(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Miközben általánosan elfogadott társadalmi és politikai cél a járványgörbe meredekségének csökkentése, az ennek érdekében bevezetett korlátozások (fizikai távolságtartás, kijárási korlátozás) hatalmas károkat okoznak a gazdaságok működésében.
A gazdasági teljesítmény visszaesése drámai mértékű válságot okoz, ami egyszerre jelenik meg keresleti és kínálati sokk-ként. A válság első fázisában a leginkább érintett gazdasági tevékenységek közé az idegenforgalom, az utaztatás, és a hosszú beszállítói láncokkal rendelkező feldolgozóipar (például az elektronikai ipar és az autógyártás) tartozott. A korlátozó intézkedések általánossá válásával azonban a veszélyeztetett gazdasági aktivitások köre szélesre nyílt. A korábbi válság-epizódoktól eltérően most nem egy-két szektorra, vagy néhány régióra korlátozódik a visszaesés, hanem általános és globális.
A statisztikai adatok csak éppen elkezdtek szivárogni, így pontos képünk még nem lehet a válság mértékéről, a különböző felmérések azt sugallják, hogy a szigorú korlátozásokat alkalmazó országokban (tartományokban) a gazdasági teljesítmény visszaesése 30-40 százalék közötti (a potenciálishoz képest). Egy hónapig tartó korlátozás így 2,5-3 százalékpontos csökkenést okoz az éves GDP-ben (tehát két hónap 5-6 százalék mínuszt, három hónap pedig 7,5-9 százalék mínuszt jelent). Éppen ezért, miközben a kormányok egyfelől a járvány terjedésének lassítása érdekében korlátozó intézkedéseket hoznak, másfelől a gazdaság válság mértékének enyhítése érdekében a korlátozások mielőbbi feloldása a cél. Ez a „trade-off”, ez a kettősség határozza meg a válság kezelését, és ezt látjuk visszaköszönni a különböző országok gyakorlatában is.
A válság hatásait nehezen tudjuk jelenleg felbecsülni. Az akár néhány hónapig is tartó bevételkiesést nem minden vállalkozás képes túlélni. A munkanélküliségi ráta meredek emelkedése folyamatban van. Az üzleti tervek radikálisan átalakulnak, korábban tervezett beruházásokat mondanak le. A lakosság óvatossági szempontjai előtérbe kerülnek: a fogyasztási hajlandóság mérséklődik, az emberek igyekeznek megtakarításokat felhalmozni.
A korlátozások feloldásával sem feltétlenül térünk vissza a régi kerékvágásba. Egy ideig még tartósan alacsony maradhat a gazdasági teljesítmény, a kereslet és a kínálat egyaránt elmarad a válság előtti szinttől. Sőt, szembesülni kell azzal, hogy amikor visszatér a gazdaság a normális üzemmódba, az egy új normalitás lesz. A válság minden bizonnyal maradandó lenyomatokat hagy majd.
A példátlan mértékű válság, példátlan mértékű gazdaságpolitikai válaszokat szül. Az Európai Bizottság sutba vágta korábbi merev költségvetési és adósság szabályait, soha nem látott összegű (illetve korlátlan) likviditási injekciókat hirdettek meg a jegybankok világszerte. Rendkívül hasonlóak a válság enyhítését célzó gazdasági intézkedések az EU tagállamaiban: adófizetési könnyítések; bér-kiegészítési programok (kurzarbeit); a szociális transzferek növelése; államilag támogatott és garantált hitelek; állami beruházások. Ezeket többnyire mindenhol bevetik, természetesen eltérő mértékben és összegben (a helyi lehetőségek és meggyőződések függvényében).
A gazdasági válság mértéke alapvetően azon múlik, hogy
A válságot Magyarország sem kerülheti el, de a GDP csökkenése az átlagosnál kisebb lehet. Ennek okai a következőek:
Pénz
Fontos