Az Egyesült Államok bankszektorában az utóbbi napokban lejátszódó események sokaknak eszükbe juttathatták 2008-at: egy első pillanatra nem feltétlenül rendszerkritikusnak tűnő pénzügyi szereplő – akkor a Lehman Brothers – bedőlése olyan válságot okozott, amelyből csak hosszú évek alatt kikecmeregni az ország, a fejlett világ jelentős részével együtt.
Most a kriptocégek és egyéb startupok finanszírozásában kiemelkedő szerepet játszó Silicon Valley Bank (SVB) csődje okozott pánikot a pénzügyi piacokon. Ezt az amerikai pénzügyminisztérium, jegybank és betétbiztosító azzal igyekszik kezelni, hogy bejelentették: a banknál tartott összes betét kifizetésére garanciát vállalnak, nem csak a 250 ezer dolláros betétbiztosítási határt meg nem haladó összegekre.
Ennek itt azért volt nagy jelentősége, mert az SVB ügyfelei főleg cégek voltak, így a betétállomány nagy része nem tartozott a védett körbe. Ha viszont ezek a pénzek elvesznek, akkor egyrészt bedőlt volna egy sor vállalat, másrészt az lett volna az üzenet, hogy cégeknek csak annál a négy nagy amerikai banknál érdemes a pénzüket tartani, amelyeket nem fenyeget bedőlés. (Illetve rendszerkritikus jellegük miatt mindenképp kiment az állam.) Ez pedig kisebb és közepes bankok sorát ítélte volna halálra, ami pedig biztos recept egy pénzügyi válsághoz.
A nemzetközi reakciók pontosan ezt mutatják: a tőzsdén lévő bankok részvényei már pénteken is durván estek az Egyesült Államokban és szerte Európában, ma pedig ez folytatódott, nem ritkán 5 százalék feletti zuhanásokkal. Igaz, délutánra kicsit – de tényleg csak kicsit – kezdtek lenyugodni a kedélyek, a piaci szereplők valószínűleg elkezdték valamennyire elhinni, hogy nem terjed túl messzire a bedőlési sor.
Sorról beszélni ugyanakkor nem túlzás, mert vasárnap az Egyesült Államokban egy újabb bank állami felügyelet alá vételét is bejelentették, a Signature Bank szintén a kriptovállalkozások számára nyújtott szolgáltatásairól volt elsősorban ismert. A betétesek itt is teljes mértékben a pénzükhöz juthatnak az állami beavatkozásnak köszönhetően.
A Fed egyik illetékese ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egyik esetben sincs szó teljes bankmentésről, mert az állami akció a pénzintézetek részvényeseire és kötvénytulajdonosaira nem terjed ki, csak a betétesekre.
„Ennek elegendőnek kell lennie a betétesek pánikjának megállításához” – mondta a Wall Street Journalnak Willian Dudley, aki a New York-i Fed elnöke volt 2009 és 2018 között. Hozzátette, a történtek azt mutatják, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása nem kizárólag a legnagyobb bankok sorsán múlik.
Ennek jegyében a Fed egy új programot is elindított, amelynek keretében a potenciálisan nehéz helyzetbe kerülő bankok egy évre friss forráshoz juthatnak a jegybanktól, és fedezetül felajánlhatják a mérlegükben szereplő államkötvényeket és jelzáloghiteleket. Ezeket a Fed száz százalékos névértéken fogadja el, miközben a piaci értékük ennél sokszor jóval kevesebb. Amióta ugyanis az amerikai jegybank az infláció letörése érdekében az alapkamatot 0,25-ről 5 százalék közelébe emelte, a korábban jóval alacsonyabb kamatszinten megvásárolt kötvények értéke drasztikusan csökkent.
Ahogy Zsiday Viktor befektetési szakember tegnap a HOLDBLOG-on megírta, lényegében ez okozta az SVB bedőlését is: a kötvények leértékelődése miatt pótlólagos fedezetre lett volna szüksége a pénzintézetnek, ezt azonban képtelen volt előteremteni. Ez pedig – részben más csatornán keresztül – olyan bankok számára is problémát okozhat, amelyek nem vittek olyan kockázatos üzletpolitikát, mint az SVB.
Ezért volt szükség a Fed új programjára, amellyel kapcsolatban máris előkerültek azok a dilemmák, mint 2008-2009-ben: potenciálisan az adófizetők pénzén mentenek ki olyan pénzügyi szereplőket, amelyek részben a túlzott kockázatvállalás miatt dőlnek be. Ennek azonban nem az az oka, hogy az illetékesek ezt a magatartást szeretnék bátorítani, hanem az, hogy a pénzügyi csődhullám gazdasági kárai sokkal nagyobbak lennének, mint amennyivel kisegítik a bankokat. Ez az 1929-1933-as nagy válságban bőven kiderült, és 2008-2009 is megerősítette ezt a tapasztalatot.
A viták persze ettől nem csitulnak, és biztosan nem segít, hogy az SVB-nél órákkal a bedőlés előtt fizették ki a tavalyi év után a bónuszokat. A kritikusok szerint a Fed programja olyan bankokat segít ki, amelyek vezetése nem mérte fel helyesen a kötvény- és ingatlanpiaci kockázatokat. Igaz, az amerikai pénzügyi illetékesek a közvetlen beavatkozás előtt megpróbáltak vevőt találni az SVB-re, de nem jártak sikerrel. A dolog súlyosságát mutatja, hogy Jerome Powell Fed-elnök lemondta részvételét egy svájci jegybanki találkozóm, és Washingtonban maradt a válságkezelés érdekében.
A Feden nem is lehetne nagyobb a teher, miközben már eddig is sokan kritizálták az intézményt. A koronavírus-válságot követően ugyanis túl sokáig tartotta fenn a nulla közeli kamatszintet és az eszközvásárlási („pénznyomtatási”) programját, amivel hozzájárult az infláció elszaladásához. A fordulatot követő drasztikus kamatemelései viszont megteremtették a mostani problémák alapját. Ráadásul a kamatemelésekkel még nem végeztek, a makacs infláció elleni küzdelemhez további lépésekre van szükség, ám mint a fentiek mutatják, ezt egyre törékenyebb pénzügyi környezetben kellene végrehajtaniuk.
Ebben a tekintetben megoszlanak a vélemények a hogyan továbbról. „Ha ez csak viszonylag kevés bankra korlátozódik, és a probléma nem terjed szét az egész gazdaságban, mint a globális pénzügyi válság idején, akkor szerintem nem indokolja a Fed kamatemeléseinek leállítását” – nyilatkozta William Dudley. De ez egy elég nagy „ha”.
A milliárd dolláros kérdés természetesen az, hogy egyedi esetről van-e szó, vagy számos más nagy amerikai bank is hasonló cipőben jár? Amennyiben az előbbi, akkor ez csak baleset, egy megbicsaklás az úton, egy korrekció a nagy hozamemelkedő trendben, és a kötvényhozamok tovább fognak emelkedni. Amennyiben sok hasonló helyzetben lévő szereplő van (márpedig a csótány-elv*Cockroach theory of investing: ha meglátsz egy csótányt, akkor majdnem biztos, hogy kellő keresgélés után még többet is fogsz találni. azt mondja, hogy igen), akkor az amerikai jegybank kénytelen lesz megállni a kamatemelésekkel, mert az a pénzügyi rendszert és ennélfogva a teljes gazdaságot veszélyezteti. Mindkettőt el tudom képzelni, de egyelőre valószínűbbnek tűnik számomra, hogy hasonló a helyzet most az 1994/95-öshöz, és egy jelentős, túlságosan kifeszített szereplő kényszerlikvidálása fordulópontot jelenthet a kötvénypiacon és a Federal Reserve kamatpolitikájában is
– írta már említett cikkében Zsiday Viktor. Ennek hatása pedig a világ minden részén érezhető lenne a magyar kamatszinttől minden elképzelhető befektetési termék árfolyamáig.
Pénz
Fontos