Érdekes kutatást publikált a Political Science Research and Methods nevű politika- és társadalomtudományi folyóirat a Central European University és az ELTE magyar politikatudósaitól. A Simonovits Gábor által vezetett fél tucat kutató egy fifikás trükkel a roma emberekkel szemben a magyar településvezetésben jelen lévő hátrányos megkülönböztetést tette kézzelfoghatóvá.

Simonovitsék több mint 1200 magyar önkormányzatot kerestek fel különböző kérdésekkel. Budapestet kihagyták a felmérésből, de a mintában ugyanúgy benne volt Győr, mint a legkisebb településeket irányító önkormányzatok. Küldtek olyan emailt, amiben közeli bicikliutakról érdeklődtek, egy másikban a helyi bölcsődei lehetőségekre kérdeztek rá, de érdeklődtek a temető nyitva tartásáról és kerekesszékes hozzáférhetőségéről, illetve lehetséges esküvői helyszínekről is. 

Mivel ezek a kérdések nyilvános adatokra vonatkoznak, a magyar törvények szerint automatikusan, feladótól és körítéstől függetlenül közadat igénylésnek minősülnek, és az önkormányzatoknak kötelezettségük teljesíteni.

És itt jön a csavar: a kutatók az emaileket olyan gmailes kamucímekről küldték, amelyekben sztereotipikus roma nevek szerepeltek, és ez a név állt aláírásként is a levelek alján. Minden felkeresett önkormányzat két levelet kapott, egyet romának, egyet pedig nem romának tűnő címről. Azt, hogy melyik kérdést melyik önkormányzat kapta, és melyikhez rendeltek romának tűnő feladót, véletlenszerűen döntötték el. 

Számosított hátrány

Mindkét mailhullám hasonló, meglehetősen drasztikus eredményt hozott: a nem romának tűnő kérdezők leveleinek mintegy 60 százalékára, a romának tűnő kérdezőkének viszont csupán 45 százalékára érkezett válasz. 

Vagyis az önkormányzatok válaszadási hajlandósága durván 15 százalékponttal nagyobb akkor, ha nem merül fel a feladó roma identitása a neve alapján.

A terepmunka második fázisában azt akarták lemérni a kutatók, hogy egy általános figyelmeztetés hogyan módosítja az önkormányzatok diszkriminatív gyakorlatát. A szóban forgó önkormányzatok egy része kapott egy közadatokról, információszolgáltatási kötelezettségekről szóló összefoglalót a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezettől. Ezek után a TASZ által felkeresett önkormányzatok és a figyelmeztetés nélkül hagyott önkormányzatok válaszadási hajlandóságának alakulását vetették össze: a figyelmeztetés rövid távon hatásosnak bizonyult és kiegyenlítette a válaszadási hajlandóságot a romának és nem romának tűnő kérdezők felé.

Viszont a második, négy héttel későbbi levélhullámra ez a hatás eltűnt, az önkormányzatok visszatértek a korábban mért diszkriminatív gyakorlathoz: a nem romának tűnő feladók 61, a romának tűnő feladók 43 százaléka kapott választ. 

Rutinszerű jogsértés

A közszférában, állam- és településirányításban megfigyelhető diszkriminatív gyakorlatokat több kutatás kimutatta már, minket az érdekelt, vajon hogyan, milyen eszközökkel lehet ezen hatékonyan változtatni

– mondta Simonovits Gábor a kutatásról.

Elkezdtünk egy hasonló módszereket alkalmazó kutatást egy közösségi autómegosztó szolgáltatással, illetve azzal kapcsolatban, hogy mennyire diszkriminálnak bizonyos kisebbségeket a sofőrök. Az önkormányzatok hátrányosan megkülönböztető gyakorlatai azért sokkal súlyosabbak, mert ezzel nemcsak konkrétan jogsértést követnek el, de hozzá is járulnak a kiszolgáltatott, érzékeny társadalmi kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséhez, holott azokat csökkenteniük kellene.

Ez a cikk a Helyközi Járat keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, oszd meg velünk, és ha teheted támogasd munkánkat, hogy hosszú távon, kiszámíthatóan és magas színvonalon tudjunk dolgozni. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írj nekünk a [email protected] címre.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet diszkrimináció Helyközi Járat önkormányzat társadalomkutatás Olvasson tovább a kategóriában