(A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Egy évtizede bontakozott ki az a konjunktúraciklus a fejlett világban, amelynek kifulladásáról már jóval azelőtt beszélni kezdtek az elemzők, hogy tényadatok jelezték volna az ütemcsökkenést. Idővel aztán valóban gyengülni kezdett az európai konjunktúra, amiből nekünk a német gazdaság alakulása igazán fontos: legnagyobb kereskedelmi partnerünk gazdasági növekedése idén talán fél százalékkal zár a nulla fölött.
A német lassulásban az általános konjunktúra-ügyeken túl persze benne van az autóipar sajátos állapota, de az is, amiről a németek kritikusai sokat beszélnek: évek óta többlettel zár Németország költségvetése, és tartósan nagy a folyó fizetési mérleg többlete is. Ez a takarékos pozíció teljesen rendben van német szemmel, hiszen a költségvetési szufficittel tovább csökken az államadósságuk, és költségvetési mozgástér képződik arra az időre, ha tényleg zordabbá válnak a konjunkturális viszonyok. Képzeljük el, hogy milyen erőteljes fiskális ösztönzésre lenne képes Németország vagy Hollandia, Ausztria, Csehország és egyéb most szufficites államháztartású ország, ha a GDP egy-két százalékára rúgó többletből átmennének mínusz egy százalékba.
Ilyen élénkítésre a most deficites országokban nem lesz lehetőség, mert beleütköznének az EU 3 százalékos deficitkorlátjába, valamint bizonyos, hogy a piacok sem a mai kedvező feltételek mellett finanszíroznák a megnövekvő arányú hiányt. Ebben a kellemetlen helyzetben van egyebek mellett Olaszország – és hazánk is.
Az utóbbi három év meglepően erős magyar GDP-növekedése ellenére az állami költségvetés mindmáig megmaradt deficites állapotában, holott többször szóba hozta a politikai vezetés a „nullás költségvetés” szép gondolatát. Csak éppen nem tette meg. Pedig a gazdasági konjunktúra túlzott kilengésétől úgy lehet a legjobban megvédeni az országot, ha a túlfűtött években némi költségvetési többletet ér el az államháztartás, majd ütemesés, pláne recesszió esetén az adóbevételeket jóval meghaladó mértékben költekezik. A makrogazdaságtan pontosan a gazdaság ciklikus mozgásának értelmezésére és lehetőség szerinti mérséklésére jött létre; a növekvő munkanélküliséggel járó időnkénti recessziók, meg a túlfűtött, inflációs időszakok váltakozása hívta életre azt, amit a közgazdaság nyelvén stabilizációs politikának hívnak.
Nálunk már a szóhasználat is más. Nem stabilizál az állam, hanem megvéd minket. Most nem a migránsoktól, nem is a szuverenitásunkat fenyegető külső köröktől, hanem a világgazdasági ütemlassulás következményeitől. Hogyan is szólt az 1970-es évek elhíresült politikai lózungja?
A nyugati ár- és kamatemelkedés nem fog „begyűrűzni a népgazdaságba”.
Gazdaságvédelmi akcióterv. Ízlelgessük a kifejezést: leginkább valami BM-es adminisztratív intézkedési terv, netán korrupciófelszámolási művelet jutna elsőként eszünkbe. Arra is lenne igény, de most nem erről van szó: ilyen címen jelentett be a PM a nyáron egy intézkedési csomagot, azzal az indoklással, hogy az „elért eredményeket meg kell védeni”. A csomagban (nálunk valahogy megkedvelték a gazdaságpolitikusok az intézkedések csomagolását, lásd Kupa-csomag, Bokros-csomag, az MNB sok száz pontos versenyképességi csomagja) található néhány kisebb méretű adómérséklő intézkedés jövő januártól; ez valóban illeszkedik az üzleti ciklus gyengülése idején szokásos stabilizációs intézkedések körébe. Meg beletettek a csomagba néhány egészen más indokú ügyet, mint amilyen a mezőgazdasági öntözés támogatása, a nagyobb árbevételű cégek adóelőleg-feltöltési szabályainak lazítása. A harcias szóhasználatú tervbe továbbá belekerült a munkásszállók építésének támogatása, valamint a reklámadó felfüggesztése is.
Az előbbit érti az ember, ha tudja, hogy a munkaerő-hiányos ágazatokba külföldi vendégmunkásokat toboroznak, és nekik valahol lakniuk kell. Ez ugyan nem a gazdasági növekedési ütemcsökkenés közelgő időszakának gondja, inkább kellett volna ilyen intézkedés két évvel ezelőtt; van benne erős időbeli inkonzisztencia.
De ha csak abban lenne… A csok, a látványsportágak presztízsberuházásai, az állami kedvezményes nagyautó-vásárlás, a nemzeti bank által a vállalatok egy körének juttatott kedvezményes hitelek mind olyan időszakban fűtötték a konjunktúrát, amikor a magyar gazdaság már jó ideje természetes növekedési képessége felett teljesít; „pozitív a kibocsátási rés” – ahogy ezt finoman szóvá is tette a Nemzetközi Valutaalap szakértői delegációja a legutóbbi szokásos, negyedik cikkely szerinti konzultációjuk nyomán.
Most a pénzügyminisztertől ismét elhangzott, hogy a jövő év kezdetén egy újabb gazdaságvédelmi akciótervet indít a kormány, amelyben további adócsökkentés és adóadminisztráció-mérséklés lesz. Úgy legyen. A magyar adminisztrációs terhet és az adózási feltételeket illetően hazánk nemzetközi összevetésben a világranglista második felében található. A javítással nem kellene várni az ütemlassulás bekövetkeztéig.
Az viszont egyáltalán nem világos, hogy milyen érdemi anticiklikus – azaz a várható ütemesés idején élénkítő – lépéseket tehetne meg a kormány. Nincs nagyon hova emelni a költségvetési hiányt nálunk, hiszen nem a szufficites Bulgária vagy Csehország helyzetében vagyunk. Ráadásul a mostani – Európában nagynak számító – hiánymutatónk úgy állt elő, hogy egy sor költségvetési terület már egy ideje komoly kiadásemelésre szorulna. Ilyen a katonai költségvetés, az egészségügy, az oktatás. Az immár roppant feszítő területi egyenlőtlenséget is muszáj lenne mérsékelni. Ám a lendületes években elszalasztották a költségvetési kiigazítást, ami tartalmilag deficitmérséklést jelentett volna, elsősorban a kiadási oldal megfékezésével.
Eközben a monetáris politikai döntéshozók büszkén hirdetik, hogy milyen nagymértékben járultak hozzá a gazdasági növekedéshez a tartósan laza pénzügyi kondíciók fenntartásával. A növekedési aritmetika nem egyszerű ügy, esetünkben a növekedéshez vitathatatlanul sokat hozzátett az uniós transzferáramlat az aggregált kereslet nagymértékű megemelésével, továbbá ismeretes a nagy exportképességű külföldi cégek itteni aktivitása;
rossz belegondolni, hogy ha igaz a jegybanki öndicséret, akkor mekkora a magyar gazdaság természetes növekedési képessége.
De a fő kérdés a mostani helyzetben: miként képes a jegybank segíteni a konjunktúra kisimításában, ha tényleg szükséges lenne. Hogyan tudná recessziós környezetben lejjebb vinni a rövidtávú kamatokat – hiszen már most is igencsak lent vannak. Egy százalék alatti az alapkamatunk, amikor a maginfláció négy százalékos… És itt van a forint ingadozása és gyengülése: ha ez történt erős külkereskedelmi és masszív többletet mutató folyó fizetési mérleg mellett, élénk konjunktúrában, akkor mire számíthatunk majd a külső hajtóerők gyengülése mellett?
A korszellemet ismerve: hangzatos állításokra, erőt sugárzó militáns kijelentésekre bizonyosan számíthatunk. Meg reménykedni is lehet, hogy a főbb nemzetközi értékláncokban beálló ütemcsökkenés nálunk letompulva érvényesül majd, hiszen még mindig relatíve olcsók vagyunk, és így a kapacitás-visszafogási folyamatban a magyarországi beszállítókra talán mások után kerül csak sor.
Közben a kormányzat lázasan keresi azokat a nagy programokat, amelyek új lendületet adnak az összkeresletnek. A konjunktúra-stabilizálás legerőteljesebb eszközeként szolgáló költségvetési és monetáris politika azonban nemigen lesz képes hatékony védelmet nyújtani. Amint a felmérések jelzik is, a cégek nagy része visszafogott üzleti időszakra készül. A vásárlók mindeddig még nem észlelték a szélirány fordulását: költekeznek, hitelt vesznek fel, fenntartva egyelőre ezzel a belföldi keresleti mutatók és így a GDP impozáns mértékét. Csak ne legyen társadalmi méretű gond a fordulat bekövetkeztekor.
Közélet
Törlik az ezermilliárdos brazil kamukötvényt birtokló céget, mert nincs bankszámlája
Elrendelte a Brasil Zrt. kényszertörlési eljárásának megindítását a cégbíróság. A döntés még február végén született, de csak múlt héten tették közzé.
Megint kényszerhitelezik a nyugdíjasok a magyar államot, de nem ez a legrosszabb hír
Elismerte a kormány a korábbi inflációs terv tarthatatlanságát, de a növekedésre és a hiányra vonatkozó előrejelzések is egyre rosszabbul néznek ki.
A NER legpazarlóbb lopása lehet a jegybanki alapítványok botránya
Voltak már hasonló nagyságú korrupciógyanús ügyek, de olyan valószínűleg még nem, ahol ennyire hatékonytalanul forgatták át magánkezekbe a közvagyont.
Fontos
Ezért nem tud ma beszállni az árversenybe a sarki élelmiszerbolt
Az árrésstop minden korábbinál jobban megmutatta, milyen hatalmas előnyben vannak a nagy boltláncok a beszerzések terén a kisboltokhoz képest.
Meglepő városokban kell keresni a leggyorsabban dráguló lakótelepi lakásokat
Az abszolút listán Pest és Debrecen kiszorította Győrt és Sopront, de a leggyorsabb áremelkedés Komlón, Várpalotán, Miskolcon és Szegeden ment végbe.
Feles reggelire, cigi helyett Xanax, ebben a közegben indul kirakatháború a drogok ellen
Nem várható kedvező változás a kábítószer-ellenes felbuzdulástól, az egymilliárdos kocsmaprogramnak pedig nagyon rossz az üzenete szakemberek szerint.
