A teherautók használatarányos útdíja valóságos kincsesbánya a kormánynak, idén már 230 milliárdot is beszedhetnek ebből. A személyautók után várható 70 milliárddal együtt ez már annyira nagy összeg, hogy minden 40. forint állami bevétel az útdíjakból folyik be. Az M1-es évi 54 milliárd profitot termel az államnak, az M6-os viszont számításaink szerint évi 50 milliárdos veszteséget termel – változatlan forgalom esetén még további 22 évig.

Gigantikus út- és vasútépítés zajlik Magyarországon, 2017 és 2022 között 4 ezer milliárdot költ erre az állam főként uniós forrásokból. Félő azonban, hogy nagyon sok olyan út épül, amit presztízsből, a választóknak tett ígéretek miatt, és nem a racionalitás miatt építenek meg. Érdemes ennek kapcsán megnézni, hogy az egyes gyorsforgalmi utakon mekkora összegű bevételt ér el a magyar állam, és melyik út építése érhette meg, és melyiken buknak az adófizetők a legnagyobbat.

A bevételek két részből tevődnek össze:

1. A teherautók által fizetett használatarányos útdíjból, amit minden megtett kilométer után kell megfizetni (e-útdíj)
2. A személyautók idő alapú „bérletet” váltanak, ezt hívja a köznyelv máig matricának, pedig már ez is digitális  (e-matrica)

A személyautók esetében nem lehet pontosan megmondani, hogy melyik utakat mennyien használták, mert ezt nem követik kocsiszinten, ezt a forgalmi adatok alapján becsültük meg. A teherautók viszont vagy GPS flottakövető rendszer alapján fizetik meg a díjakat, vagy viszonylati jegyet váltanak, amikor pontosan meg kell mondani, hogy honnan hova mennek. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ) ez alapján pontosan tudja követni, hogy melyik úton mennyi bevétel keletkezik. A 14 legnagyobb bevételű útszakasz az alábbi ábránkon látható (az egyes évek között a nyilakkal lehet léptetni):

A bevétel több mint fele az M1-es, M3-as, M5-ös és M7-es autópályákon keletkezik, részben a tranzit miatt. A teljes e-útdíj-bevétel felét külföldiek fizetik meg. Nagyon helyesen, mert ezen kívül egy Romániából Németországba robogó kamionból gyakorlatilag semmi haszna nincs a magyar államnak, maximum a tankolás adótartalma. (De az sem biztos, hogy itt veszi meg a gázolajat.) Ez utóbbi azonban jóval kisebb összeg, mint az utak építésére, fenntartására fordított, nem is beszélve a járművek környezet- és zajszennyezése által okozott károkról.

Érdemes azt is megnézni, hogy egy-egy útszakasz fajlagosan mekkora bevételt termel. Ehhez lebontottuk a fizetős útszakaszokon az e-útdíj és arányosított e-matrica bevételeket egy kilométerre. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy hány év alatt térül meg az államnak egy-egy útszakasz megépítése. Manapság 3-4 milliárd forint egy kilométer gyorsforgalmi út megépítése, ezért 3 milliárdot vettünk, míg 2×1 sávos főutaknál – konzervatív becsléssel – 1 milliárdot. Ez csak közelítő számításnak elfogadható, mert a terepviszonyok, az építőipari árszínvonal, az üzemanyag ára vagy az aktuális korrupciós szint alaposan befolyásolhatja a valós árakat. Nem vettük figyelembe a fenntartási költségeket sem, de ez is további jelentős tétel. Mindenesetre arra jó egy ilyen számítás, hogy megmutassa, hol van értelme egy autópálya megépítésének, és hol nincs.

Az M1-es ezek alapján kiváló üzletnek tűnik, mivel konszolidált árak mellett 8 év alatt megtérülne. Persze ez kicsit több idő, ha a finanszírozási költségeket is figyelembe vesszük, de eléggé úgy néz ki, hogy piaci alapon is jó üzlet lenne megépíteni az M1-est. Ehhez képest különösen érdekes, milyen mostohán bánik a sztrádával az állami fenntartó; csak azt követően kezdődtek nagyobb javítások, hogy az úttest több helyen balesetveszélyessé vált, és sebességkorlátozásokat kellett bevezetni.

Ahol a számos költséget nem tartalmazó számításunk 20 év feletti megtérülést mutat, már nem igazán tűnik kifizetődőnek a fejlesztés, de az egyéb szempontok – például rövidebb eljutási idő, kevesebb baleset – még átbillenthetik a mérleg nyelvét. 30 év feletti megtérülésnél viszont már nem beszélhetünk közgazdaságilag értelmes beruházásról.

Nem meglepő módon az M6-os autópálya mérlege katasztrofális. Ráadásul itt nemcsak a megépítés költségeit kellett megfizetni, hanem egy 30 éves fenntartási és üzemeltetési szerződés keretében évi 60 milliárdot fizet az állam a 2010-es átadás után 30 évig. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor nem érdemes a megtérülés szót használni.

Az M6-os autópálya számításaink szerint évi 50 milliárd forint veszteséget termel az államnak.

Az M5-ös esetében 2031-ig fizet az állam a fenntartónak körülbelül évi 50 milliárd forintot, így bár nagy a forgalom, még ezen is bukik az állami évi néhány milliárdot. Persze nem biztos, hogy ilyen sokat kellene költeni a köz- és magánszféra együttműködésével (ppp), korrupciógyanúsan megkötött szerződésekre. Elgondolkodtató, hogy a négy ppp-s szakaszt (az M6-ost három szakaszra osztották, plusz az M5-ös) üzemeltető társaság 2010 és 2015 között 495 milliárd forint árbevételt ért el, amiből 242 milliárd forint üzemi eredményt hozott ki, a profitráta tehát 50 százalékos. 47 milliárd forintot osztalékként ki is fizettek. Az pedig az alábbi térképre pillantva is látványos, hogy az M6-oson mennyire nincs forgalom. Az is jól látszik, hogy a sok bevételt termelő szakaszokon a külföldi forgalom dominál, ebben a mezőnyben csak az M3-ason vannak többségben a hazai teherautók.

Forrás

Annak tehát nagyon örülhetünk, hogy nem épülnek már ppp-s sztrádák, ezt a konstrukciót a Fidesz-kormány 2010 után elvetette. Épülnek viszont olyan utak, amik borítékolhatóan súlyos, milliárdos veszteségeket okoznak majd. Az M44-es gyorsforgalmi út például Kecskemét és Békéscsaba között 79,4 kilométeren, három ütemben épül, összesen 145,7 milliárd forintért. Ha lesznek matricás bevételek is, akkor becslésünk szerint évi mintegy 3 milliárd forint lehet az M44-es használatáért beszedett díj, ami azt jelenti, hogy 50 év alatt jön be az építés ára. Ebben azonban nincsenek benne a kamatok, a fenntartás és a 30 évente esedékes nagymértékű átépítés költségei, amelyeket ha mind figyelembe vesszük, akkor biztosan csak a veszteségeket termeli majd az államnak a sztráda.

Az autópályákat sokan ugyan a térségfejlesztés elengedhetetlen eszközeinek tekintik, de a továbbra is gazdasági gondokkal küszködő Pécs esete mutatja, hogy egy sztráda önmagában semmit nem old meg. Érdekes kérdés, hogy milyen eredményeket lehetett volna elérni, ha az M6-os helyett az arra kifizetett évi 60 milliárd forintot Baranya és Tolna megyékben más fejlesztésekre költik.

Az M6-os kihasználatlansága ellenére a kormány – és a pénz zömét a tervek szerint biztosító EU – arra készül, hogy megépítteti a horvát határig még hiányzó szakaszt. Pedig az udvari határállomáson a napi átlagos forgalom mindössze 1732 egységjármű^*Az egységjármű fogalmát a közúti forgalomnagyság egyetlen mérőszámmal való megadására vezették be. Egy személyautó 1-nek, a motorkerékpár 0,8-nak, a busz, lassú- és nehézjármű 2,5-nek számít külterületen. mindkét irányba.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet autópálya e-matrica e-útdíj gyorsforgalmi út útdíj Olvasson tovább a kategóriában