Kell-e aggódni a lakossági állampapírok sorsa miatt?

(A szerző független pénzügyi szakértő. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az elmúlt hetekben a csapból is az folyik, hogy az idei első negyedévben a lakosság zsebében mekkora összeg landol majd a prémium államkötvények (PMÁP) után kapott kamatok révén. A magyar kormánynak – köszönhetően az Európa-bajnok 2023-as, 17,6 százalékos inflációnak – az inflációkövető állampapírok után 1300 milliárd forintot kell idén kifizetnie csak kamatként, ennek zömét ráadásul az első negyedévben.

A helyzet komolyságát mutatja, hogy Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter úgy fogalmazott, „őrület lesz” a lakossági állampapírok miatt, és közelről fogják figyelni a folyamatokat, bármit is jelentsen ez. A miniszter azt is hozzátette, a maga részéről az elvárás – ha már ilyen nagyvonalúan magas kamatot fizet a magyar állam -, hogy a magyar lakosság a nyakába szakadó súlyos milliárdokat fogyasztásra fordítsa. A miniszterelnök egy későbbi interjújában annyit még nagyvonalúan hozzátett, hogy ki is fizetik a kamatot a magyar lakosság számára, így a 2025-ös év repülőrajttal indul.

Sokan írtak arról, hogy vajon ennek az állománynak mekkora részét váltják majd vissza, illetve konkrétan hol fog landolni ez a valóban nagy összeg. Sok újat ezzel kapcsolatban én sem tudnék írni. Annyit csak a tényszerűség kedvéért rögzítsünk: a 2024-es 3,7 százalékos átlagos infláció után a kamatprémiummal együtt az inflációkövető állampapírok elvesztették valódi vonzerejüket, a magas reálkamatot, a 18 százalék feletti kamat után a lakosság kénytelen beérni 4-5,2 százalék körüli kamattal.

Hogy hova gurulnak majd a forintok, utólag biztosan megtudjuk. Ami számomra rejtély, és kicsit rémisztő is, az a csend. Két nagyobb kamatfizetésen már túl van a magyar állam (január 20. és 27.), de semmilyen új termékkel nem jött ki az Államadósság Kezelő Központ.

Nincs olyan új termék, ami legalább esélyt adna arra, hogy a PMÁP-tulajdonosoknak legyen választási lehetősége.

Mindenki számol azzal, hogy a kamatfizetések után^*Vagy ha valaki nagyon bizalmatlan a magyar állammal szemben, már előtte, hiszen a jelenleg érvényes 99 százalékos visszavételi árfolyam nincs rögzítve a kibocsátási tájékoztatóban, ergo bármikor megváltoztatható, csökkenthető, sőt el is törölhető. lesznek visszaváltások, és gondolom az államnak se mindegy, a 7000 milliárdból mekkora tételtől köszönnek el véglegesen a PMÁP-tulajdonosok. Ehhez képest ijesztő a csend, hogy nincs új alternatíva, a jelenlegi étlapon szereplő termékek hozama pedig töredéke csupán az elmúlt két év hozamának. Persze, jócskán lejjebb jött az infláció 2024-ben, így az is igaz, hogy a mostani paletta egy része is reálhozamot biztosít a befektetőknek, csak van egy nagy de.

Ne legyünk naivak, 25 év tapasztalatával a hátam mögött mondom ezt: a lakosság, a megtakarítók, a kalandvágyó PMÁP-tulajdonosok is a múltbeli hozamokat nézik, amikor befektetnek. Hiába van minden befektetési terméken feltüntetve, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbeli hozamokra, egész egyszerűen így működik a rendszer, ilyen a befektetők természete, logikája. Mellesleg ez történt 2022-ben és főleg 2023-ban a PMÁP-ok esetében is: a magyar inflációkövető állampapír ugyanis utólag követte le az infláció alakulását, így 2022-től 2023 őszéig már nem kellett atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy valaki meg tudja tippelni a következő évi kupon nagyságát, vagyis ebben az esetben is kvázi a múltbeli hozamok alapján hozták meg befektetési döntésüket a megtakarítók.

A következő táblázat mutatja a múltbeli hozamokat, azaz tulajdonképpen az alternatív befektetési lehetőségeket, amikkel a lakossági állampapíroknak versenyeznie kellene, és amit az Államkincstár kínálni tud. Itt csak két sorozatot, a hároméves FixMÁP, valamint a – három hónapos diszkont kincstárjegy (DKJ) átlaghozam felett 1,5 százalékos prémiumot biztosító, változó kamatozású – 2029/N^*Ez a bónusz magyar állampapír egyik jelenleg elérhető sorozata. hozamát hasonlítom össze a lehetőségekkel, de a többi se jobb.

Gyorsan tisztázzuk: ezek nem azonos kockázatú termékek, ráadásul nem is adó- vagy szochómentesek, mint a lakossági állampapírok. De a lényege a táblázatnak az, hogy ha és amennyiben a mélyen tisztelt befektető a kuponváltás utáni 4-5 százalékos hozammal nem feltétlenül lesz elégedett, és keresni fogja az alternatív befektetési lehetőségeket, ezekkel a múltbeli hozamokkal fog találkozni. És ezekkel az állam kínált befektetési lehetőségekkel. Gyakorlatilag a lakossági állampapírok egyetlen eszközcsoporttal versenyképesek, a magyar intézményi befektetők számára is elérhető állampapírokkal. Ez nem túl biztató.

A napokban a Telexen és a portfolio.hu oldalon egy nagyon jó és részletes statisztika jelent meg arról, hogyan oszlik meg az állampapírok állománya a különböző megtakarítási volumenek szerint. Kiderül belőle, hogy valóban sok relatív kisebb összegű megtakarító birtokol PMÁP-ot, de a megtakarítás döntő része a vagyonos emberek számláin van. Ha csak abból indulok ki, hogy a pénzügyi tudatosság a különböző társadalmi rétegekben azonos^*Ami nagyon nem igaz, egész egyszerűen minél nagyobb vagyon összpontosul egy ember kezében, annál tudatosabban dönt a pénzügyeiről, vagy legalább is ő maga így gondolja., és az emberek X százaléka a megtakarítások méretétől függetlenül azonos mértékben szállna ki a lakossági állampapírból, és menne át másik befektetési termékbe, akkor a szimpla matek alapján az X százalékos általános visszalépés valójában a teljes állomány 2X részét fogja jelenteni. Ha 2X száll ki, akkor valójában 4X állomány távozik véglegesen vagy átmenetileg ebből a megtakarítási formából, és így tovább, itt a határ a képzelet meg az állomány végessége.

Én se tudom, melyik eszközosztályba mennyi pénz fog átmenni, de aggaszt, hogy mintha a magyar államot nem igazán érdekelné, mekkora kiáramlást kell majd finanszíroznia. És nem értem ezt a magatartást, hozzáállást. Összességében nagyon súlyos ezermilliárdokról beszélünk, ami normál esetben is finanszírozási kihívások elé állítaná bármelyik államot, de jelen esetben a magyart különösképpen (hiszen ezer milliárd forint több, mint egy százaléka a magyar GDP-nek). Mintha most éppen nem feküdnénk valami jól Brüsszelnél (miután évtizedekig tömte ingyen pénzzel a magyar államot), a kínai kapcsolat sem lépett még abba a fázisba, hogy gondolkodás nélkül adnának pénzt bármire, új nagy barátunk, az éppen újraválasztott Donald Trump & Co sem árasztotta még el Magyarországot korlátlan hitelkerettel. Szerencsére az oroszoknak most tényleg nincs felesleges pénze.

A 2010 utáni nehéz gazdasági helyzetben pont a magyar lakossági megtakarítások segítették finanszírozni a magyar államot. Teljesen érthető módon kevésbé sérülékeny egy gazdaság, ha nagyobb részben belülről finanszírozzák azt (ezt anno a kormánypárt is előszeretettel hangoztatta). Most meg úgy tűnik, mintha vagy nem érdekelné a kibocsátót (az államot) a gigantikus PMÁP-állomány jövője, vagy nem készültek fel annak kezelésére, ha nagyon nagy mértékben csökkenne a hazai lakossági állampapírállomány. Vagy van valami olyasmi a fiókban, ami ugyan megoldja a helyzetet tömeges visszaváltás esetén, csak éppen nagyon sok pénzbe és/vagy anyázásba fog kerülni.