Hiába vonták vissza, szabadon olvasható a Századvég folyóirat 88. lapszáma, miután a Facebookon keresztül valaki feltöltötte a netre. (Frissítés: a linkelt oldalról időközben eltűnt a lapszám, de máshol továbbra is elérhető.) A kiadvány balsorsához több tanulmány is hozzájárulhatott, nem csak Bod Péter Ákos volt kormánykritikus, Mihályi Péter és Szelényi Iván sem finomkodott a jelzőkkel.
Ahogy az Index beszámolt róla, a kormányközeli Századvég folyóirat egész számát levették az internetről, sőt a G7 értesülése szerint a kinyomtatott számokat bezúzták. Politikai okokból ilyesmire utoljára a Kádár-rendszerben volt példa. A főszerkesztőt és további négy szerkesztőt kirúgtak, más munkatársak lojalitásból felmondtak.
A Századvég folyóiratot még a rendszerváltáskor hozták létre, a szerkesztésében részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke*Akkoriban természetesen még nem töltötték be ezeket a pozíciókat. is. Ma is a Fidesz egyik legfontosabb ideológiai bástyája, a Századvég Alapítvány adja ki. Ennek ellenére a kormánypárttól eltérő véleményeknek is helyet adott, a lényeg a szakmai színvonal volt. A folyóirat csak egy szűk körhöz jutott el, emiatt semmi értelme nem lett volna a politikai propagandának.
Mégis utolérte a végzete.
Ahogy háttérbeszélgetéseinkből kiderült, nincs különösebben drámai eseménysor a lap szerkesztőinek menesztése mögött, egyszerűen folytatódott a Fidesz szellemi holdudvarának leépülése. A választások után beindított kultúrharc és a kormányközeli médiarendszer átalakulása az alacsony olvasottságú, de még mindig hitelesnek tekinthető szakmai lapokat is utolérte. Múlt hónapban számolt be arról szintén az Index, hogy a legszínvonalasabb, konzervatív beállítottságú eszmetörténeti folyóirat, a Kommentár vezetését is leváltották. Ahogyan a polgári Magyarország eszmevilágát felváltotta a kádári realizmus, úgy tűnnek el a süllyesztőben ezek a szakmai közösségek is.
Mindenesetre érdekes tanulmányt írt Bod Péter Ákos Bérek, profitok és járadékok harca – magyar szemmel címmel. Az Antall-kormány volt minisztere, egykori jegybankelnök a járadékvadászatot vizsgálta meg. Leegyszerűsítve arról írt, hogy a rendszerváltás óta a politikai elit milyen állami forrásokat adott oda verseny nélkül a haveroknak vagy éppen a multinacionális cégeknek.*A járadékvadászat a modern demokráciával együtt járó probléma, hiszen a közpolitikát a választott képviselők alakítják. Az üzleti körök pedig igyekeznek a döntéseket a maguk érdeke szerint befolyásolni. A járadékvadászat egyik enyhe, de klasszikus esete, amikor a hazai termelők importvámokat igyekszenek kijárni, amelyek hatására termékeiket magasabb áron tudják értékesíteni. A külföldi konkurencia korlátozásával a vámok többletjövedelemhez (járadékhoz) juttatják a hazai termelőket a hazai vásárlók kárára.
Bod Péter Ákos szerint ideális esetben az állam kizárólag a közjót szolgálja. Ez azonban naivan ideális eset, hiszen a valóságban az állam (kormány, politikai vezetés) olyan szabályozást tart fent, amely mellett adott gazdasági szereplőknél rendszeres és tartós járadékjövedelem keletkezik. Itt lényegében arról van szó, hogy milyen elképesztő mértékben gazdagszik Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök barátja és a többi oligarcha, akik rendszeresen győznek a közbeszerzési kiírásokon.
De ugyanúgy gondolni kell az ágazati monopolhelyzetekre. Ilyen például a hirdetési piac vagy éppen a dohány-nagykereskedelem átalakítása, amiből Fidesz-közeli cégek profitálnak. Olyan szintű a járadékvadászat, hogy a turizmustól a médián át a tankönyvpiacig szinte nincs olyan gazdasági szektor, ahol ne lennének monopolhelyzetben a kormánypártokhoz kötődő vállalatok.
Bod Péter Ákos szerint
„még súlyosabb az ügy, ha maga a kormányzat tudatosan teremti és tartja fent a járadékot eredményező helyzetet, majd közhatalmi eszközeivel saját céljaira elvonja az így előálló extraprofit nagy részét”.
Az autoriter politikai rendszerek egyik jellegzetessége, hogy az állam (kormányzat, kormánypárt) nincs érdemben elválasztva a gazdaságtól és az üzleti világtól, sőt gyakran uralja a piacokat. Azzal, hogy az állam beavatkozik a gazdaságba a járadékok elvonásával, majd újraelosztásával, jelentősen csökkenti az adott gazdaság hatékonyságát. Torzítja a piacot, drágítja a termelést, csökkenti a teljesítményt és megöli a versenyt.
Ennek eredményét jól érzékelteti, hogy a nyugathoz való felzárkózásunk a kilencvenes évektől 2005-ig volt igazán sikeres. Az egy főre jutó GDP-ben – vásárlóerő-paritáson*Azaz figyelembe véve az egyes országok eltérő árszínvonalát. számolva – az EU átlagának 50 százalékáról 60-ra zárkózott fel hazánk. Azonban 2005 és 2016 között társadalmilag már csak alig érzékelhető ritmusban jött fel Magyarország az uniós átlag 64 százalékára. Közben a visegrádi országok elhúztak mellettünk, a második helyről negyedikre zuhant vissza Magyarország, vagyis ma már Csehország mellett Szlovákia és Lengyelország is jobban teljesít hazánknál.
De miben jobbak például a csehek? Hatékonyabb a kormány, jobban küzd a korrupció ellen, és a jogállamiságot sem bontja le.
A grafikonon minél alacsonyabb egy szám, annál rosszabb az értékelés. Csehország mindkét mérőszámban jobban teljesít Magyarországnál. Ami szembetűnő, hogy 2015-re, vagyis tíz év alatt hatodára zuhant a kormány korrupció elleni küzdeni akarása, miközben a kormányzati hatékonyság is majdnem megfeleződött.
