A koronavírus-járvány egyik jellemzője, hogy gyakran még a tapasztalt epidemiológusok is széttárják a kezüket, ha a betegség terjedésének részleteiről van szó. Még mindig nincsenek biztos ismereteink arról, hogy milyen gyorsan terjed a vírus, mennyi fertőzött van, milyen demográfiai csoportoknál mekkora a halálozási arány. Még a legbiztosabbnak gondolt adat, a halottak száma sem pontos, hiszen nehéz megállapítani, hogy valaki a Covid-19 vagy szövődményei miatt halt meg, és nem is szűrik az összes halottat.
Ezért érdekes megnézni a statisztikáikat gyorsabban közzétevő országokban és régiókban a többlethalálozásokat, tehát hogy mennyire tért el az adott időszakra jutó halálozások száma a korábbi években megszokottól. A koronavírus által különösen súlyosan érintett területeken gyakori, hogy a járvány csúcspontján akár a szokásos két-háromszorosára is emelkedett az egy napra jutó halálozások száma. Ezek egy része fel nem tárt koronavírusos eset, egy másik része viszont az egészségügyi rendszer túlterheltsége miatt ellátatlan betegek halála. A kettő arányát ugyan nem lehet tudni, de végső soron mindkét hatást a koronavírus-járvány eredményeként kezelhetjük.
Magyarországon azonban márciusban még nem okozott súlyosabb egészségügyi károkat a koronavírus-járvány vagy az arra való felkészülés.
Márciusban összesen 11 240 ember halt meg, azaz egy napra átlagosan 362,6 halott jutott. Ez az ebben a hónapban megszokottnál alacsonyabb szám.
Tavaly márciusban például 377-en, 2018-ban pedig 423-an haltak meg egy átlagos márciusi napon. Az utóbbi években így néztek ki az egy napra jutó halálozások havonta:
December és március között jellemzően többen halnak meg, és kimutatható az évről évre különböző erővel visszatérő influenzajárvány hatása (az idei egyébként a kevésbé erőteljes influenzaszezonok közé tartozott). Nyáron pedig jellemzően 300 közelébe süllyed az egy napra jutó halálesetek száma.
Az adatok forrása a Belügyminisztérium nyilvántartása, a KSH egy hónap hátrányban van, éppen ma tették közzé a februári számokat. De a belügyi statisztika alapján is nagy magabiztossággal állítható, hogy nem lőttek ki a halálozások itthon márciusban, mivel ez nem tér el komolyabban a később a statisztikai hivatal által közzétett számoktól, legfeljebb a december végi számokat szokták januárhoz számolni.
De ha hosszabb távon vizsgáljuk a halálozások alakulását, a márciusi napi 362 haláleset akkor sem lóg ki egyáltalán a megszokott sávból. Mint az ábrán látható, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején bőven 400 fölött járt az átlagos napi halálozás egyéves gördülőátlaga, ez később – a lakosság csökkenése és a várható élettartam kismértékű növekedése miatt – 360 közelébe esett vissza.
Igaz, Magyarországon március 31-én hivatalosan még csak 16 koronavírusos halálozásnál tartottunk, ez azóta, április 24-én összesen 250-re emelkedett. A márciusi adat alapján mindenesetre arra következtethetünk, hogy nem volt kiugróan sok koronavírusos halálozás, amit nem regisztráltak volna. Vagy legfeljebb ellensúlyozta ezt valamilyen kedvező tényező.*Például a kórházi fertőzések számának visszaesése, bár nem valószínű, hogy ennek ilyen rövid idő alatt a halálozásokban megmutatkozó hatása lenne.
Az viszont nem lenne meglepő, ha áprilisban már látnánk a magyar egészségügyben levezényelt változások hatását. Április közepéig a kormány kiüríttette a kórházi ágyak 60 százalékát, de már korában elrendelte, hogy az egészségügyi ellátórendszerben csak a sürgős eseteket lássák el, az egészségügyi dolgozók jelentés részét (a 65 év felettieket) pedig kivonták a betegellátásból. A lépést sokan kritizálták, mivel a járvány léptékéhez, illetve a hivatalos fertőzöttszámhoz képest eltúlzottnak tűnik, és még az sem kizárt, hogy egy későbbi kórházi ágyszám-csökkentésnek ágyaz meg ezzel a kormány. Ez utóbbit a Miniszterelnökséget vezető miniszter a héten lényegében el is ismerte.
Közélet
Fontos