Kevesebb mint 21 millió forintos kikiáltási áron árverezték el annak a Nyírbátori Football Clubnak a több százmilliónyi tao-támogatásból vett eszközeit, amelyet épp a támogatás szabálytalanságai miatt számolnak fel. A nyírségi egyesület története nagyon tanulságos: a tíz évvel ezelőtti bevezetése óta lassan ezermilliárdnyi közpénzt felemésztő tao-program rengeteg visszásságára rámutat. A legfontosabb ezek közül, hogy a szabálytalanságok (rosszabb esetben csalások) után még évekig lehet gyűjteni a pénzt, amit aztán jó eséllyel soha nem tud visszaszerezni az állam.

Lelátót, kaput és focipályát tessék

Különleges pályázat jelent meg július utolsó napjaiban az Elektronikus Értékesítési Rendszerben. Ez az a felület, ahol a bedőlt cégek és egyéb szervezetek vagyonát értékesítik, hogy aztán a befolyt pénzből kifizessék a hitelezőket vagy legalábbis azok egy részét. Itt hirdették meg például a hányatott sorsú Aquarius Aqua Kft. albertirsai ásványvíz- és üdítőpalackozó üzemét is, amelyet végül kalandos úton Mészáros Lőrinc vásárolt meg.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLuxusjacht, letartóztatás és viszály, a magyar ásványvízkirály bukásának történeteEgy jól időzített üzleti döntésből hatalmas biznisz lett, majd összedőlt a kétes ügyletek, a konfliktusok és az elhibázott üzleti lépések miatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIlyen, amikor megmentenek egy céget Mészáros Lőrincnek a külföldi befektetőktől, áron alulHa Mészáros Lőrinc meg akar venni féláron és verseny nélkül egy nagy üzemet, akkor megveszi. Részletesen bemutatjuk egy példán, hogyan működik a folyamat szabályosan, olajozottan.

Naponta több cég különböző eszközeit bocsátják itt árverésre. Jellemzően az albertirsaihoz hasonlóan termelőegységeket, ingatlanokat, gyártósorokat, járműveket, egyéb gépeket, berendezéseket, bútorokat. Eredményjelző táblát, focikaput és műfüves labdarúgópályát viszonylag ritkán. A július végén közzétett pályázatban azonban épp ilyen tételek szerepeltek. Volt itt

• acél vázszerkezetű fedett lelátó blokk (5 darab, becsérték: 1,3 millió forint),
• eredményjelző berendezés (becsérték: 130 ezer forint),
• mobil futballkapu (6 db, becsérték: 240 ezer forint),
• sportpálya térvilágítás kandeláber (8 darab, becsérték: 880 ezer forint),
• nagypálya műfű (5870 négyzetméter, becsérték: 1,5 millió forint),
• kispálya műfű (924 négyzetméter, becsérték: 490 ezer forint),
• teqball asztal (2 darab, becsérték: 490 ezer forint),
• CMT XP fűtőberendezés (becsérték: 570 ezer forint),
• acélkerítés (400 méter, becsérték: 1,37 millió forint),
• sátor (1125 négyzetméter, becsérték: 13,7 millió forint),
• betonkerítés (99 méter, becsérték: 130 ezer forint).

Összességében tehát egy fedett résszel is rendelkező futball-létesítményre lehetett licitálni 20,8 millió forintért. Méghozzá Nyírbátorban, az eszközök ugyanis korábban a Nyírbátori Football Club Sportegyesület tulajdonát képezték. A klub – ahogy a G7-nek erről Baracsi Balázs egykori elnök beszámolt – minden most árverésre bocsátott dolgot tao-támogatásból, tehát közpénzből vásárolt. Csak éppen nem tudták megfelelően ledokumentálni a támogatást, ez pedig végül a szervezet csődjéhez vezetett.

A nyírbátori futballpálya. Fotó: nyirbator.hu

A tao-támogatás ugye nem közvetlenül az államtól érkezik, mégis egyértelműen közpénz, hiszen a költségvetés adóbevétele egy részéről mond le. A rendszer lényege, hogy a sportszervezetek fejlesztési programot készítenek, aminek szövetségi, illetve esetenként minisztériumi jóváhagyása után nyereséges vállalatokat kell meggyőzniük, hogy az államkassza helyett nekik utalják a profitjuk után fizetendő adót. Ha ez sikerül, akkor az adó nem az állami büdzsébe, hanem a csapat bankszámlájára érkezik.

Az elmúlt tíz évben közel ezermilliárd forint érkezett így a kedvezményezett sportágakhoz,

amelyből eleinte öt (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) volt, majd később a röplabdával kiegészülve már hat. Ahogy a hatalmas pénzmozgásoknál, általában itt is – tulajdonképpen a támogatás bevezetésétől kezdve – hallani lehetett sorozatos visszaélésekről: túlárazott projektekről, edzőként fizetett játékosokról, áron felül vett sporteszközökről és úgy általában elcsalt tíz-, százmilliókról.

Ezeknek a felügyelő szervek – tehát a különböző sportszövetségek, illetve egy idő után az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) – elég alapos dokumentációt elvárva, és

elvileg szigorú ellenőrzésekkel próbálták elejét venni. A gyakorlatban azonban ez az első néhány évben egyáltalán nem működött.

Erőforráshiány miatt sokáig a szövetségek sem haladtak úgy ezzel a munkával, ahogy kellett volna, ám még ha el is jutottak a szabálytalanságok felderítéséig, az ügyek elakadtak az Emminél. Még 2017-ben a Magyar Nemzet írt róla, hogy a vízilabda-egyesületek például a működésükre fordított tao-támogatás tizedét használták fel jogosulatlanul a rendszer bevezetését követő két évben. A szövetség egy idő után ezt jelezte is a minisztériumnak, amelynél azonban mintha rá se néztek volna az ilyen ügyekre: több mint egy évig semmi nem történt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElkezdték ellenőrizni a focicsapatokhoz érkező adómilliárdokat, de lehet hiábaA támogatások szabálytalan felhasználását eddig csak elvétve szankcionálták, és valószínűleg ezekben az esetekben sem lehet visszaszedni az átadott közpénzt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBővül a tao-bűnösök listája, de a pénzt már hiába várjuk visszaAz elmúlt hónapokban négyszer annyi csapatot zárt ki a tao-rendszerből a Magyar Labdarúgó-szövetség, mint az előző hat évben összesen.

Nem sokkal később kiderült, hogy hasonló volt a helyzet a labdarúgásban is. Az MLSZ a 2011–2012 és a 2013–2014 közötti három szezonban összesen több mint 300 sportfejlesztési program esetében állapított meg szabálytalan felhasználást, de 2017 tavaszáig az Emmi mindössze tíz szervezet esetében hagyta jóvá a szövetség kizárásra vonatkozó javaslatát. Akkor további 30 ilyen jellegű ajánláson ültek már jó ideje.

Még hat évig kaptak pénzt a szabálytalanság után

Mindez azért problémás, mert a szabálytalankodók egészen addig újabb támogatásokhoz juthattak, amíg a programból ki nem zárták őket. Márpedig a kizárások csak 2018 nyarán kezdtek el felpörögni. A labdarúgásban még akkor is csak néhány tucat szervezet volt érintett, ám ezek között is akadt legalább hat olyan csapat, amely a kizárásra okot adó időszakot követően még legalább egy, de inkább két-három idényben pályázott támogatásra, és az MLSZ jóvá is hagyta programjukat^*Más kérdés, hogy a pénzt sokszor már nem sikerült összeszedni..

A leginkább szembetűnő példa az ellenőrzések elhúzódására talán épp a Nyírbátori Football Club esete. A csapatnál már a 2011/2012-es szezon elszámolásánál szabálytalanságot találtak, de mivel erről a jogerős döntés csak 2018-ban született meg, a következő hat évben is kaptak még tao-támogatást. A pályázatukat először a 2018/2019-es szezonban utasították el.

Baracsi Balázs a G7-nek most azt mondta, hogy bár nagyon igyekeztek rendezni a helyzetet, de nem sikerült minden olyan dokumentumot pótolni, amit az MLSZ elvárt volna tőlük. A szövetség több évre is állapított meg szabálytalanságokat, és végül – az 50 százalékos büntetéssel – már százmilliós nagyságrendű összeget követelt. Ezt pedig az egyesület természetesen nem tudta kifizetni, így az Emmi megindította a felszámolást, és ez vezetett a mostani árveréshez.

Amelyben viszont a különböző eszközök egész biztosan a rájuk felvett támogatás töredékéért cserélnek majd gazdát.

A tételek között ugyanis külön-külön is vannak olyanok, amelyek többe kerültek, mint a teljes csomag alig 21 milliós ára. Bár a klub tao-programjai nem elérhetőek, de más programokból, illetve az MLSZ szabályzataiból elég jól látható, hogy egy-egy projektre vagy eszközbeszerzésre mennyi támogatást lehet igényelni. Egy olyan műfüves nagypálya építésére, amelyet most Nyírbátorban 1,5 millió forintra értékeltek, 2012-ben közel 120 millió forintnyi költséget lehetett elszámolni. Ugyanez a kispálya esetében 16 millió volt, miközben most 490 ezer forintos becsértéken került be a csomagba. Derecskén pár éve 1,2 millióért vettek nem beépíthető eredményjelzőt (pdf), Farmoson 900 ezerért teqball asztalt (pdf), Jászberényben mérettől függően darabonként 60 és 600 ezer forint között focikaput (pdf). Ugyanezeket most Nyírbátorban sorrendben 130, 245 és 40 ezer forintos egységáron árulták.

De legalább megvették

Persze az évekkel ezelőtt épített pályák, illetve vásárolt eszközök biztosan veszítettek értékükből azóta. Ám ekkora különbség így is indokolatlannak tűnik, és elég jól mutatja, hogy a támogatásból vett dolgokat csak a töredékükért lehet eladni, ha esetleg valamilyen szabálytalanság miatt erre kerül a sor. Így pedig a közpénz nagy része is elveszik.

Már persze ha nem az egész. Nyírbátorban ugyanis legalább megvoltak a taóból vásárolt eszközök. Baracsi Balázs is hangsúlyozta, hogy míg sok esetben büntetőfeljelentésekre is sor került hasonló vizsgálatokat követően, mivel csak papíron valósították meg a beígért fejlesztéseket, vagy vették meg a különböző berendezéseket, addig náluk csak a dokumentációval voltak gondok.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz MLSZ asszisztálásával tűnt el a tao-pénzzel a fideszes polgármesterEgy történet, ami kicsiben megmutatja, mi a baj a százmilliárdokat megmozgató tao-rendszerrel. Hogyan nyúlhatják le a pénzt helyi haszonlesők, hogyan huny szemet efölött az MLSZ és miként vágja haza egy kisváros sportját az, aminek segítenie kellene.

Ahol viszont a tényleges fejlesztésre sem került sor, ott egy fillért nem lehet visszaszedni, és ilyenre is volt példa. Korábban részletesen bemutattuk a szigetvári ZMSE esetét, amelyről még a helyiek is úgy tartották, hogy „elcapcarázták” a több tízmilliós tao-támogatást. A Zrínyi Miklósról elnevezett egyesület 2011 és 2016 között több mint hatvanmillió forintot kapott ilyen forrásból, de ennek egy részét biztosan nem arra költötte, amire kellett volna. Mire megvonták tőlük az újabb támogatás lehetőségét, az egyesületet már felszámolták, de az eszközökből még a felszámoló sem látott semmit, mivel a ZMSE-nek papíron semmilyen vagyona nem volt. Sőt, az eljárás során az egyesület vezetőjével sem sikerült felvenni a kapcsolatot, pedig elég fontos ember volt a városban: a szervezetet ugyanis 2010 és 2014 között Szigetvár fideszes polgármestere irányította.

Az elvileg felújított öltözőépület Szigetváron

Ehhez képest Nyírbátoron még jó a helyzet, hiszen ott tudják használni a helyi labdarúgók a taóból vett sporteszközöket, berendezéseket, illetve a pályákat. Az árverés egyébként hétfőn lezárult, és bár végeredmény még nincs, de jó eséllyel a helyi önkormányzat lesz a vevő, amely valószínűleg az egyetlen pályázó lehetett. Másnak egyébként nem is igazán lett volna értelme ajánlatot adnia, hiszen a felszámoló egyben bocsátotta áruba a különböző vagyonelemeket, márpedig egy focipályát elég körülményes lenne arrébb vinni, így máshol nem is hasznosítható, csak a nyírségi városban.

A helyi önkormányzat néhány éve alapított is egy új céget a helyi sport szervezésére és utánpótlás-nevelésre, amelybe több tízmillió forintot beleöltek már (pdf). Azaz részben átvették a bedőlt klub szerepét, így összességében társadalmi szempontból valószínűleg tényleg az a leghasznosabb, ha a város veszi meg az elárverezett eszközöket. Ez a helyzet ugyanakkor elég jól rávilágít arra, hogy a taóból megcsinált fejlesztések lényegében teljesen forgalomképtelenek, értéket csak annak képviselnek, aki megvalósítja őket. Ez pedig egy későbbi kényszerű eladás esetén még lejjebb nyomja az árakat, tovább csökkentve azt az összeget, amit vissza lehetne szerezni egy esetleges szabálytalanságot követően.

Összefoglalva tehát:

• Az illetékesek 5-6 évig képtelenek voltak megvalósítani az éves szinten masszív közpénz-tízmilliárdokat felemésztő tao-rendszer ellenőrzését.
• Az ellenőrzések csúszása miatt a szabálytalankodók még évekig további támogatáshoz jutottak.
• Ha valaki csalni akart, ennyi idő alatt simán eltűnhetett, és el is tűnt.
• Az így eltüntetett közpénzt lényegében lehetetlen visszaszerezni.
• Még ha nem is a csalás volt a cél, csak a dokumentációval voltak problémák, a támogatásból vett eszközök akkor is csak a támogatásként megítélt összeg töredékét érik, szinte forgalomképtelenek.
• A Nyírbátor korábbi vezetése szerint ilyenkor a szövetség sem túl rugalmas abban, hogy az eszközöket mégis hasznosítani lehessen.

Kockás füzet

A helyzet mostanra valószínűleg annyit javult, hogy az ellenőrzések gördülékenyebbé váltak, igaz, hiányosságok még biztosan most is vannak. Elég arra gondolni, hogy csak az idén februárban sikerült lezárni a „Látvány-csapatsport Támogatási Felület” fejlesztésére kiírt közbeszerzést, azaz tíz évig nem volt egy egységes informatikai rendszer a százmilliárdos támogatási rendszer mögött.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTíz évig papíron vezethette a minisztérium, hogyan költöttek el 800 milliárd forintotEgy perben a minisztérium képviselője maga állította, hogy „minden papíralapon áll rendelkezésre”, miközben a tárcának kellett volna ellenőrizni a közpénz elköltését.

Az Emmi egy a tao-adatok megismerésére irányuló perben még védekezésként is használta azt az érvet, hogy a dokumentumok nincsenek meg megfelelően kereshető formában digitalizálva. Szó szerint úgy fogalmaztak, hogy „iktatószámok alapján lehet keresni és az akta holléte alapján”, ami nagyon úgy hangzik, mintha egy irattárban egyesével kellett volna előásni a több százezer dokumentum közül azt, amelyikre éppen szükség van.

Mindenesetre az látszik, hogy elkezdték feltárni a szabálytalanságokat, csak az MLSZ száznál több kizárásról döntött. A szövetségek azonban valószínűleg továbbra sincsenek könnyű helyzetben, mivel az ellenőrzés elég erőforrás-igényes tevékenység, amire jellemzően nem áll rendelkezésre elég ember. A helyzet tehát lehet, hogy jobb, mint tíz éve, de továbbra sem tökéletes.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet futball gazdasági visszaesés nyírbátor tao taotámogatás Olvasson tovább a kategóriában