Hírlevél feliratkozás
Forman Balázs
2022. július 9. 16:48 Közélet

Abe Sinzó egy atomkatasztrófa és évtizedeken át görgetett nehézségek ellenére is sebességbe tudta rakni Japán gazdaságát

Az Ekonomi a G7 véleményrovata

Abe Sinzó, a napokban meggyilkolt egykori japán miniszterelnök a második világháború utáni időszak egyik legsikeresebb kormányfője volt. Politikus, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy államférfi, aki megértette a Japán előtt állt kihívásokat és az  idők szavát. 2012-ben, amikor másodjára miniszterelnökké választották, akkor Japánt nem csak a tartós strukturális problémái, hanem a fukushimai atomerőmű balesetének következményei is sújtották. Abe Sinzó nem csak válságmenedzserként lett sikeres, hanem hosszú távon is jó stratégának bizonyult.

Japán számára a XXI. század eddigi egyik legfontosabb történése a Fukushimában található Daiichi I. Atomerőmű katasztrófája. A 2011. március 11-én bekövetkezett a Richter-skála szerint 8,6-os erősségű tenger alatti földrengés, majd az ezt követő cunami olyan mértékben megrongálta a Fukushimai Atomerőművet, hogy az teljes egészében használhatatlanná vált, miközben óriási, mind a mai napig fel nem becsülhető környezeti károkat okozott. Az elsődleges kárelhárításra is kb. 4000 milliárd jent fordított a japán költségvetés, ennek az összegnek 60 százalékát az állami nyugdíjalapból finanszírozták, további 30 százalékát a költségvetési kiadások csökkentésével, és csak 10 százalékot új adók bevezetésével. Az október 28-án elfogadott harmadik pótköltségvetés már a hosszú távú újjáépítést célozta. A 12 ezer milliárd jen költségvetését 96 százalékban az erre a célra kibocsátott államkötvényekből finanszírozták. Ebből a forrásból fizették vissza a nyugdíjkasszából kölcsönvett 2400 millárd jent* Itoko Suzuki, Yuko Kaneko: Japan’s Disaster Governance. How was the 3.11 Crisis Managed? Springer New York Heidelberg Dordrecht London Library of Congress Control Number: 2012954049 Springer Science Business Media New York 2013. Ezt a világgazdaság egyik centrumának számító és a technikai fejlesztésekben élen járó Japán meg tudta tenni. 

Emellett nagyon komoly siker volt a 2020-as nyári olimpiai játékok rendezési jogának elnyerése. Maga Abe Sinzó, miniszterelnöki pályafutása megkoronázásaként tekintett egy sikeres olimpia rendezésére, a visszavonulását is ezutánra tervezte. A Covid-járvány azonban közbeszólt. Hosszú viták után a 2020-ra tervezett olimpiát egy évvel elhalasztották, majd végül nézők nélkül rendezték meg- bár nem okozott katasztrófális csődöt, komoly anyagi veszteséggel zárták a játékokat. Abe Sinzó vette át Rió de Janeiróban az olimpia zászláját, de nem várta, meg az olimpia 2021-re halasztott megnyitóját, hanem 2020-ban távozott hivatalából.

Ha valakinek két ilyen nagyságrendű feladat sikeres megoldása jut miniszterelnöksége idejére, akkor már nem lehet elégedetlen a teljesítményével. De Abe Sinzó legnagyobb érdemét még sem ezek jelentik, hanem a róla elnevezett Abenomics. Abe Sinzó rájött, hogy az elöregedéssel, a világrekord méretű GDP arányos adósságállománnyal küzdő, a kínai kihívással szembenézni kénytelen Japán számára az addig követett Keynes-i ihletésű gazdaságpolitika járhatatlan. Nem akarták sem a belföldi energiahiányt és energiaár emelkedést előidézni az atomerőművek gyors bezárásával. Másrészt az állami kötelezettségvállalások kordában tartásával mérsékelték Japán nagyon súlyos állami eladósodását. Az államadósság GDP arányosan még így is nőtt, de kevésbé, mint ahogy arra számítottak. Az államadósság belföldi lakossági finanszírozása miatt fontos, hogy a japánok higgyenek a kormányzati politikának és személy szerint a miniszterelnöknek, Abe Sinzónak.

Abe Sinzó feladatainak más nagy része a japán nagyvállalatok problémáinak a kezelése. A japán cégek otthon egyre kevesebb és egyre drágább munkaerőt találtak csak, mellette termelésük egyre nagyobb részét helyezték külföldre. A japán autógyártó cégek az általuk gyártott gépjárműveknek már csak 25-35 százalékát állították elő otthon. Nagy-Britanniában a Nissan, az USA-ban a Toyota, Kínában a Honda, Indiában a Suzuki gyártja a legtöbb személygépkocsit. Japán, ami 1985-ben még a világ második legnagyobb exportőre volt, kénytelen volt szembenézni azzal, hogy világpiaci részesedése az akkori 40 százalékra csökkent, Dél-Korea pedig nagyon komoly kihívójává vált, miközben az exportvolumenét tekintve Kína már 15 éve lekörözte.  

Japán az ezredforduló után szembesült azzal, hogy gazdasági növekedése számos erőforrás – tőke, munkaerő, nyersanyagok és energiahordozók – a felvevő piacok (USA) és a versenytársak (Kína és Dél-Korea) korlátaiba ütközik. Ennek egyik jelzője volt a folyó fizetési mérleg többletének drasztikus csökkenése. Abe Sinzó egyik nagy lépése volt, hogy az infláció alacsonyan tartása, az erőforrás korlátok megszüntetése és belföldi piaci verseny megerősítése miatt óvatosan megnyitotta Japán piacát külföldi működőtőke-beruházások és az ázsiai munkavállalók előtt.

Japán ettől még nem vált tőkeimportőr országgá, de a piacnyitásnak nem csak szimbolikus jelentősége volt. Több iparágban megkönnyítette a japán vállalatok alkalmazkodását a stratégia szövetségek kötésének és a részvénycserén alapuló vállalati fúziók könnyebb engedélyezése.

Bár a japán társadalom továbbra is nagyon zárt a külföldiekkel szemben, az egyre súlyosabb munkaerőhiányt valahogy enyhítenie kell. Az egyre növekvő átlagéletkor a teljes lakosságszám csökkenésének ütemét ugyan kis mértékben befolyásolni tudja, de az aktív korú népesség és a foglalkoztatottak létszáma ettől nem fog nőni. Japánnak valamelyest fel kellett adnia az idegenellenességét és a nagyon rugalmatlan munkaerőpiaci szabályokat, hogy a foglalkoztatottak számát növelni tudják. Erre már csak azért is szükség volt, mert a japán fiatalok sem akarnak ma már egy egész életre elköteleződni egyetlen munkáltató mellett. A nyugdíjasok, a részmunkaidősök foglalkoztatásának elterjedése is hozzájárult, hogy Abe Sinzó miniszterelnöksége idején 4 millió fővel nőtt a foglalkoztatottak száma.

 

Mi lett végül is Abe Sinzó öröksége? Japán túljutott a nyolcvanas évek buborékgazdaságának, a kilencvenes évek adósságrendezéssel töltött elvesztegetett évtizedének, a 2008-as világgazdasági válságnak, Fukushimának a nyomasztó örökségein. Az ország egészét érintő szerkezeti reformokkal – külkereskedelem, tőkepiac, munkaerőpiac – hozzájárult ahhoz, hogy japán sikeresen nézzen szembe az őt érintő világpolitikai és világgazdasági kihívásokkal. Koherens gazdaságpolitikáját tisztelői nem véletlenül hívták Abenomics-nak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet atomerőmű fukushima infláció Japán sinzo abe Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Hajdu Miklós
2024. február 25. 15:58 Közélet

A bevándorlás már a 2000-es években is terítéken volt a magyar politikában

A kétezres években is jellemző volt a munkaerőhiány a magyar gazdaságban, a mostanihoz hasonló reakciókat kiváltva az akkori Orbán-kormányból.

Holtzer Péter
2024. február 24. 04:34 Közélet

Más szakmából átképzett tanárok – megoldás vagy álmegoldás a tanárhiányra?

Sokéves vegyipari múlttal vált kezdő tanárrá Fridez Dóra, aki most két határmenti kistelepülés iskolájában tanít.

Hajdu Miklós
2024. február 23. 15:42 Közélet

Az akkugyárak után erőmű is érkezik a Távol-Keletről

Kínai befektetők által telepített naperőművekkel oldódna meg az akkumulátorgyárak energiaellátása.

Fontos

Váczi István
2024. február 26. 14:31 Világ

Minden eddiginél többet tudunk az orosz és az ukrán hadsereg veszteségeiről

Új veszteségadatok jelentek meg az Ukrajnában szemben álló hadseregekről az utóbbi napokban.

Váczi István
2024. február 26. 09:34 Adat

Váratlanul sokkal rosszabbul érzik magukat a magyar vásárlók, hogy lesz ebből növekedés?

Jelentősen romlottak a lakossági fogyasztói kilátások, pedig a kormány a fogyasztás felpörgésétől reméli a gazdasági növekedés újraindulását.

Mészáros R. Tamás
2024. február 26. 04:32 Világ

Amerika egyre kevésbé képes úrrá lenni a világ válságain

Joe Biden elnök számára egyre nehezebb az ukrajnai, izraeli és közel-keleti helyzet kézben tartása.