A jelek szerint csúnyán eltaktikázta magát Orbán Viktor a globális minimumadóval kapcsolatos pávatáncával. A folyamatokra rálátó forrásaink szerint az Európai Unió elleni nyomásgyakorlást akarta azzal fokozni a miniszterelnök, hogy kihátrált az egységes európai álláspont mögül a 15 százalékosra tervezett globális társasági adó kapcsán.
A kérdésben a már korábban megígért jóváhagyást vonta vissza a Fidesz-kormány, mint később látni fogjuk, egyébként nem is alaptalan érvekre hivatkozva. De az EU-s jóváhagyásra bemondott vétó nem is az EU-nak, hanem az Egyesült Államoknak okozott nagy problémát. Mivel Orbán miatt már biztosan késik egy évet a globális minimumadó, az amerikaiak számára nemcsak gazdasági, de presztízs okokból, a demokraták számára pedig belpolitikai szempontból fontos projekt beborítására muszáj volt példát statuálva válaszolni.
Gyorsan meg is született egy látványos döntés: a június közepi magyar globális minimumadó vétó után néhány héttel, július elején az amerikaiak felmondták a kettős adóztatásról szóló egyezményt. Ennek nagyon jelentős a visszhangja, de mint látni fogjuk, a gyakorlati hatása kisebb. Arra viszont kiválóan alkalmas a döntés, hogy a következő másfél év alatt lépéskényszerbe hozza az Orbán-kormányt, és jelentősen csökkentse a zsarolási potenciálját.
Hogy mennyire kellemetlen helyzetbe navigálta Orbán Viktor Magyarországot, azt talán az mutatja, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul adott szankciók sem érintették ezt az adózási területet.
Az Egyesült Államok még Putyin Oroszországával sem mondta fel a kettős adóztatást elkerülő egyezményt. Szövetséges országgal szemben hasonló intézkedés pedig egyszerűen példátlan.
A kettős adóztatási egyezmények listáját nézegetve feltűnhet, hogy Venezuelával vagy Türkmenisztánnal is hatályban vannak ezek. Ha ránézünk az alábbi térképre, az is látható, hogy csak 66 országgal van az Egyesült Államoknak ilyen megállapodása, Dél-Amerika országainak többségével nincs. De lehet az Egyesült Államokban e nélkül is kereskedni és üzletelni: jó példa erre Szingapúr vagy az Egyesült Arab Emirátusok – bár a fejlett országok közül alapvetően az adóparadicsomok maradnak csak le erről a listáról.
A megállapodások közel negyede régebbi, mint az 1979-ben megkötött magyar, így nem igazán helytálló, hogy emiatt kellett ezt sürgősen felmondani. Még csak az sem igaz, hogy nagyon jelentősen térne ez el a később megkötött egyezményektől. Az ilyen megállapodások egyik legfőbb mutatója, hogy mekkora összegű forrásadót tesz lehetővé. Ez a magyar esetben is 15 százalékos lehetne.
De ez csak elméleti kérdés, mivel
a külföldi vállalatoknak kifizetett osztalékot terhelő forrásadót 2006-ban eltörölték Magyarországon a társaságiadó-törvényben.
Hiába lenne hazánknak tehát joga a külföldi cégek osztalékát megadóztatni, a korábban 16 százalékos adómértéket a szocilista-liberális kormányzat eltörölte. Emiatt az amerikai cégeknek egyáltalán nincsen félnivalója: mindenféle adó nélkül tudják továbbra is a jövedelmüket hazautalni, de azért a részletek is fontosak.
Minimumadó, minimális hatással
A felmondásról mindenki úgy látja, hogy az válasz volt a globális minimumadó megtorpedózására. Az Egyesült Államok a szokatlan lépésre azért szánhatta rá magát, mert az ország – de különösen a Biden-kormányzat – számára kiemelten fontos a globális minimális társasági adó projektje. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez egyáltalán nem globális, csak a legalább évi 750 millió euró árbevételű cégekre vonatkozik, érdemi adóemelést sem jelentene, a globális adózási problémákból pedig nagyjából semmit nem oldana meg.
Az adózási és gazdasági szakemberek egyértelműen negatívan foglalnak állást a projektről. A KPMG globális oldala egyszerűen összefoglalta, hogy adószakmailag milyen fő problémák vannak az elképzeléssel. Az eredeti elgondolás az volt, hogy két pillérből áll a reform: az első pillér a 750 millió euró feletti globális árbevételű cégek adózásánál hozta volna be a minimális egységes adókulcsot és az azonos adóalap-számítást. Ez fontos volt az Egyesült Államoknak, mert cégei a magas adók miatt inkább külföldön parkoltatják a nem odahaza megtermelt profitot.
A második pillér az európaiaknak volt fontos: a globális technológiai cégek megadóztatása. A Google vagy a Facebook adóelkerülése közismert, de az egész amerikai tech iparág gyakorlatilag nem fizet adót más országokban, adóparadicsomokban gyűlik a vállalatok profitja. Biden elnöksége alatt viszont sikerült az a csavar, hogy erről a globális minimumadó kapcsán „megfeledkeztek”. Így európai szemmel valóban előnytelen lenne az alku.
Elsőre talán meglepő helyről érkezett erre megerősítés, a multinacionális nagyvállalatok és a gazdagok adóelkerülése ellen küzdő Tax Justice Network sem elégedett a Biden-féle globális minimumadóval. Szerintük ez csak a gazdag országoknak kedvezne, és az alapvetően az OECD terveire épített rendszert hibásnak tartják. De a könyvelők és a könyvvizsgálók sem lehetnek boldogok: nyitott kérdés például, hogy egy amerikai cég beszámolóját majd ki fogja tudni az amerikai könyvviteli szabályok (US GAAP) szerint elkészíteni, és főként auditálni.
Ráadásul a valódi lényegi kérdést, az adóalap országok közti megosztását nem kezeli a Biden-terv. A társasági adó kapcsán annak mértéke talán a legkevésbé fontos kérdés, az alapja és a kedvezmények sokkal fontosabbak abban, hogy mely cég mennyi adót fizet.
A magyar kormány többek között a multik megadóztatásának elmaradását, a szakmai hiányosságokat kritizálta a globális minimumadó kapcsán a szakmai fórumokon. De a nyilvánosság előtt az Orbán-kormány képviselői elég kusza dolgokat mondanak arról, hogy miért is lenne rossz a magyaroknak, ha minden vállalat több adót fizette.
Szíjjáró Péter külügyminiszter szerint
Magyarországon 9 százalékos a társasági adó, ez Európában a legalacsonyabb. Ha a globális minimumadót kivetnék, akkor itt az Magyarországon nagyon komoly adóemeléssel és végső soron munkahelyek tízezreinek a veszélybe kerülésével járna. Ezért sem szabad ezt engedni.
Ezt Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke Friderikusz Sándor podcast műsorában sommásan így véleményezte:
Egyetlen szava sem felel meg a valóságnak.
A fő oka ennek, hogy Magyarország megfelel a globális minimumadó elvárásainak: a vállalatot terhelő társasági adó (tao) kulcsa ugyan csak 9 százalék, de a helyi iparűzési adó (hipa) ennél nagyobb adóterhet jelent a cégeknek. A koronavírus-járvány miatt csökkentették a befizetendő hipát átmenetileg, ezért a 2019-es év lehet jó viszonyítási alap: taóból 303 milliárd forintot szedett be a kormányzat, hipából 780 milliárd forint önkormányzati bevétel volt. Mindezek alapján a magyar vállalati kulcs inkább 20 százalékosnak felel meg.
Az új globális minimumadó bevezetésével semmilyen adóemelésre nem lett volna szükség Magyarországon.
Sőt, erről már a magyar kormány meg is állapodott a nemzetközi tárgyalások során tavaly. Az egyezmények szövegezésébe is bekerült, hogy a magyar hipa is elfogadható a minimumadó számításakor. Ráadásul a minimumadót csakis a globálisan 750 millió euró árbevétel feletti cégekre kell alkalmazni – így a kkv-k alacsonyabb adózása is lehetséges lenne. A kormány közelmúltbeli pálfordulása így tényleg nehezen értelmezhető. Ráadásul az amerikaiak jó előre figyelmeztettek, hogy nagyon súlyos következménye lesz, ha nem támogatja a kormány ezt a számukra kardinálisan fontos kezdeményezést.
Nem várt mellékhatás
A kettős adóztatási szerződés felmondása tehát erős jelzés, de nem biztos, hogy annyira súlyos, mint elsőre gondolnánk. Gerendy Zoltán, a magyarországi BDO tulajdonos-ügyvezetője arra hívta fel a figyelmünket, hogy bár a hazai sajtóban úgy jelent meg a hír, hogy az Egyesült Államok felmondta a nemzetközi szerződést, ez még közel sem végleges döntés. Egyelőre ugyanis még a szenátus sem szavazta ezt meg, és még Biden elnöknek is jóvá kellene hagynia.
Egyelőre az amerikai pénzügyminisztérium mondta fel a szerződést, ami nemzetközi megállapodás kapcsán azért nem teljesen evidens. Bár az Egyesült Államokban nem teljesen tiszta a jogi helyzet, de elméletileg a szenátus jóváhagyása is kellene a szerződés felmondásához. Már csak azt is kifogásolhatta Magyarország, hogy a szerződés szerint az amerikai külügynek kellett volna tájékoztatnia a felmondásról.
Egyébként nem példa nélküli, hogy az amerikai pénzügyminisztérium felmond kettős adóztatási egyezményt: az adóparadicsomnak számító Holland Antillák és Málta esetében is megtette ezt már korábban – nem túl jó hírnevű entitásokkal került egy klubba Magyarország. Ebből egyébként a Holland Antillák felmondását 1980-ban gyorsan vissza is vonták, Málta esetében az 1997-es felmondás után 2011-re kötöttek újat.
A szerződés szövege szerint ha június 30-a után mondják fel a szerződést – amelyre mindkét félnek lehetősége volt -, akkor még a következő évben érvényben marad. Magyarán 2024. január 1-jéig van idő a megállapodásra.
Az Egyesült Államok már régóta szerette volna lecserélni a szocializmusban kötött, mára meghaladott egyezményt. Ebben Magyarország olyannyira partner volt, hogy
2010 óta törvényben kihirdetett új megállapodásunk van az Egyesült Államokkal a korábbi kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás felváltásáról.
Míg Magyarország az Egyesült Államok kérésére elkészített megállapodást ratifikálta, az amerikaiak ezt nem tették meg. Pedig az új megállapodás az Egyesült Államok érdekeit helyezte előtérbe: míg nálunk nincs forrásadó, ott van, kamatokra pedig a korábbi nullás szint helyett már 5 százalékot is lehetővé tenne.
Az áldatlan állapot feloldására több lehetőség is van:
- Biden elnök nem írja alá a megállapodás felmondását.
- Az Egyesült Államok 2024-ig ratifikálja a már meglévő kettős adóztatást elkerülő egyezményt.
- Új megállapodást tárgyal le és hagy jóvá a két ország.
Ez utóbbira van a legkisebb esély, ez másfél évbe nem igazán fér bele.
A dolog egyik tétje az előnyök korlátozásáról szóló* Limitation of benefits klauzula, amelyet tartalmaz a régi egyezményünk, és egy ideje gondosan beleteszi az Egyesült Államok minden megállapodásba, többek között a mi 2010-es egyezményünkbe is. Ez azt jelenti, hogy ha adótervezésre, az amerikai adók kikerülésére használják az egyezményt cégek anélkül, hogy valahol tényleges gazdasági tevékenységet végeznének, akkor ezeket a megállapodás ellenére lehet adóztatni. Így számos, az országunkat adótervezésre használó amerikai vállalat fogja a struktúráit átalakítani, ha nem lesz se régi, se új egyezmény.
Elméletben nem hiányzik, a gyakorlatban mégis
Felmerülhet a kérdés, hogy kiknek lesz rossz, ha nincsen érvényes kettős adóztatást elkerülő egyezmény. Radnai Károly, az Andersen ügyvezető partnere szerint a legnagyobb amerikai befektetőket ez arra motiválhatja, hogy közvetlen magyarországi érdekeltségeiket olyan országokba allokálják, amellyel mindkét országnak van kettős adóztatást elkerülő egyezménye. Ilyen lehet Hollandia vagy az Egyesült Királyság.
Az igaz ugyan, hogy a Magyarországon megkeresett profit után most nem kell forrásadót fizetni, és ha kellene is, az alapvetően magasabb amerikai adókból ezt egyezmény nélkül is levonhatják a cégek, a bizonytalanságot és a kockázatot semmilyen nagyvállalat nem kedveli. De például a filmek, képek jogdíjaira is 30 százalékos forrásadót kell fizetni az egyezmény nélkül.
Gerendy Zoltán szerint az amerikai cégeknek valós kockázatokat jelent az adózási egyezmény felmondása: az amerikai adóhivatalnak ugyanis ennek hiányában nem kell elfogadnia, hogy az osztalék az osztalék. Márpedig ha vizsgálni kezdik, hogy miből származik a cég bevétele, akkor könnyen más, magasabb adózási kulcsú kategóriába is eshet.
Különösen a fióktelepek, speciális célú vállalatok esetében jelenthet ez érdemi kockázatot. De egy szolgáltatóközpont esetében is felmerülhet, hogy az ennél kimutatott profit valós gazdasági tevékenységnek tekinthető-e az amerikai törvények alapján.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény nélkül
a szolgáltatószektor és a vállalati központok közvetlen amerikai anyavállalaton keresztül történő magyarországi telepítése sokkal nagyobb kockázattal jár az amerikai cégeknek.
Az Egyesült Államok vállalatainak kiemelt szerepe van a hazai gazdaságban. A világon Magyarországon az egyik legmagasabb a külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) aránya, a 2020-as adatok alapján ennek állománya a GDP 63 százaléka volt. Ha valaki csak azt keresi, hogy ebből mennyi amerikai, könnyen félrevezető eredményeket talál. A befektetők országa szerinti statisztikák szerint alig 337 milliárd forint volt 2019-ben az amerikai működőtőke.
Ez azonban csak a közvetlen tulajdont veszi figyelembe. Ha egy amerikai cég a holland vagy ír leányvállalatán keresztül van jelen hazánkban, az ebben nem látszik – márpedig a többség nem közvetlenül van jelen. Az OECD és a tagállamai ezért néhány éve a végső tulajdonos szerint is elkezdték gyűjteni az adatokat. Ez ugyan becslés lehet csak, de látványosan eltérő eredményt mutat.
A magyarországi FDI állományának 8 százaléka végső soron az Egyesült Államokhoz köthető, ami a hazai GDP 5 százaléka.
A különbség lényeges, hiszen a közvetlen tulajdonosok között csak a 13. az Egyesült Államok, a végső tulajdonosok szerint pedig Németország mögött a második. A német 6,3 ezer milliárdos FDI-állomány 2,8-szorosa ugyan az amerikainak, de így is megkerülhetetlen szereplő az Egyesült Államok a hazai gazdaságban.
Az OECD Country by Country adatbázisából az is kiolvasható, hogy a hazai gazdaságban sokkal nagyobb az amerikai vállalatok szerepe, mint azt sokan gondolnák. A világ legnagyobb, 750 millió eurónál nagyobb árbevételű cégei által kitöltött adatközlések alapján az látható, hogy a világ legnagyobb multijai közül a németek ugyan a legjelentősebbek itthon, de szorosan követik őket az amerikaiak.
Különösen sokat mond, hogy a német multik árbevétele a GDP 30 százalékát tette ki 2017-ben, az amerikaiaké 13 százalékot. Így nagyon fontos a hazai gazdaság teljesítménye szempontjából, hogy ezek a cégek hogyan folytatják itthon a működésüket.
A globális minimumadó fideszes gáncsolása az országnak hasznot nem hoz, de hozzájárulhat az amerikai tőkebefektetések csökkenéséhez és elbizonytalanításához.
Rosszul járó magánszemélyek
A hazai sajtóban is volt már arról szó, hogy egyezmény nélkül akár 30 százalékos forrásadót kell az Egyesült Államokban fizetni, az 5 százalékos magyar szja-n felül. Ugyan csak kevés tehetős magyart érint mindez, de őket kellemetlenül. Aki időben lép, megfelelő struktúrákkal mindezt elkerülheti.
Sokkal kellemetlenebb lesz a változás a magánszemélyeknek, hívta fel a figyelmünket Radnai Károly, az Andersen vezető partnere. Egy amerikai ösztöndíjat elnyerő kutató, egyetemi diák esetében is előfordulhat, hogy annyi időt tölt egy évben az Egyesült Államokban, hogy ott kell leadóznia a magyar bevételét. Ugyan beszámolják az itthon megfizetett adót, de mivel ott jóval magasabbak az adókulcsok, jó eséllyel többlet adót kell fizetni.
Aki tehát az Egyesült Államokba költözik fél évnél hosszabb időre, mindenképpen konzultáljon adótanácsadóval, különben kellemetlen következmények érhetik,
ha nem sikerül az egyezményt időben pótolni.
A vállalati kiküldetésen lévőknek is sok nehézséget okozhat a nemzetközi megállapodás hiánya Gerendy Zoltán szerint. Az expat kollégák adózása még nehezebb feladat lesz a vállalatok számára, különösen akkor, ha részvényopciók és egyéb nem szokványos, időben a munkavégzéstől eltérő kifizetések is kapcsolódnak a jövedelemhez.
Mindennek egy olyan hatása is lehet, hogy a multinacionális nagyvállalatok inkább nem Magyarországra hozzák irodáikat, hiszen ez többletkockázatot, -adminisztrációt és -költséget jelent számukra, és a munkavállalók se mennek szívesen olyan országba, ahol többletadminisztrációnak vannak kitéve. A meglévő cégek, irodák működésére ennek kevéssé lehet hatása, de új irodák kiválasztásnál ez is szempont lehet. Mivel minden tizedik budapesti diplomás multik szolgáltatóközpontjában dolgozik, ennek a magas jövedelmű foglalkoztatásra gyorsan és jelentős kellemetlen hatás lehet.
Emellett a magyar cégek exportját is nehezíti az egyezmény hiánya, ugyanis a szoftver- és számítógépes játékfejlesztéssel, egyéb szellemi tulajdonjog értékesítésével, kutatás-fejlesztéssel foglalkozó területeken mind felmerül, hogy az amerikai bevételek után forrásadót kell fizetni.
A legtöbb nemzetközi cég és nagyobb magyar vállalatok mellett már sok startup is – a csapnivaló magyar nemzetközi megítélés és a hektikus gazdaságpolitika miatt – az ilyen jogokat megbízható európai országokba vitte át. Aki mégsem így tett, most jó eséllyel megteszi.
A startupálmokat szövögető, a realitásoktól ezen a téren fényévekre lévő kormányzat pedig elintézte, hogy technológiai startupok, fejlesztők, szabadúszó szakemberek messze kerüljék el az országot. Ugyan amerikai állampolgárként mindenképpen a globális jövedelem után kell adózni, és abból levonható a másik országban megfizetett adó, egyezmény nélkül ez sokkal kiszámíthatatlanabb.
Közélet
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
