A nagyjából 23 ezer fős tagsággal rendelkező Amerikai Közgazdaságtani Társaság 1436 tagja töltötte ki azt a tízévente körbeküldött kérdőívet, melyben gazdaságpolitikai javaslatok szerepelnek. A kérdőív kitöltőinek jelezniük kell, hogy egyetértenek-e a javaslatokkal vagy nem. Az eredmények szerint több gazdaságpolitikai kérdésben értenek egyet most a közgazdászok, mint 1990-ben, 2000-ben vagy 2011-ben.
A konszenzusosnak számító gazdaságpolitikai ajánlások száma az elmúlt tíz évben a duplájára nőtt: az összes ajánlás 15 százalékáról több mint 30 százalékra. Konszenzusosnak számítanak azok az ajánlások, melyekkel nagyon sokan egyetértenek vagy sokan elutasítják azt. Például a válaszadók 95 százaléka gondolja úgy, hogy a vámok csökkentik egy ország lakosainak általános jólétét, ez tehát konszenzusos.
Mivel 22 kérdést 1990 óta minden kérdőívben feltesznek, a konszenzus erősödése azt jelentheti, hogy a közgazdaság-tudomány fejlődésével sok vitás kérdés eldőlt. Emellett az is megfigyelhető, hogy felszínre kerültek olyan problémák, amik 10 éve még nem látszottak tisztán.
Növekvő egyenlőtlenség
Ilyen probléma például a társadalmi mobilitás és az egyenlőség kérdése. 2000-ben a kérdőívet kitöltő közgazdászok 68 százaléka értett azzal egyet, hogy egyenlőbb jövedelmű társadalomra van szükség, tavaly már 86 százaléka. Nem véletlenül, hiszen a két időpont között sok minden változott, és megjelent például Thomas Pikkety nagyhatású könyve, A tőke a 21. században címmel 2013-ban, ami meggyőzően mutatott rá az addig is körvonalazódó egyenlőtlenség növekedésére.
Az ábrán az látszik, hogy a 90-es évektől drasztikusan növekedésnek indult a leggazdagabb 10 százalék részesedése a nemzeti jövedelemből az USA-ban (és Magyarországon is), és napjainkra visszatért arra a szintre, ahol a 20. század elején volt. Az USA-ban tavaly a nemzeti jövedelem 45 százalékát a legfelső 10 százalék tulajdonolta. Magyarországon napjainkban a leggazdagabb egymillió állampolgár a jövedelem harmadát birtokolja.
Ahogy a fenti ábra mutatja, az egyenlőbb elosztással már a kilencvenes években is többen egyetértettek, de az egyetértők aránya napjainkra erősen megnőtt. Az egyenlőség nemcsak közgazdaságtani, hanem morális kérdés is, a közgazdászok véleménye mégis fontos lehet, hiszen ők feltehetőleg gyakran találkoznak az egyenlőtlenségeket leíró adatokkal.
Szigorúbban kell venni a versenyjogot
Az Amerikai Közgazdaságtani Társaság tagjai abban is egyetértenek, hogy be kell tartani a versenyjogi szabályokat, az államnak fel kell lépnie a monopóliumok ellen. Ebben különösen nagy az egyetértés: 2021-ben a válaszolók 93 százaléka vélekedett így, míg 1990-ben csak 70.
Az erős konszenzust az okozhatja, hogy az elmúlt évtizedekben sok olyan hatalmas technológiai vállalat nőtte ki magát, amely bizonyos érvek alapján monopolhelyzetben van a saját piacán. Ilyen például a Facebook, melynek a közösségi hálózatok piacán becslések szerint 70-80 százalékos lehet a részesedése a platform forgalmát tekintve. Szabályozása, felaprózása mégsem történik meg. Gyakran elhangzó érv a vállalat részéről, hogy helytelen a közösségi hálózatok piacának definíciója, és a Facebook egy sokkal nagyobb piacon, a „figyelem piacán” versenyez, ahol nem túl nagy szereplő.
A jegybanktól többet várnak
A központi bankok képesek hatni az infláció mértékére a betétekre adott kamatok befolyásolásával és a pénzkínálat változtatásával. Az infláció mértéke pedig kapcsolatban áll a munkanélküliséggel: általánosan minél magasabb az infláció, annál kisebb a munkanélküliség. A helyzet persze ennél bonyolultabb (a vágtató infláció is nagyon káros), de a lényeg, hogy a központi bank szerepét többféleképpen értelmezhetjük: egy intézmény, amely szigorúan az infláció alacsonyan tartásáért felelős, vagy egy szélesebb célrendszerrel működő kormányzati szerv, amely szem előtt tartja a munkanélküliségi ráta csökkentését, támogatja a gazdasági növekedést és fellép a buborékok ellen különböző eszközök piacain.
A 2000-es években inkább az előző megközelítés uralkodott a közgazdászok körében. A kitöltők 72 százaléka azt tartotta helyesnek, ha a központi bank (az Egyesült Államokban a Fed) csak az inflációra koncentrál. Tavalyra ez az arány megfordult, és a közgazdászok 62 százaléka azzal ért egyet, ha a nemzeti bank több feladatot vállára venne a gazdaság irányításából. (Ez ott egyébként meg is valósul, mert a Fednek kettős törvényi mandátuma van, az inflációs cél elérése mellett a teljes foglalkoztatottságot is meg kell céloznia. Idehaza az MNB-nek az elsődleges célja az inflációs cél teljesítése, ezt nem veszélyeztetve támogatja a kormány gazdaságpolitikáját, illetve nemrég a zöld gazdaságfejlesztés is bekerült a céljai közé.)
A központi bank szerepéről komoly vita folyik napjainkban is. Az elmúlt évtized tapasztalata (leszámítva a mostani hónapokat) az volt, hogy alacsony infláció mellett növekedtek a gazdaságok, míg a munkanélküliség a 2008-as válság után viszonylag lassan, nyolc év alatt csökkent a válság előtti szintre az USA-ban. Ezekből azt szűrhették le, hogy nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni a munkanélküliség csökkentésére.
