A koronavírus-járvány elsősorban közegészségügyi probléma, azonban egyúttal nagyon komoly gazdasági hatásai is vannak. A vírus ellen harcoló kormányoknak egyszerre kell helyt állniuk egy rég nem látott súlyosságú egészségügyi válságban, ami egyben egy olyan gazdaságpolitikai kihívás is, ami a II. Világháború óta semmihez nem hasonlítható.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOlyan recesszió kezdődhetett most, amilyet még az életben nem láttunkA 2008-as válság ellentéte, ami most kibontakozóban van. Ha nem kezdenek el a kormányok őrült módon költeni, akkor semmi nem állíthatja meg a zuhanást.

A járvány egyszerre zilálja szét a gazdaság termelési oldalát azzal, hogy az ellátási láncokban áruhiány keletkezik a kieső termelés miatt, valamint a keresletet azzal, hogy a földig rombolja a fogyasztói hajlandóságot, sőt, a munkaerőpiac várható mélyrepülése miatt az elkölthető jövedelmeket is. Az emberek egy része beteg, ezért nem tud dolgozni, a másik részük pedig karanténba kerül, ami szintén jelentős kapacitásokat vesz ki a munkaerőpiacról, hiszen nem tud mindenki home office-ból dolgozni. És válsághelyzetben, lezárt bevásárlóközpontokkal az sem a vásárolgatásra gondol, aki egyébként megengedhetné magának.

A kínálati oldallal nem tudnak sokat tenni a gazdaságpolitikusok, a keresleti probléma ellensúlyozására azonban vannak megoldások.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMély visszaesés, aztán gyors helyreállás: ez lehet a koronavírus gazdasági hatásaA történelmi példák alapján gyorsan magára találhat a gazdaság, de a koronavírus következményei hosszú távon is velünk maradhatnak.

A probléma igazából az, hogy a járvány jövőbeli alakulásának részletes ismerete nélkül senki nem tudja, hogy mekkora sokkot jelent a gazdaságnak a válság, és hogy milyen időtávon kell tervezni. A gazdaságpolitika célja nagyon rövid távon a tűzoltás, középtávon pedig a gazdaság lélegeztetőgépen tartása lehet, ameddig sikerül megszüntetni a járványt. De milyen irányok között választhatnak?

A költségvetési politikán múlik minden

Az utóbbi napokban számos jegybank döntött kamatcsökkentés és újabb mennyiségi lazítás mellett, azonban az alapkamatok a világban közelednek a nullához, így ezek az eszközök egyrészt nem állnak a végtelenségig rendelkezésre, másrészt nagyon korlátozottan jelentenek csak megoldást a problémákra.

A jegybanki lazítás következménye alapesetben az, hogy olcsóbbá válnak a hitelek. Csakhogy a mostani helyzetben az embereknek és a cégeknek nem az a fő gondjuk, hogy mennyiért vehetnek fel új hiteleket (persze a járvány a pénzügyi rendszerben is sokkot eredményez, így a likviditás biztosítása most fontosabb jegybanki feladat, mint a kamatpolitika). Sokkal nagyobb probléma az, hogy a meglévők törlesztőit hogyan fizessék, ha nincsenek bevételeik, vagy ha nem kapnak fizetést.

Erre jelentene megoldást a Magyar Nemzeti Bank javaslata, hogy a bankok törlesztési moratóriumot vezessenek be, és ha ez nem történik meg, akkor a kormány kötelezze őket erre. A jegybank ugyanezt megteszi a Növekedési Hitelprogram keretében folyósított saját hiteleinél is. Szerdán a jegybank a lakossági hitelek esetében is törlesztési moratóriumot javasolt.

A pénzpolitika nagyjából ennyire képes, jóval hatékonyabb lehet viszont a költségvetési politika. A gyors és határozott reakciót a 2008-as válsághoz képest most nem nehezíti olyan mértékben a válságkezelésről mikéntjéről szóló vita, amiben a gazdaságpolitikusok közötti zsigeri ideológiai ellentétek nehezítik a döntéshozatalt.

Most fel sem merül ugyanis annak a lehetősége, hogy a válság megszorításokkal lehetne kezelhető.

Az eddig meghozott  intézkedések alapján látszik, hogy a világban nem riadnak vissza a hatalmas költségvetési kiadásoktól: az Egyesült Államokban például a teljes nemzeti össztermék 5 százalékát, Spanyolországban 20 százalékát kitevő gazdasági mentőcsomagot jelentettek be a napokban. De még az utóbbi években hírhedten szűkmarkú Németország is masszív költekezésre készül. Ezek a költségvetési élénkítő csomagok összegében lényegesen nagyobbak annál, mint amivel ezek az országok a 2008 utáni válságra válaszoltak.

Mit lehet tenni?

Mivel a járvány egyik hatása, hogy alulról indulva megáll a pénz cirkulálása a gazdaságban, ezért muszáj valamit tenni a hitelekkel. Az első lépés a meglévő hitelek törlesztésének elhalasztása lehet. De valahogyan pótolni kell a cégek kieső bevételeit is. Erre jelent megoldást, ha állami hitelprogramokat jelentenek be, ami ideiglenesen helyettesíti a bevételeket. Franciaországban és Németországban már döntöttek is erről, a francia hitelkeret a GDP 12 százalékát teszi ki, és minden cég számára elérhető, Spanyolországban ugyanez a hitelkeret a GDP 10 százalékát teszi ki, az USA-ban pedig a GDP 2,5 százalékának megfelelő forrás áll a kis- és középvállalkozások rendelkezésére.

Egy másik irány lehet az, amit a brüsszeli Bruegel kutatóintézet javasol: egy bizonyos időszakra, például 3 hónapra le lehetne felezni a cégek járulékait. Ennek alternatívája lehet a járulékfizetések felfüggesztése. Ez szintén segítene a cégek cash-flow helyzetének javításában, és arra ösztönözné a nagy foglalkoztatókat, hogy minél kevesebb alkalmazottat bocsássanak el. A kis- és középvállalkozásoknak különösen nagy szüksége van erre, ráadásul a járvány által leggyorsabban és legsúlyosabban érintett iparágak többsége (turizmus, vendéglátás) jelentős mértékben ilyen méretű vállalatokból áll. Probléma a járulékmentességgel vagy más adókedvezményekkel, hogy ezeknek a hatása csak később jelentkezik, miközben a cégeknek most azonnal van szüksége a pénzre.

Mindez felveti azt is, hogy indokolt lenne-e külön iparágakra célozni támogatásokat. Orbán Viktor eddigi nyilatkozatai alapján Magyarországon ez a megközelítés várható, Donald Trump is többek között a légitársaságok – sőt, a palaolajcégek – kimentéséről beszélt. Azonban vannak amellett is érvek, hogy az intézkedések lehetőleg inkább a teljes gazdaságra terjedjenek ki. Az egyik ilyen érv a gyorsaság. A másik pedig a tovagyűrűző hatások kérdése: ki lehet segíteni például a légitársaságokat, de az idő előrehaladtával ezeknek a beszállítói is bajba kerülnek majd a rendelések elapadása miatt.

Olyan országokban, ahol erősek a szakszervezetek és hagyománya van a munkaügyi érdekegyeztetésnek, a szakszervezetek, munkaadók és kormányok közösen kezelik a helyzetet. Dániában például a megegyezés értelmében az érintett iparágakban ideiglenesen a kormány fizeti a munkavállalók bérének 75 százalékát, a munkaadók 25 százalékot vállalnak, a munkavállalók cserébe lemondtak 5 fizetett szabadnapról, a munkaadók pedig vállalták, hogy a járvány alatt nem bocsátanak el senkit.

Dönteni kell, hogy gyors, vagy részletes legyen a reakció

Ahogy arról részletesebben is írtunk, az elbocsátási hullám már elkezdődött, és ahogy Orbán Viktor is fogalmazott nemrég, “komoly munkanélküliségi hullám fenyeget”.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár rövid távon is tízezrek munkája van veszélyben a járvány miattElbocsátásról, fizetett és fizetés nélküli szabadságról is meséltek nekünk munkavállalók. A feketén dolgozók vannak a legnagyobb bajban.

A költségvetésnek az elbocsátottakon kívül azokra is gondolnia kell, akik nem tudják megoldani a gyerekük felügyeletét, és emiatt nem tudnak dolgozni menni. Emellett ott vannak az egyéni vállalkozók, a feketén dolgozók, akik nem jogosultak munkanélküli segélyre, és azok, akiket fizetés nélküli szabadságra küldenek.

Az ő helyzetükre több megoldás is lehetséges. Az Egyesült Államokban, Hong Kongban és Szingapúrban ideiglenes alapjövedelem bevezetése mellett döntöttek. Az USA-ban például a tervek szerint fejenként 1000 dollárt (nagyjából 320 ezer forint) utalnának ki a lakosságnak. Az egyelőre még nem biztos, hogy mindenkinek, vannak olyan tervek, ami alapján a leggazdagabbak kimaradnának a mentőcsomagból.

Az ideiglenes alapjövedelem, vagy “helikopterpénz” előnye, hogy gyors, a hátrány, hogy nehéz úgy célozni, hogy olyanok ne kapjanak pénzt, akiknek nincs rá szüksége. Ennek egy alternatívája a rezsiszámlák elengedése a válság idejére, ezt Franciaországban és Olaszországban is meglépték például.

Ha külön kezeljük a bajba jutottakat, akkor lassabb, de jobban célzott megoldások vannak:

• A munkájukat elvesztők esetében Magyarországon szükséges lehet munkanélküliségi segély hosszának és feltételeinek megváltoztatása: indokolt lehet a mostani 3 hónapnál hosszabb időtáv, a feltételeknél pedig értelmét vesztheti, hogy csak aktív munkakeresés esetén nyújtják a segélyt, hiszen a járvány miatt nem könnyű dolog munkát keresni.
• Az alkalmazásban állók esetében elképzelhető átmeneti jövedelmi támogatás bevezetése (Németországban Kurtzarbeit, Cassa Integrazione Guadagni Olaszorszában és chômage partiel Franciaroszágban, és a spanyol mentőcsomagnak is van egy ilyen része). Ennek az a lényege, hogy ha a cégek vállalják, hogy leépítés helyett csökkentett munkaidőben foglalkoztatják tovább az alkalmazottaikat, állami jövedelem támogatást kapnak a bérköltségeik csökkentéséhez.
• A gyerekükre vigyázó, fizetés nélküli szabadságon lévők esetében értelemszerűen ugyanez a támogatás nagyobb összegű kell, hogy legyen.
• És végül szükség van a munkanélküliségi segélyre különböző okok miatt nem jogosultak támogatására (feketén alkalmazottak, elegendő jogosultsági idővel nem rendelkező egyéni vállalkozók) is valamilyen módon.
• Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban pedig a lakossági hiteltörlesztők fizetését is felfüggesztették, ahogy erre Magyarországon is javaslatot tett az MNB.

A munkerőpiaci és vállalati hatások tompításának sok módja van tehát. A kormányok döntésén fog múlni, hogy milyen kombinációban használják ezeket. Az ugyanakkor teljesen biztos, hogy az egészségügyi kiadásokat mindenhol jelentősen és gyorsan növelni kell. Szükség van ideiglenes kórházak létrehozására, felszerelések beszerzésére, az orvosok és nővérek túlórájának kifizetésére és új személyzet toborzására is.

A költségvetési páncélököl: a kormány, mint végső fogyasztó

Vannak olyan közgazdászok, akik szerint ennél is radikálisabb, gyorsabb és egyszerűbb reakcióra van szükség. Mivel van rá esély, hogy pár hónap múlva a korlátozások feloldhatóvá válnak, Gabriel Zucman és Emmanuel Saez, kaliforniai Berkeley Egyetem két közgazdásza szerint a legjobb lenne teljesen elkerülni az elbocsátásokat,

bonyolultabb és költségesebb is lehet ugyanis most mindenkit elküldeni és pár hónap múlva felvenni, mint valahogy átvészelni ezt az időszakot.

A francia közgazdászok szerint a kamatmentes állami hitelek segíthetnek, de ennél többre van szükség, mert azt is el kell kerülni, hogy a cégek működése veszteségessé váljon és a lakosság jövedelme csökkenjen. Az ő megoldásuk gyors és egyszerű is lenne, hiszen nem kellene az iparág vagy a lakosság helyzetétől függően mérlegelni az intézkedéseket.

Zucman és Saez szerint az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha

a kormányok a válság idejére a költségvetésből egész egyszerűen kipótolnák a cégek kieső bevételeit.

A kisvállalkozók vagy önfoglalkoztatottak, például taxisofőrök esetében az állam a kieső jövedelmet pótolná ilyen módon, a nagyobb cégek pedig azért cserébe kapnák a bevételpótlást, hogy ne építsék le a munkavállalóikat. Így a járvány után egyből helyreállna a gazdaság, és nem lenne olyan felépülési időszak, mint a 2008-as válság után.

Bármit is húznak a gazdaságpolitikai reakcióval a kormányok, fontos figyelembe venni, hogy gyors intézkedésekre van szükség. Ahogy Henrik Müller, a Dortmundi Egyetem professzora a Voxeu.com-on megjelent cikkében fogalmaz: “A nyomás alatt hozott döntésekről nyilvánvalóan kiderülhet, hogy helytelenek voltak, és a szakpolitikai hibáknak ára van. Csakhogy azt is érdemes észben tartani, hogy a bizonytalankodás és a habozás is nagyon költséges lehet. Ha túl későn teszünk túl keveset, és közben növeljük a bizonytalanságot, hosszú távú hatással lehetünk a gazdaság egészére és az emberek életére is.

Az biztos, hogy a költségvetési hiánytól nem kell félni. És nem csak azért, mert történelmi léptékben sose volt még ilyen olcsó az államadósság finanszírozására. Ahogy Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, a Columbia Egyetem közgazdásza – aki egyébként szintén ideiglenes alapjövedelem, “helikopterpénz” mellett érvelt – fogalmazott,

“A költségvetési hiánnyal ráérünk a jövőben foglalkozni. Akkor sem merült fel, hogy miből lesz erre pénzünk, mikor a II. világháborúra készültünk. Elköltöttük a pénzt, mert szükség volt rá.”

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz gazdaságpolitika járvány költségvetés koronavírus válság Olvasson tovább a kategóriában