Rekordösszegért adott el egy játékost Mészáros Lőrinc horvátországi futballcsapata, az NK Osijek épp egy nappal azelőtt, hogy a horvát válogatott világbajnoki döntőt játszott volna. Helyi lapértesülések szerint a dalmáciai Sinjben nevelkedett Mateo Baracért 1,2 millió eurót, azaz jelenlegi árfolyamon közel 400 millió forintot fizetett a Rapid Wien. Ennyit korábban egyetlen labdarúgóért sem kapott még az Eszék.
Az 1,2 millió ráadásul nem is a teljes végösszeg, a különböző – vélhetően teljesítményhez kötött – későbbi bónuszokkal akár 1,8 millió euróig is felkúszhat a vételár. A védő iránt az osztrákok mellett állítólag a holland AZ Alkmaar, a lengyel Legia és két orosz együttes is érdeklődött, de végül a bécsi csapat adta a legjobb ajánlatot.
A 400 millió forintos bevétel még úgy is jelentős, hogy az Eszék büdzséje igencsak megugrott azt követően, hogy Mészáros Lőrinc átvette a csapatot. Az együttes 2014-ben még csak bő 8 millió kunából (jelenlegi árfolyamon 360 millió forintból) gazdálkodott, tavaly azonban már ennek nyolcszorosából. Az elmúlt évben ráadásul 12 millió kunával többet költöttek játékosokra, mint amennyi befolyt a futballisták eladásából.
Utóbbi egyébként jól mutatja, hogy – amint erről a G7.hu is írt már korábban – az eszéki csapat nem a hagyományos horvát, sokkal inkább a magyar üzleti modellt követte eddig. Míg ugyanis itthon jellemzően állami forrásokkal, illetve kormányközeli cégek támogatásával hizlalják fel az élvonalbeli focicsapatok büdzséjét, addig a horvát klubok az elég jól működő utánpótlás-nevelésből élnek, és évente több tízmillió euró értékben adnak el játékosokat.
Az Eszéknél azonban a növekedés motorja a szponzori pénzek megugrása volt: ilyen forrásból tavaly közel 65-ször (!) annyi folyt be, mint egy évvel korábban. Az együttest pedig főleg olyan magyar közbeszerzéseken taroló vállalatok támogatják, mint a Mészáros és Mészáros Kft., a Duna Aszfalt, a Föld-Trans vagy éppen az egy osztrák ügyvéd nevére bejegyzett, de a leköszönő felcsúti polgármesterrel is üzletelő Belfry.
Barac eladása akár fordulatot is jelezhet az eddigi trendekben. Ez egyébként üzleti, illetve sportszakmai szempontból is logikus lenne, hiszen míg Magyarország egy 93 ezer négyzetkilométeres fehér folt a nemzetközi játékos-megfigyelők térképén, addig Horvátország az egyik legfontosabb utánpótlásnevelő-bázis, amit árgus szemekkel figyelnek fiatal tehetségek után kutatva. Ennek megfelelően sokkal nagyobb az esélye, hogy egy mondjuk Felcsúton nevelkedett játékosra felfigyeljenek Eszéken, mint bárhol a magyar bajnokságban. Nem véletlen, hogy szakértők a kezdetektől azt pedzegetik, hogy hosszabb távon egy széleskörű együttműködés lehet a terv Mészáros Lőrinc felcsúti akadémiája és eszéki csapata között.
Más kérdés, hogy a Barac-féle tranzakció még egész biztosan nem egy ilyen tudatos építkezés eredménye. Ez még akkor is igaz, ha az eladás valószínűleg nem jöhetett volna létre az Eszék nemzetközi kupaszereplései nélkül. Ellentétben ugyanis a magyar csapatokkal, az Eszéknél a pénzzel együtt a sportszakmai sikerek is megérkeztek, és a csapat tavaly, illetve az idén is kiharcolta az Európa Liga (EL) selejtezőjében való indulás jogát. Sőt, az előző szezonban a PSV Eindhovent is búcsúztatva az EL előszobájáig meneteltek, csütörtökön pedig ismét túljutottak az első selejtezőkörön (a következőben a skót Rangers vár a horvát együttesre).
Az 1,2 millió euró egyébként csak magyar, illetve eszéki szemmel tűnik soknak, a horvátoknál egyáltalán nem kiemelkedő. Az ottani élvonalban csak az idén hét nagyobb értékű játékoseladás volt eddig, pedig ez még nem is egy kiemelkedő év. Az előző két szezonban ugyanis négy 10 millió euró feletti tranzakciót hoztak össze, Marko Pjaca például két éve 23 millió euróért igazolt a Dinamo Zágrábból a Juventusba.
Itthon persze ezek elképzelhetetlen számok. Az erre szakosodott Transfermarkt szerint a 2018/2019-es szezonban eddig összesen nem vásároltak 1,2 millió euróért magyar futballistákat. Jól mutatja, hogy mennyire gyengék vagyunk játékostranszferben, hogy ugyan a régióban mi költöttük a legkevesebbet labdarúgókra, de így is csak nálunk negatív a szaldó.
Azaz a magyar élvonal csapatai még annyi pénzt sem tudtak játékoseladásból összeszedni, amennyit kiadtak újak igazolására. A horvátok ezzel szemben eddig közel 23, a lengyelek és a románok 11, a szerbek 10, de még a szlovákok is majdnem 5 millió eurót kerestek így.
