugyanis újabb lökést adna a helyettesítő technológiák fejlesztésének, gyorsulhatna például az elektromos autók akkumulátorainak fejlesztése. Ez pedig már középtávon is visszavethetné az olajkeresletet.
Ezért az olajtermelő államok abban állapodtak meg, hogy egymillió hordóval növelik a felhozatalt, ami világszinten körülbelül plusz egy százaléknak felel meg. Meglátjuk, hogy ez mire lesz elég, mindenesetre június elejéhez képest nem változott érdemben az olajár.
A magyar autósok pechje, hogy pont ebben az időszakban a forint sokat gyengült a dollárhoz képest. Márpedig az olajkereskedelem az utóbbiban zajlik. Az idei első félévben 9 százalékkal értékelődött le a forint a dollárhoz képest, a benzinkutaknál ezt is meg kell fizetni.
Az ár nagyjáéból fele persze továbbra is az államnak megy – döntően a jövedéki adó és az áfa formájában –, a másik felét teszi ki a termelői ár, a kis- és a nagykereskedelmi árrés. A Mol árképzését egyébként többször is vizsgálta az elmúlt 20 évben a kormányzat, illetve a Gazdasági Versenyhivatal. Bár az utóbbi egy esetben 150 milliós eljárási bírságot is kiszabott, de nem volt olyan megállapítás, amely hatással lett volna a kiskereskedelmi árképzésre.
A mostani 400 forintos üzemanyagár azért szerencsére kevésbé fájdalmas, mint a pár évvel ezelőtti. Az utóbbi körülbelül két évben ugyanis nemcsak többen dolgoznak, hanem a keresetek is meglódultak, így magasabb fizetésből kell kigazdálkodni a benzinre vagy gázolajra valót. (Persze aki kimaradt az emelésekből, azt ez nem vigasztalja.)
Míg 1996-ban egy teljes munkaidőben foglalkoztatott nettó átlagkeresetéből kerekítve 255 liter 95-ös benzint vehetett, addig 2006-ban 401-et, tavaly pedig 556-ot. Ugyanez a gázolajnál 283, 409 és 550 liter. Igaz, az idei drágulás a jövedelmek folytatódó emelkedése ellenére megtörte az emelkedő trendet. *2018-ban a legfrissebb üzemanyagárakkal, valamint a KSH által legutóbb közölt áprilisi keresetekkel számoltunk.
Ezt kifejezhetjük úgy is, hogy mennyibe kerülne egy liter üzemanyag, ha az ára ugyanúgy viszonyulna a nettó keresetekhez, mint a KSH éves kimutatásának kezdetét jelentő 1996-ban. *Ilyen ár mellett mindig annyi literre futná a pénzünkből, mint 1996-ban. Ilyen értelemben kifejezetten jól állunk, a benzinben vagy gázolajban számolható életszínvonalunk tehát sokat javult.
Vállalat
Négy gyártól várja a gazdasági csodát a kormány, és mindannyian megérezzük, ha nem jön el
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
Fontos
Alig érdekel valakit a 3+3 millió forint otthonfelújítási ingyenpénz
Körülbelül 1,5 millióan lehetnek jogosultak a támogatásra, 20 ezren meg is kaphatnák, de egyelőre csak 4500-an jelentkeztek érte.
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
Újabb nagy ingatlant vett a Balatonnál a csopakiakkal hadakozó kormányközeli üzletember
Egyetlen cég tett ajánlatot azon az árverésen, amelyet a nemzeti vagyonkezelő a csopaki honvédségi üdülő értékesítésére írt ki. A vevőt már ismerik a helyiek.
