Az Egyesült Államok már a világ országainak tizedével szemben léptetett életbe valamilyen gazdasági megtorló intézkedést, amelyek így közel 2 milliárd embert és évi 15 ezer milliárd dolláros gazdasági kibocsátást sújtanak. Ezek az államok egyre elszántabbak, hogy megtörjék a dollár világgazdasági jelentőségét, ami az USA nagyhatalmi szerepét is alááshatja – írja a CNBC-n véleménycikkében Gal Luft, az Analysis of Global Security agytröszt társigazgatója, az amerikai energiabiztonsági tanács szenior tanácsadója.
Különböző jellegű szankciók vannak érvényben például Oroszországgal, Iránnal és Venezuelával szemben, míg Kínának, Pakisztánnak és Törökországnak más jellegű amerikai büntetőintézkedésekkel kell szembenéznie. Emellett az Egyesült Államok több ezer magánszemély hozzáférését lehetetlenítette el a világ pénzügyi rendszeréhez.
Ez azért lehet sikeres, mert minden tranzakció, amelyet dollárban vagy amerikai bankon keresztül hajtanak végre, amerikai joghatóság alá helyezi a résztvevő feleket. Amikor az USA pénzügyi szankciókat vezet be egy ország ellen, az azt üzeni a kormányoknak, cégeknek és magánszemélyeknek: ha továbbra is üzletelnek az adott országgal, akkor nemcsak az amerikai fogyasztókat és üzleti partnereket veszítik el, hanem a dollárhoz való hozzáférést. Ezt pedig kevesen vállalják.
Ez a rendszer legalább olyan fontos pillére Amerika világhatalmi helyzetének, mint hadserege, szövetségesi rendszere és kulturális befolyása. Ez persze nem tetszik a megbüntetett országoknak, például Kínának és Oroszországnak, amelyek kezdő lépésként létrehozták a bankok közötti nemzetközi tranzakciókat lebonyolító SWIFT rendszer saját verzióit, de nem elégszenek meg ennyivel. Arra igyekeznek rábírni partnereiket, hogy a kétoldalú kereskedelemben a dollár helyett a nemzeti devizákat használják.
Ez különösen fontos kérdés a nyersanyagpiacon, azon belül is az olajkereskedelemben. Itt még Richard Nixon elnök tette le az amerikai hegemónia alapjait, amikor – miután megszüntette a dollár aranyra válthatóságát – meggyőzte az OPEC olajkartellt, hogy kizárólag dollárban üzleteljen. Ez biztosította a dollár iránti stabil keresletet, így az amerikai kormányoknak nem nagyon kellett törődniük a költségvetési hiánnyal és államadóssággal, mert biztosak lehettek benne, hogy mindig stabil lesz a kereslet az államkötvényeik iránt.
A helyzet azonban kezd megváltozni, Kína nyersanyagimportját egyre inkább jüanban akarja lebonyolítani, legyen az olaj Angolából, gáz Oroszországból, szén Mongóliából vagy szójabab Brazíliából. Kína és Oroszország már meg is egyezett, hogy az energiakereskedelmüket részben jüanalapúvá teszik. A kriptodevizák és a blokkláncalapú szerződések szintén lehetőséget kínálnak a dollár nélkülözésére.
Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika (BRICS-csoport) júliusi csúcstalálkozóján egyebek mellett Törökországnak, Indonéziának, Argentínának és Egyiptomnak ajánlotta fel, hogy közösen hozzák létre a BRICS-plusz csoportot azzal a céllal, hogy megteremtsék a dollár nélkül is működő világkereskedelmi rendszert.
Gal Luft szerint Amerika világhatalmi helyzetének fenntartásához nélkülözhetetlen, hogy megakadályozza a dollár hegemóniájának gyengülését, különösen a nyersanyagok kereskedelmében. Ha ugyanis megtörik a kivételezett helyzete, nehéz lesz a 21 ezer milliárd dolláros (a GDP 100 százalékát meghaladó), évente ezer milliárddal duzzadó államadósság finanszírozása.
Az amerikai gazdaság robosztus növekedése, és a dollár rubelhez, jüanhoz, török lírához és iráni riálhoz viszonyított ereje fényében mindez felesleges aggodalomnak tűnhet, de ha az amerikai döntéshozók nem vesznek tudomást a dollárellenes koalíció erősödéséről, akkor az ébredés fájdalmasabb és gyorsabb lehet, mint amire a legtöbb közgazdász számít – hangsúlyozza a a cikk szerzője.
Pénz
Fontos