Jó erőben van az amerikai gazdaság a választás előtt, nem valószínű recesszió

(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Augusztusban a vártnál sokkal rosszabb adatok érkeztek az amerikai munkaerőpiaccal kapcsolatban, amelyek hatására fellángoltak a recessziós félelmek a világ legnagyobb gazdaságát illetően. Elsősorban az borzolta a kedélyeket, hogy a foglalkoztatottak száma júliusban jócskán elmaradt a piaci előrejelzésektől, míg a munkanélküliségi ráta 4,3 százalékra emelkedett. Ez önmagában még nem jelentett volna eget rengető problémát, azonban ez a közlés aktivizálta az úgynevezett Sahm-szabályt.

Eszerint ha a munkanélküliségi ráta háromhavi mozgóátlaga fél százalékkal meghaladja a tizenkét havi mélypontot, akkor a gazdaság már recesszióba került. Az idő azonban egyelőre nem igazolja ezt a korábbi empirikus megfigyelést, így ez egy újabb olyan válságot előrejelző indikátor lehet, ami a Covid-krízis után csődöt mond.

Az elmúlt két hónapban az átfogó munkaerőpiaci statisztikák jóval erősebbek lettek a vártnál. Szeptemberben a mezőgazdaságon kívüli szektorokban jóval konszenzus felett, 254 ezerrel bővült a munkahelyek száma. Ráadásul az előző két hónap adatait is felfele korrigálták, így a harmadik negyedévben havonta átlagosan 186 ezer új munkahely jött létre. A munkaerőpiacon tehát komoly törés nem körvonalazódik egyelőre, ami recessziót jelezne.

Amit egyelőre tapasztalunk, az sokkal inkább egy elmozdulás az egyensúlyi munkaerőpiac irányába. Tény és való, hogy a munkaerőpiaci feszesség hónapok óta oldódik a tengerentúlon, de még mindig több a nyitott álláshely, mint ahány munkanélküli van. Eközben a munkanélküliségi ráta 4,1 százalékra csúszott vissza, az átlag órabérek növekedési üteme pedig 3,9-ről 4 százalékra gyorsult. Ez a bérdinamika még mindig jócskán meghaladja a korábbi évtizedekben tapasztaltakat, de ha a jelenlegi inflációt és termelékenységi növekményt figyelembe vesszük, már nem lehet elrugaszkodott értékről beszélni.

A munkaerőpiaci adatok tehát megerősítették, hogy nem látszik a recessziós kockázatok emelkedése, összességében a gazdaság a vártnál sokkal ellenállóbbnak bizonyult még a magas kamatkörnyezetben is.

Az első negyedéves 1,6 százalékos (negyedéves évesített) bővülést egy nem várt 3 százalékos GDP-növekedés követte a második negyedévben, majd 2,8 százalékos a harmadikban.
A háztartások fogyasztása idén is a korábbi évtized átlagát meghaladó mértékben bővül, és ez most egyértelműen a GDP-növekedés fő motorja. A stabil munkaerőpiac, az egészséges ütemben emelkedő nominális bérek, a csökkenő infláció és a korrigáló finanszírozási költségek pedig együttesen támaszt nyújtanak a fogyasztásnak a közeljövőben is.
A hitelállomány mértéke egészségesnek tűnik, minősége pedig kifejezetten jó.
A gazdaság szerkezete is segíti a növekedést. Bár a feldolgozóipar továbbra is szenved, a gazdaság döntő hányadát adó szolgáltatószektor rendkívül jól teljesít. A szolgáltatóipari BMI (beszerzésimenedzser) index továbbra is 55 pont^*Az 50 pont feletti értékek jeleznek bővülést. felett áll.
A részvénypiacok emelkedése továbbra is töretlen, ami szintén nem a konjunktúraciklus végét jelzi. Szinte nincs olyan hét, amikor ne lenne új csúcsdöntés valamely vezető börzén. Ennek eredményeképp év eleje óta a Nasdaq és az S&P500 is 20 százalék fölötti emelkedést produkált.

A kockázatok mellett természetesen nem szabad elmenni. A meglévő geopolitikai és politikai kockázatok továbbra is erőteljesek, emellett nehéz megjósolni, milyen hosszú árnyéka lesz a sokáig fennálló igencsak szigorú monetáris kondícióknak (15 hónapig 5-5,5 százalékos volt az irányadó kamat). Az bizonyos, hogy a jegybanki szigor jóval kisebb hatást gyakorolt a gazdaságra, mint azt korábban várni lehetett. A monetáris transzmisszió hatékonysága elsősorban azért sérült, mert magas volt a fixált, rendkívül alacsony kamaton rögzített hitelek aránya. Ez viszont azt is jelenti, hogy a kamatemelések hatása csak késleltetve jelenik meg és sokkal hosszabb ideig tart.

A növekedés mögött a legnagyobb húzóerő egyértelműen a fogyasztás, azonban itt is lehet bőven sötét felhőket azonosítani. A fogyasztást alapvetően három tényező hajtja: magas foglalkoztatottság, erős bérdinamika és a magasan ragadó részvény- és ingatlanvagyon. A fejlett világot hosszú ideje jellemző feszes munkaerőpiac és a Covid-válság utáni tapasztalatok együttese arra ösztönzi a vállalatokat, hogy egyfajta tartalékolással éljenek az alkalmazott munkaerővel kapcsolatban, és az átmeneti keresleti visszaesést ne kövesse azonnali elbocsájtási hullám. Ez a fajta túlfoglalkoztatottság inkább az európai országokat jellemzi, mint a hagyományosan rugalmasabb amerikai munkaerőpiacot, de itt is tetten érhető. Ha pedig egyszerre érkezik egy nagyobb alkalmazkodási hullám a cégek részéről, az könnyen kilőheti az egyik támaszát a fogyasztás dinamikájának.

A másik kockázat ezzel kapcsolatban pedig egy részvénypiaci korrekció. A tengerentúlon a vagyonhatás igen jelentős, ha pedig nagy mértékben csökken a befektetések érteke, az azonnal meglátszik a fogyasztási hajlandóságon.

Mindezen kockázatok ellenére mi mégis sokkal inkább azt látjuk, hogy rövid távon akár még lendületet is vehet az amerikai gazdaság.

A közelgő választások körüli bizonytalanságok miatt a fogyasztók és a vállalatok is inkább elhalasztják a vásárlási és beruházási döntéseiket. Ha tisztázódik a kép, az rövid távon adhat a gazdasági aktivitásnak egy lökést.
A költségvetési hiány a Covid utáni időszakban teljesen elszállt. A fiskális fegyelem pedig nem úgy tűnik, mintha újból hangsúlyossá válna, bármely elnökjelölt kerül ki győztesen. Ebből kifolyólag tartósan 5-6 százalék körül maradhat az éves deficit mértéke (az előző évtized átlaga 4,5 százalék).
Ráadásul a friss felmérések alapján egyre nagyobb az esélye egy újabb Trump-korszaknak. A volt republikánus elnök programja alapján pedig újabb lendületet kaphatna a növekedés, főleg rövid távon.
A gazdasági aktivitás felpörgetését az adócsökkentések mellett a külföldről hazatelepülő termelő cégektől várhatjuk, míg a növekedést visszafogó protekcionista védővámok bevezetése és a munkaerőpiaci kínálatot szűkítő szigorú bevándorláspolitika hatása inkább középtávon jelentene lassulást.
Az ipari szektor visszafogott teljesítményét visszaveti a lanyha globális kereslet, a még mindig magas finanszírozási költségek megléte és a korábbi költségsokkok elhúzódó hatása. Ez a tendencia viszont fordulhat 2025-re, és az ipar is húzóágazatává vállhat a gazdasági növekedésnek.
Bár a jelenlegi monetáris politikai továbbra is restriktív, a kamatcsökkentési ciklus idén és jövőre is folytatódni fog. A Fed jelenlegi előretekintő iránymutatása alapján 3,25-3,5 százalékos kamatszint várható 2025 végére.

Ezek alapján pedig mi optimisták vagyunk a világ legnagyobb gazdaságának kilátásaival kapcsolatban. Idén és jövőre is 2,5 százalék környéki éves növekedést várunk, ami abszolút összhangban van az amerikai gazdaság potenciális növekedésével. Recessziós kockázatoknál mi sokkal nagyobb esélyt adunk egy ragadósabb inflációnak és egy szigorúbb monetáris politika fennmaradásának, főleg ha egy Trump 2.0 korszak beköszönt. Idén még jöhet két kamatvágás a FED részéről, hogy ne kerüljenek a „görbe mögé”, a jövő évi négy kamatvágás megvalósulását azonban már nagyobb kockázat övezi.