A nagyjából 23 ezer fős tagsággal rendelkező Amerikai Közgazdaságtani Társaság 1436 tagja töltötte ki azt a tízévente körbeküldött kérdőívet, melyben gazdaságpolitikai javaslatok szerepelnek. A kérdőív kitöltőinek jelezniük kell, hogy egyetértenek-e a javaslatokkal vagy nem. Az eredmények szerint több gazdaságpolitikai kérdésben értenek egyet most a közgazdászok, mint 1990-ben, 2000-ben vagy 2011-ben.
A konszenzusosnak számító gazdaságpolitikai ajánlások száma az elmúlt tíz évben a duplájára nőtt: az összes ajánlás 15 százalékáról több mint 30 százalékra. Konszenzusosnak számítanak azok az ajánlások, melyekkel nagyon sokan egyetértenek vagy sokan elutasítják azt. Például a válaszadók 95 százaléka gondolja úgy, hogy a vámok csökkentik egy ország lakosainak általános jólétét, ez tehát konszenzusos.
Mivel 22 kérdést 1990 óta minden kérdőívben feltesznek, a konszenzus erősödése azt jelentheti, hogy a közgazdaság-tudomány fejlődésével sok vitás kérdés eldőlt. Emellett az is megfigyelhető, hogy felszínre kerültek olyan problémák, amik 10 éve még nem látszottak tisztán.
Növekvő egyenlőtlenség
Ilyen probléma például a társadalmi mobilitás és az egyenlőség kérdése. 2000-ben a kérdőívet kitöltő közgazdászok 68 százaléka értett azzal egyet, hogy egyenlőbb jövedelmű társadalomra van szükség, tavaly már 86 százaléka. Nem véletlenül, hiszen a két időpont között sok minden változott, és megjelent például Thomas Pikkety nagyhatású könyve, A tőke a 21. században címmel 2013-ban, ami meggyőzően mutatott rá az addig is körvonalazódó egyenlőtlenség növekedésére.
Az ábrán az látszik, hogy a 90-es évektől drasztikusan növekedésnek indult a leggazdagabb 10 százalék részesedése a nemzeti jövedelemből az USA-ban (és Magyarországon is), és napjainkra visszatért arra a szintre, ahol a 20. század elején volt. Az USA-ban tavaly a nemzeti jövedelem 45 százalékát a legfelső 10 százalék tulajdonolta. Magyarországon napjainkban a leggazdagabb egymillió állampolgár a jövedelem harmadát birtokolja.
Ahogy a fenti ábra mutatja, az egyenlőbb elosztással már a kilencvenes években is többen egyetértettek, de az egyetértők aránya napjainkra erősen megnőtt. Az egyenlőség nemcsak közgazdaságtani, hanem morális kérdés is, a közgazdászok véleménye mégis fontos lehet, hiszen ők feltehetőleg gyakran találkoznak az egyenlőtlenségeket leíró adatokkal.
Szigorúbban kell venni a versenyjogot
Az Amerikai Közgazdaságtani Társaság tagjai abban is egyetértenek, hogy be kell tartani a versenyjogi szabályokat, az államnak fel kell lépnie a monopóliumok ellen. Ebben különösen nagy az egyetértés: 2021-ben a válaszolók 93 százaléka vélekedett így, míg 1990-ben csak 70.
Az erős konszenzust az okozhatja, hogy az elmúlt évtizedekben sok olyan hatalmas technológiai vállalat nőtte ki magát, amely bizonyos érvek alapján monopolhelyzetben van a saját piacán. Ilyen például a Facebook, melynek a közösségi hálózatok piacán becslések szerint 70-80 százalékos lehet a részesedése a platform forgalmát tekintve. Szabályozása, felaprózása mégsem történik meg. Gyakran elhangzó érv a vállalat részéről, hogy helytelen a közösségi hálózatok piacának definíciója, és a Facebook egy sokkal nagyobb piacon, a „figyelem piacán” versenyez, ahol nem túl nagy szereplő.
A jegybanktól többet várnak
A központi bankok képesek hatni az infláció mértékére a betétekre adott kamatok befolyásolásával és a pénzkínálat változtatásával. Az infláció mértéke pedig kapcsolatban áll a munkanélküliséggel: általánosan minél magasabb az infláció, annál kisebb a munkanélküliség. A helyzet persze ennél bonyolultabb (a vágtató infláció is nagyon káros), de a lényeg, hogy a központi bank szerepét többféleképpen értelmezhetjük: egy intézmény, amely szigorúan az infláció alacsonyan tartásáért felelős, vagy egy szélesebb célrendszerrel működő kormányzati szerv, amely szem előtt tartja a munkanélküliségi ráta csökkentését, támogatja a gazdasági növekedést és fellép a buborékok ellen különböző eszközök piacain.
A 2000-es években inkább az előző megközelítés uralkodott a közgazdászok körében. A kitöltők 72 százaléka azt tartotta helyesnek, ha a központi bank (az Egyesült Államokban a Fed) csak az inflációra koncentrál. Tavalyra ez az arány megfordult, és a közgazdászok 62 százaléka azzal ért egyet, ha a nemzeti bank több feladatot vállára venne a gazdaság irányításából. (Ez ott egyébként meg is valósul, mert a Fednek kettős törvényi mandátuma van, az inflációs cél elérése mellett a teljes foglalkoztatottságot is meg kell céloznia. Idehaza az MNB-nek az elsődleges célja az inflációs cél teljesítése, ezt nem veszélyeztetve támogatja a kormány gazdaságpolitikáját, illetve nemrég a zöld gazdaságfejlesztés is bekerült a céljai közé.)
A központi bank szerepéről komoly vita folyik napjainkban is. Az elmúlt évtized tapasztalata (leszámítva a mostani hónapokat) az volt, hogy alacsony infláció mellett növekedtek a gazdaságok, míg a munkanélküliség a 2008-as válság után viszonylag lassan, nyolc év alatt csökkent a válság előtti szintre az USA-ban. Ezekből azt szűrhették le, hogy nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni a munkanélküliség csökkentésére.
Adat
Hiába nőnek meglepően a fizetések, nem merjük elkölteni
A jelenlegi helyzet jó példát mutat arra, hogy aligha csak a jövedelmek alakulásán múlik, mennyire visszafogott a háztartások fogyasztása.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
