Tavasszal és a második hullám alatt is világszerte sok helyen zárták be az iskolákat a járvány terjedésének megfékezése érdekében: az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) adatai alapján a világ iskoláskorú népességének 95 százalékát érintették a korlátozások, így ebből a szempontból a 2020-as az oktatástörténet leginkább kaotikus éve.

Annak ellenére, hogy sok adatunk és elemzésünk még mindig nincsen az iskolabezárások hasznáról és költségeiről, még az utóbbi hetekben is voltak olyan országok, ahol az iskolák a járvány miatt zárva tartottak. Más országokban viszont látványosan kerülték ezt a megoldást, többek között például Angliában, Németországban vagy Franciaországban is úgy hoztak mostanában viszonylag szigorú korlátozó intézkedéseket, hogy az iskolák legalább részben nyitva maradtak.

Magyarország sem kivétel ez alól: az Orbán Viktor által hétfőn bejelentett korlátozó intézkedések alapján az egyetemeken és a középiskolákban újra bevezetik a távoktatást, ugyanakkor az általános iskolákban és a középiskolákban 8. osztály alatt marad az iskolába járás. Az iskolabezárások szükségessége világszerte nehéz és kényes kérdés, ugyanis tavasszal sok szülő a saját példáján tanulta meg, hogy milyen az, amikor a gyerek otthonról tanul, miközben neki elvileg otthonról kellene dolgoznia. Sokaknak pedig a gyerek miatt kellett otthon maradniuk, mert nem tudtak home office-ban dolgozni.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a járvány megfékezése szempontjából ne lehetne egy méltányolható cél, hogy a gyerekek ne szedjék össze a vírust az iskolában, de az intézkedés mérlegelése szempontjából az is fontos, hogy tudjuk, milyen hatása van a távoktatásnak a tanulásra.

Egy friss kutatás alapján szörnyű: három kutató a tavaszi, 8 hétig tartó hollandiai iskolabezárások hatásait vizsgálva arra jutott, hogy

az általános iskolások körében a távoktatásnak nagyjából olyan volt a hatása, mintha a távoktatás alatt szinte teljesen kimaradtak volna a diákok az oktatásból.

Erre a kutatók a távoktatás bevezetése előtt és után írt országos (sztenderdizált) felmérések eredményeit a korábbi évek teljesítményével összevetve jutottak. A kutatók egész pontosan úgy fogalmaztak, hogy egy átlagos diáknak nagyjából egyötöd tanévnyi tanulás esett ki a teljesítménye alapján. Ez nagyjából pont két hónap, amennyi ideig a távoktatás is tartott. A hátrányos helyzetű gyerekek és a kevésbé képzett szülők gyerekei az átlagosnál is rosszabbul teljesítettek a teszteken. A vizsgák alapján a diákok általános képességei is gyengébbek voltak, viszont sokkal nagyobb volt a visszaesés a konkrét tananyagot ellenőrző kérdések esetében.

A kutatók szerint nem kizárható, hogy önmagában a távoktatáson kívül más, például a járvány és a vele együtt járó nehézségek, például a szülők munkahelyének megszűnése okozta stressz is hozzájárult a diákok teljesítményének romlásához. Mindemellett az is fontos tényező az eredmények tágabb értelemben vett relevanciája szempontjából, hogy a hollandiai eredmények úgy lettek ennyire rosszak, hogy viszonylag rövid volt a kijárási korlátozás, és Hollandiában világviszonylatban is magas a lakosság körében a szélessávú internethozzáférés, tehát a technológia adott volt ahhoz, hogy a távoktatás jól működjön.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEzután: A tanároknak meg kell tanulnia, hogy nem kontrollálhatják mindig a tanulókatMár a járvány és a kényszerű távoktatás előtt is idejétmúlt szemlélet volt, hogy a tanárnak és a diáknak egy térben kell lennie, hogy oktatás történhessen. Moss László, az Eötvös gimnázium igazgatója az Ezután podcast vendége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Hollandia oktatás tanulmány távoktatás Olvasson tovább a kategóriában