Habár a magyar kormány gazdaságpolitikája önmeghatározása szerint patrióta, tehát a külföldi cégek támogatása helyett a hazai vállalkozások megerősítése a fő célja, a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányok a rendszerváltás utáni időszak más kormányaihoz hasonlóan támaszkodnak a külföldi cégek beruházásaira. Erre kifejezetten büszkék is, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter rendszeres győzelmi jelentéseket tesz közzé az országba beáramló külföldi beruházások nagyságáról: legutóbb például az év elején számolt be a tavalyi év 13 milliárd eurós beruházási rekordjáról.

Ahogy azt az elmúlt években több elemzés is bemutatta, a 2010 előtti időszakhoz képest ugyan több közvetlen támogatást kaptak a magyar tulajdonú cégek is, de a multinacionális cégek is több támogatásra számíthattak. Az elmúlt évek befektetési rekordjai tehát nem pusztán piaci alapon valósultak meg, azokhoz a kormány is hozzájárult azzal, hogy bőséges közvetlen támogatásokkal ösztönözte, hogy ezeket a projekteket Magyarországra hozzák. Ráadásul a régióban nem a magyar gazdaságpolitika az egyetlen példa az ilyesmire, ugyanis a magát nemzetiként vagy patriótaként meghatározó, 2015 és 2023 között kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) kormányzása alatt is több támogatást kaptak a külföldi cégek, mint a korábbi kormányok alatt.

Szinte csak a külföldi tőke

De mi magyarázza ezt a látszólagos ellentmondást? Egy februárban megjelent tanulmány szerint nem más, mint az Európai Unió, pontosabban annak a tagállamok gazdasági mozgásterét meghatározó szabályrendszere. Medve–Bálint Gergő és Éltető Andrea, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatói ebben egész pontosan amellett érvelnek, hogy az EU jelentős mozgásteret hagy a tagállamoknak, hogy regionális beruházásösztönző támogatásokat adjanak nagyberuházásokra,

ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy fennmaradjon a visegrádi országok külföldi beruházásoktól függő gazdasági modellje.

A kutatók a regionális beruházási támogatások 2004 és 2022 közti trendjeinek elemzése alapján arra jutottak, hogy ideológiai háttértől függetlenül a visegrádi országok összes kormánya külföldi cégeknek ítélte meg az ilyen típusú támogatások túlnyomó részét.

A témával foglalkozó kutatások alapján nem teljesen egyértelmű, hogy a visegrádi országok gazdaságai miért támaszkodnak még mindig ilyen mértékben a külföldi tőkebefektetésekre. Egyes kutatások ezt a multinacionális cégek vezetői és a helyi politikai elitek közti kölcsönös előnyökre épülő kapcsolatokkal magyarázzák, mások pedig az eurózóna expororientáltságot előnyben részesítő szabályrendszeréből vezetik ezt le.

Az elsővel a szerzők szerint az a probléma, hogy nincs minden visegrádi ország esetében rá bizonyíték, a másodikkal pedig az, hogy a régióban nem minden ország tagja az eurózónának. Van olyan megközelítés is, ami elismeri ugyan, hogy van szerepe a támogatásoknak abban, hogy sok külföldi tőkebefektetés jön ezekbe az országokba, de ezek a kutatók ezt nem kötik össze ezeknek az országoknak az FDI-függő gazdasági modelljével.

A támogatásokat összesítő adatbázis összesen csaknem 1750 esetből áll össze, és tartalmazza a támogatást adó kormányt, a támogatást kapó céget és hogy melyik országból származik, az iparágat, a támogatás nagyságát és a megítélésének évét. És ugyan – mivel a lengyel támogatási rendszer eltért a többi visegrádi országétól^*Nagyon fontos szerepet játszottak benne a különleges gazdasági övezetekben megvalósítandó beruházások esetén kiosztható adókedvezmények. – az országok közti összehasonlítást mennyiségi szempontból korlátozottan teszi lehetővé, viszont az egyes országok kormányainak intézkedései összehasonlítására és az intézkedések minőségi vizsgálatára alkalmas.

Azt is érdemes tisztázni, hogy pontosan milyen támogatásokról van szó: habár az uniós egységes piacon alapvetően korlátozottak a cégek közvetlen állami támogatásának lehetőségei, az EU-n belüli különbségek csökkentése céljából lehetséges a beruházások összegének 30-40 százalékáig terjedő állami támogatásokat adni. Ennek az előfeltétele, hogy a beruházás kevésbé fejlett régiókban valósuljon meg, amilyennek a közép- és kelet-európai régiók legtöbbje számít.

• A BMW debreceni akkumulátor-összeszerelő üzeme például 36 milliárd forintból épül meg, amiből csaknem 14 milliárd forintot a magyar adófizetők állnak.
• A 2900 milliárd forintos debreceni CATL-beruházásnál pedig 800 millió euró (mintegy 310 milliárd forint) lesz a hírek szerint az állami támogatás.

Ezek azok a támogatások, amik a szerzők szerint alapjaiban meghatározzák a közép-kelet-európai gazdasági fejlődés lehetőségeit.

Multik támogatása: visegrádi konszenzus

Az adatok alapján több érdekes trend is kirajzolódik. Habár a támogatásokat hazai cégeknek is oda lehet ítélni, túlnyomó többségben külföldi cégek kapják: ez az arány Csehországban és Magyarországon meghaladta a 80, Lengyelországban és Szlovákiában pedig a 90 százalékot. Iparági és a befektető anyaországa szerinti lebontás alapján az látszik, hogy főleg feldolgozóipari, kiemelten járműipari beruházások kapják a régióban ezeket a támogatásokat, és jelentős részben német cégek részesülnek ezekből.

Beruházási érték alapján minden országban leginkább közepes hozzáadott értékű termelési folyamatok betelepítését támogatták. Ebben ugyanakkor egy érdekes kivétel Lengyelország, ahol arányaiban mind beruházási összeg, mind pedig létrehozott munkahelyek alapján hangsúlyosabb volt a magas hozzáadott értékű beruházások támogatása, mint a többi visegrádi országban. 

A tanulmány külön is megemlíti a PiS és a Fidesz támogatási stratégiái közti különbségeket, amíg ugyanis a PiS kifejezetten a magas hozzáadott értékű tevékenységeket igyekezett támogatni, a Fidesz kormányzása alatt – és persze más visegrádi országokban is – főleg a közepes hozzáadott érték támogatása dominált. (Ez egyébként rímel a két kormányzat minimálbérrel kapcsolatos politikájára is, amiről ebben a cikkben írtunk részletesebben.)

Az egyes országok különböző kormányai alatt kiosztott támogatásokat összegezve is érdekes trendek látszanak. Amíg ugyanis például az Orbán-kormányok alatt Magyarországon valamivel alacsonyabb (79 százalék) volt a külföldi cégeknek megítélt támogatások értéke, mint a balliberális kormányok alatt (98 százalék), az is látszik, hogy az Orbán-kormányok a balliberális koalícióknál jóval több támogatást adtak a külföldi cégeknek (100 napnyi kormányzásra jutóan 51 és 16 millió eurót).

Az összegszerű összehasonlításban Lengyelországban nincs ilyen különbség a PiS és a Polgári Platform (PP) korábbi kormányzása között, és a százalékokban is kisebb a különbség (93 és 88 százalék). Viszont a lengyel különleges gazdasági övezetekben kiosztott adókedvezményeket is számításba véve már az látszik, hogy a PiS-kormány 2016 és 2021 között jóval több pénzt költött regionális támogatásokra, mint a PP 2007 és 2015 között.

A támogatások időbeli megoszlása alapján az is érzékelhető, hogy a magyar és a lengyel kormányok az uniós konfliktusaik éleződésére és az uniós források felfüggesztésére a külföldi cégeknek adott regionális támogatások növelésével reagáltak, és az uniós pénzt közvetlen tőkeberuházásokkal igyekeztek pótolni.

A Fidesz a 2019 és 2022 közti négy évben a 2004 óta kiosztott támogatások 52 százalékát szórta ki, a PiS pedig ugyanebben az időszakban a Lengyelországban kiosztott összes támogatás 25 százalékát, és a saját maga által 2015 óta kiosztott támogatások 73 százalékát. Ugyanebben az időszakban a cseh és a szlovák kormányok csak a 2004 óta kiosztott támogatások 8 százalékát ítélték meg külföldi cégeknek. 

A változást persze elvileg más okok is magyarázhatnák a magyar és a lengyel esetben. A kutatók szerint viszont kizárható, hogy önmagában a tőkebefektetések növekedése okozná a támogatások növekedését, és az is, hogy a lengyel és a magyar kormányok a gazdasági versenyképességük javítása vagy hogy a multinacionális cégek helyben termelt profitjának újrabefektetése érdekében növelték volna a támogatásaikat.

Nem barátságból, önérdekből

De mi az oka annak, hogy a gazdaságilag nacionalista kormányok ilyen lazán szórják ki a támogatásokat a külföldi cégeknek? A tanulmány szerint egyrészt ezeknek a gazdaságoknak az alacsony (vagy közepes) hozzáadott értékű feldolgozóipari szakosodása korlátozza a gazdaságpolitikai mozgásterét. Ha ezek a kormányok lemondanának a külföldi befektetésektől, azzal a gazdaságaik exportteljesítményének, az ipari foglalkoztatottságuk drámai visszaesését és a nemzetközi tőkepiacok bizalomvesztését kockáztatnák, miközben rontanák a növekedési kilátásaikat is. Tehát lényegében a gazdasági modelljük alapjait ásnák alá.

Emellett viszont politikai okai is vannak annak, hogy ragaszkodnak a külföldi befektetésekhez. Egyrészt fontos külső legitimációt teremtenek vele, ami az autoriterebbé váló kormányzásuk miatt fontos nekik. Másrészt a befektetések hozzájárulnak a foglalkoztatottság emelkedéséhez és a gazdasági növekedéshez,

amivel viszont az országon belüli támogatottságukat és legitimációjukat tudják javítani. 

A külföldi beruházások támogatása tehát önérdeken alapszik, és nem ideológiai alapú. Ez a kutatók szerint az alapján is belátható, amit a lengyel és magyar kormányok, illetve a német befektetők informális kapcsolatairól tudunk. Ezzel kapcsolatban a tanulmány megemlíti, hogy a magyar kormányt az exportorientált német feldolgozóipari cégek egy része sokszor dicséri, míg más iparágakban, ahol a kormány célja a hazai tőke helyzetbehozása, konfliktusos kapcsolatról számolnak be.

Tehát nincs általánosan jó kapcsolat a német tőke és a magyar kormány között, a kapcsolat inkább a kormány szándékaitól függ. Lengyelországban ez a kapcsolat a PiS és a németek között hasonlóan pragmatikus volt, amit az is bizonyít, hogy miközben retorikájában a lengyel kormány sokszor vállalt konfliktus a német cégekkel, 2015 után az előző kormányhoz képest a PiS megduplázta a német cégeknek megítélt támogatások arányát.

Mindez a kutatók szerint azt is jelenti, hogy ezeknek a kormányoknak nem is olyan kicsi a gazdasági mozgástere az unión belül. És a szerzők szerint az a fura helyzet áll elő, hogy végeredményben attól függ, hogy az ilyen kormányok mennyire képesek a kormányzásukban aláásni az európai demokratikus értékeket, hogy milyen hatékonyan tudják az uniós és globális gazdaságba mélyen beágyazott, külföldi befektetésekre alapuló gazdasági modelljüket fenntartani.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkGazdasági függésben kis híján világbajnok MagyarországAz OECD egy új adatsora ismét megerősítette, hogy Magyarország termelése nagyon erősen importfüggő, és hazánk erősen ki van téve a világgazdaság szeszélyeinek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖmlik a tőke Magyarországra, és ez meglepően baljós jelBár joggal gondolhatná az ember, hogy egy ország jól jár vele, ha rengeteg külföldi pénz áramlik be és hasznosul a gazdaságban, ez a gyakorlatban nem így van.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet beruházások fdi közvetlen tőkebefektetés Lengyelország Magyarország regionális beruházási támogatás támogatás visegrádi országok Olvasson tovább a kategóriában