A hosszas várakozás után bejelentett magyar kurzarbeit az eddigi reakciók alapján nem nyerte el a cégek tetszését: a munkaadói képviseletek és a vállalatvezetők szerint a bértámogatás lassú, nem elegendő, és túl sok vele a bürokrácia. A legfrissebb hírek szerint a támogatás feltételeit újra is tervezték, az Innovációs és Technológiai Minisztérium hétfői sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján 50 százalék helyett akár 75 százalékos forgalomkiesés esetén is igényelhető lesz a támogatás, emellett pedig az igénylés folyamata is egyszerűsödik, és bővül a kedvezményezettek köre (bár ezek részleteit új rendelet hiányában még nem ismerjük).

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKözelében sincs a 70 százaléknak a kormány nagy bérátvállalása, és ez nagy bajHosszas ámítás után, késlekedve mutatták be a magyar Kurzarbeit részleteit. A program kegyetlenül kisstílű lett, pedig most nagy szükség lenne a munkahelyek megtartására.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBiztosan nem fogja megmenteni a vállalatokat, amit a kormány kitaláltA kormány úgy próbálja megsegíteni a dolgozókat és a cégeket a rövidített munkaidő támogatásával, hogy leginkább a költségvetés jár jól.

De mi lehetett az eredeti szabályok és a mostani lazítás mögötti megfontolás? A német rendszer – amiről a magyart mintázták – már azelőtt is jóval lazább és nagyvonalúbb volt, hogy a koronavírus miatt még lazítottak is rajta, de ez még nem jelenti azt, hogy egy az egyben le kellett volna másolni. Másrészt a témával foglalkozó kutatások alapján azt is érdemes áttekinteni, hogy mit lehet tudni a kurzarbeit makrogazdasági hatásairól, és arról, hogy milyen szempontok lehettek a magyar gazdaságpolitikai döntéshozók fejében, amikor kidolgozták a magyar verziót.

A magyar kurzarbeitot is kidolgozó gazdaság újraindításáért felelős akciócsoport tagjai és a velük egyeztető iparági szervezetek képviselői nem rejtették véka alá, hogy az akciócsomag kidolgozásakor fontos szempont volt, hogy a támogatás ne jelentsen túl nagy kiadást az állami költségvetés számára. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az álláskeresési járadék megemelésére vonatkozó felvetést helytelenítve azt hozta fel, hogy pénzt nem lehet a végtelenségig nyomtatni, mert elszalad az infláció, a költségvetési hiány és az államadósság, és „a következő három, négy, öt évünket tesszük tönkre”.

György László, az innovációs minisztérium államtitkára az ATV Start műsorában szintén a költségvetést féltette: „ne felejtsük el, hogy amikor az adófizetők pénzét költjük, akkor is a magyarok pénzét költjük, ezért van szükség arányos beavatkozásokra a munkahelyek megtartásában”. Arra a felvetésre, hogy nem elegendő segítség a bejelentett csomag, György Németországot mint rossz példát említette, ahol szerinte azért „állt le” az ipar, mert a kormány március 13-án bejelentette, hogy mindenképpen megsegíti a gazdasági szereplőket, „kerül, amibe kerül”.

A költségvetési hiánytól való félelem mellett is vannak olyan szempontok, ami alapján érdemes lehet eltérni a német szabályoktól. Mielőtt azonban  rátérnénk arra, hogy mik ezek, nézzük meg részletesebben, hogy milyen feltételek mellett jár a támogatás Németországban.

Hogy csinálják a németek?^*A német szabályozás részleteit a német Munkaügyi és Szociális Minisztérium összefoglalója alapján gyűjtöttük össze.

Németországban jóval könnyebben juthat hozzá egy bajban lévő cég a támogatáshoz, mint Magyarországon, de ehhez képest most még tovább is lazították a korábbi szabályozást. Amíg ugyanis korábban a munkavállalók harmadának érintettsége volt szükséges a támogatás elnyeréséhez, az új szabályozás alapján a munkáltató (vagyis a munkavállaló, de csak akkor, ha a munkaadó kéri a támogatást) már abban az esetben is jogosult a támogatásra, ha a munkavállalók legalább 10 százalékának legalább 10 százalékkal csökkentené a fizetését és a munkaidejét az adott hónapban a cég termékeinek vagy szolgáltatásainak keresletcsökkenése miatt. A korábbi szabályozás alapján csak akkor kaphatott egy cég támogatást, ha bizonyította, hogy a munkaidőkeretben biztosított lehetőségeket felhasználta annak érdekében, hogy elkerülje, hogy állami támogatásra legyen szüksége. Az új szabályozás alapján erre nincs szükség (a magyar rendszerben szükség van erre).

A koronavírusra vonatkozó lazítások közé tartozik az is, hogy már a kölcsönzött munkaerő és (bizonyos, szigorúbb feltételek mellett) gyakornokok munkaidejének rövidítéséhez is igényelhető támogatás Németországban. Nem kell a cég összes munkavállalójának munkaidejét csökkenteni, az is elég, ha a cég egy adott szervezeti egységében van szükség a munkaidő csökkentésére; de bizonyítani kell, hogy a cég a járványhelyzet miatt került olyan helyzetbe, amiben támogatásra szorul. (György László szerint erre idehaza a módosítás után nem nem lesz szükség.)

Tehát ha rosszul menedzselték, és amúgy is csődbe menne, vagy ha a járvány ellenére jól megy neki az üzlet, akkor nem kaphat támogatást. A német szabályozás szerint a lényeg, hogy a munkaidő kiesése ideiglenes és elkerülhetetlen legyen, a munkáltatónak ezt kell bizonyítania. A magyar rendszerben azt is bizonyítani kell, hogy a cég támogatása „nemzetgazdasági érdek”. Ez az egyelőre nem pontosan tisztázott fogalom a német rendszerben nem kerül elő.

Fontos különbség a magyar és a német kurzarbeit között, hogy amíg Magyarországon csak május 1-jétől jár az állami támogatás, Németországban a támogatási rendszer kibővítésének március közepi bejelentésekor azt is kihirdették, hogy a támogatás visszamenőlegesen március 1-jétől jár. A támogatás hosszában is van különbség, Németországban ugyanis egy évig jár, Magyarországon viszont csak három hónapig.

A német rendszerben a munkavállalók a nettó kieső bérük 60 százalékát kapják az államtól a kieső munkaidőre, erre az időszakra a munkáltató nem fizet bért a munkavállalónak. A német verzióban ennek nem feltétele az „egyéni fejlesztési idő”, viszont bizonyos bizonyos feltételek mellett a német rendszerben is része lehet a rendszernek a képzés, ha a munkáltató ezt szeretné (de nem a kieső munkaidőben). A kieső munkaidő állam által nem támogatott részére – tehát arra az időre, ami nálunk egyéni fejlesztési időként fut – Németországban a munkáltatónak nem kell bért fizetnie úgy, mint Magyarországon.

Fontos különbség még, hogy a német verzióban a kieső munkaidőre fizetett 60 százalékos bért a munkáltató állja, amit az államtól utólag kap meg. Amíg Magyarországon a kieső munkaidőn belüli képzési időre kell járulékokat fizetnie, amit nem térít vissza az állam, addig Németországban a teljes kieső munkaidőre vonatkozóan a járulékok 80 százalékát kell befizetni, amit év végéig visszatérítenek a munkaadónak. Ez korábban nem volt így, ez egy olyan módosítás, amit a járvány hatására vezettek be.

Mit várhatunk a kurzarbeittól?

Mivel a magyar nem a német vagy az osztrák gazdaság, ezért amikor egy eredetileg Németországban kidolgozott intézkedést alkalmaznak Magyarországon a magyar gazdaságpolitika döntéshozói, akkor az intézkedést a magyar viszonyokhoz kell igazítaniuk. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy a kurzarbeit működésének eddigi tapasztalatait elemző tanulmányok alapján erre megpróbáljunk válaszolni, érdemes megnézni, hogy mennyire megalapozott György László attól való félelme, hogy egy túlságosan kiterjedt magyar csökkentett munkaidő-támogatás leállítaná a magyar gazdaságot.

Russell Cooper, Moritz Meyer és Immo Schott 2017-es tanulmányukban többek között arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen hatással volt a kurzarbeit a német gazdaság teljesítményére a 2008-as válságot követően. Kutatásukból az derül ki, hogy – jóval magasabb munkanélküliség mellett – kurzarbeit nélkül 6,9 százalék helyett csak 5,3 százalékkal esett volna vissza a német gazdasági teljesítmény. Más kutatások viszont éppen az ellenkezőjére jutottak: Almut Balleer és szerzőtársai szerint mivel a cégek a kevésbé hatékony munkavállalók munkaidejét csökkentették, az intézkedés épp hogy pozitív hatással volt a GDP-növekedésre.

Ez alapján az államtitkár félelme akár még igaz is lehet, de valójában eléggé úgy néz ki, hogy egész egyszerűen nem tudjuk pontosan, hogy milyen hatása van a munkaidő-rövidítés állami támogatásának a GDP-növekedésre. A munkanélküliségre gyakorolt pozitív hatását bizonyító tanulmányokból viszont jóval többet találni: egy 2011-es tanulmány szerint munkaidő-rövidítés nélkül 2009-ben kétszeres lett volna a munkanélküliség Németországban a válság legsúlyosabb időszakában. A munkahelyek rövid távú megtartására vonatkozó hatást szinte az összes témával foglalkozó kutatás (pl. itt, itt, itt és itt) megerősíti.

A témával foglalkozó közgazdászokat a rövid távú GDP-növekedésre gyakorolt hatásnál jobban aggasztja a középtávú hatás.

Egész konkrétan arra mutat rá több tanulmány is, hogy a tapasztalatok alapján fennáll annak a kockázata, hogy amikor a gazdaság már elkezd kilábalni a válságból, és elkezdenének létrejönni új állások a válságot jobban átvészelő cégeknél, a munkavállalók munkaidő-rövidítéssel támogatott munkahelyeken maradnak, ami a növekedésre, a foglalkoztatottságra és a gazdaság egészének termelékenységére is negatív hatással van.

Alexander Hijzen, az OECD kutatója és szerzőtársa szerint Németországban a válság kezdeti szakaszában az intézkedésnek 2 százalékpontos pozitív hatása volt a foglalkoztatottságra, de a felszálló szakaszban, 2010 utolsó negyedévében a hatás már negatív volt, összesen 0,7 százalékponttal jött létre kevesebb munkahely, mint amennyi a kurzarbeit nélkül létrejött volna. A foglalkoztatási hatás összességében viszont így is pozitív volt. A kutatók mindenesetre azt szokták kihangsúlyozni, hogy ezt a hatást azzal lehet minimalizálni, ha a gazdaságpolitika nem lazítja a támogatás feltételeit hónapokkal a kezdő feltételek kialakításához képest.

Hogyan érdemes alkalmazni Magyarországon?

A magyar kontextus értelmezéséhez a téma egyik francia kutatója, Pierre Cahuc összefoglalója adhat hasznos szempontokat, amit egyébként Giulia Giupponi és Camille Landais nemrég publikált cikke is megerősít.

Ezekből az egyik legfontosabb szempont, hogy a kurzarbeit azokban az országokban tud igazán hatékony lenni, ahol a cégek:

• sok erőforrást fektetnek be az alkalmazottaik képzésébe, a termelés nagymértékben támaszkodik a munkavállalók cég- és és iparág-specifikus tudására, ezért a munkaerő nem könnyen helyettesíthető,
• a munkaerő elbocsátása a munkajogi szabályozás – például hosszú felmondási idő vagy magas végkielégítés – miatt is költséges,
• a bérek csökkentése pedig nem azonnali opció, mert a bérmegállapodások iparági szintű kollektív szerződés által szabályozottak, és csak hosszabb tárgyalási folyamat alapján változtathatóak meg.

Nem véletlen, hogy Németországban, ahonnan ez a munkerő-piaci intézkedéscsomag eredetileg származik, mindhárom tényező jelentős, vagy legalábbis a kurzarbeit létrejöttének idején jelentős volt. Ezzel szemben az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban – ahol hagyományosan a cégekben és a munkaerőpiacon kevésbé jelentős a szerepe ezeknek a specifikus képességeknek, a szakszervezetek gyengék, és a bértárgyalások céges szinten zajlanak – a válságkezelésben inkább a munkanélküli segélyre támaszkodott a gazdaságpolitika.

Ha egy gondolatkísérlet erejéig feltételezzük, hogy a magyar gazdaságpolitika ezeket a szempontokat figyelembe vette, akkor lehet értelme annak, hogy a német rendszernél jóval szűkmarkúbb feltételrendszert alakítottak ki. A jegybank legutóbbi inflációs jelentése négy ágazatot emelt ki a koronavírus-járványban leginkább érintett ágazatok közül: a járműipart, a turizmust, a kulturális szolgáltatásokat és a szállítmányozást.

Ha feltételezzük, hogy a német ipar perifériájaként a járműiparban valamennyire hasonlóak a fent leírt viszonyok a magyarokéhoz (például fontos megtartani azokat a munkavállalókat, akik ismerik a cégek rendszereit), akkor elképzelhető, hogy a magyar szabályozást leginkább rájuk próbálták szabni. Igaz, a legfrissebb hírek szerint nem sok sikerrel, ugyanis a magyarországi multinacionális vállalatok a hétfőn bejelentett változtatások előtt annak ellenére is leépítesekre készültek, hogy a Portfolio értesülése szerint Szijjártó Péter külgazdasági miniszter levélben ígérte meg, hogy jön a segítség.

A másik három ágazat esetében – ahol nagyon gyakori a támogatásra való jogosultságot eredetileg kizáró 50, sőt a továbbra is megakadályozó 75 százalékosnál nagyobb árbevétel-csökkenés – elképzelhető, hogy a kormány feltételezi, hogy a tapasztalt munkaerő megtartása nem annyira értékes a cégeknél és a gazdaságnak, ezért arra játszik, hogy hagyja a gyengébb szereplőket csődbe menni. A munkanélküliek egy része – amennyiben nem feketén volt foglalkoztatva – 3 hónapig felveheti az álláskeresési járadékot, a többieket pedig – ahogy erről a szándékról György az ATV-s interjúban konkrétan beszél is – átképzik informatikusnak, vagy azt várják, hogy a gazdaság beindulása után termelékenyebb, válságállóbb cégeknél helyezkednek majd el.

Mindenesetre az eddigi iparági reakciók alapján inkább úgy tűnt, hogy a költségvetési hiánytól félve még ott is alultervezték a programot, ahol segíteni tudna. A következő hónapokban kiderül majd majd, hogy az új, lazább szabályok valódi segítséget jelentenek-e.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA német autógyárak újranyitása elkezdheti felhúzni a magyar ipart, de lassú lesz a kilábalásVisszapattanhatunk a németekkel együtt a gödör mélyéről, de 4-5 évbe is telhet, amíg a 2019-es szintet újra elérjük.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat gazdaságvédelmi akcióterv koronavírus kurzarbeit munkaidőcsökkentés Olvasson tovább a kategóriában