Hiába beszélnek teljes foglalkoztatottságról a kormánypárti politikusok, ez azért az országnak csak egy kivételezett részére igaz. A magyar vidéken a közmunkaprogram nélkül 11 járásban csökkent a foglalkoztatottság az Orbán-kormány első hat éve alatt, és 8 járásban kevesebbet kerestek 2016-ban a piacképes munkahelyeken dolgozók, mint a recesszió közepén 2010-ben.

A KSH adatai szerint átlagosan évi 2,13 százalékkal növekedtek az egy főre jutó reáljövedelmek Magyarországon 2010 és 2016 között. Az viszont elsőre zavaros lehet, hogy hazánk mely területein dolgozó emberek jártak jól és hol rosszul, mert az SZJA-köteles közmunkaprogram (foglalkoztatottsági és jövedelmi értelemben is) úgy szerepel a statisztikákban, mint a piaci alapú munka. A lenti térképen ezeket a hatásokat kiszűrtük.

Legtöbbet a hagyományosan szegény területeken csökkentek a Magyarországon megkeresett bérek reálértékei:^*A térkép a NAV által jelentett személyei jövedelemadó-bevallások alapján készült: a járások SZJA-alapjait elosztottuk a járások lakosságával (de előtte kivontuk a közmunkaprogramban résztvevők adóját és létszámát). Ennek az egy főre jutó piaci bérnek számoltuk a reálváltozását 2010 és 2016 között.
A polgárdi járás 2014 végén megszűnt, ezért a 2010-es adatokat a 2015-ös rendszer szerint felosztottuk -népesség arányosan- az enyingi és a székesfehérvári járások között. az Ormánságban és a Közép-Tisza-vidéki belső periférián. Hat év alatt több mint 3 százalékkal kerestek kevesebbet a sellyei és a kunhegyesi járásban a munkából élők. (Ezeket jelöltük az alábbi térképen világos lilával, érdemes ráklikkelni, és akkor interaktív lesz.)

Kattints a térképre!         forrás: KSH Területi Statisztika 2010 & 2016

Az átlagnál jobban gazdagodott az ország északnyugati része és Közép-Magyarország. A román határ menti makói járásban meglepő módon hat év alatt 25 százalékkal nőt az egy főre jutó reálbér összege. Ez éves szinten nagyjából 4 százalékos növekedésnek felel meg. Meglepő lehet az, hogy az osztrák határnál nem nőttek olyan nagyot a bérek (sőt, a soproni járásban még csökkentek is), ennek vélhetően az Ausztriába ingázás lehet az oka (a térképünk ugyanis a NAV-nál bejelentett adóbevallások adatain alapul).

A legszegényebb térségekben azonban fontos jövedelemforrás a közmunka, ezért számolni kell vele, ha pontosan akarjuk tükrözni a jövedelmek változását. Egy közmunkás havi bruttó 81 530 forintot vihet haza, és több járásban kiemelkedő a közmunkások aránya.

A sellyeiben például az összes SZJA fizető 28,5 százaléka közmunkából él.

Kattints a térképre!                    forrás: kozfoglalkoztatas.bm.hu

Az ország északnyugati részén, a budapesti agglomerációban és a vidéki nagyvárosokban, mint Debrecen, Szeged vagy Sopron alig egy 1-2 százalékát teszik ki a közmunkások a jövedelemmel rendelkezőknek. (Ezekben a régiókban különösen nagy a munkaerőhiány.)

Magyarország így területileg egyszerre vált a teljes foglalkoztatottság és a kilátástalanság országává. Jellemzően a borsodi és a szabolcsi járásokban, és egyes dél-dunántúli kistérségekben a jövedelemmel rendelkezők ötödének csak a közmunka jutott. A már említett sellyei járásban Orbán Viktor kampányvideójában egy közfoglalkoztatási üzemet látogatott meg Vajszlón.

Szerencsés üzemben tett látogatást, mert ott a videó szerint régen 30-an dolgoztak, mára pedig csak 12-en maradtak. A többiek piaci munkát kaptak. Sajnos a Belügyminisztérium adatai alapján a vajszói közmunkások száma a program indulása óta minden évben növekedett (a link 2017-es adatai csak 11 hónapot tartalmaznak).

A közmunkaprogramnak nem csak hátrányai vannak. Amellett, hogy feudális függési viszonyokat alakít ki a helyi erős emberek és a nincstelen munkások között, erőt és lendületet is adhat a kilátástalan területek lakosainak.

A közmunkások mellett a piaci alapú foglalkoztatottság is növekedett az országban 2010 és 2016 között. Ez jó hír, de főleg a centrum területekre igaz. A keleti országrész járásaiban – például a vásárosnaményi, a csengeri és a fehérgyarmati járásokban – arányaiban is kevesebben dolgoznak, mint a 2010-es recesszió idején. A legrosszabb helyzetben ismét a sellyei járás van, ahol hat év alatt 4,9 százalékkal csökkent azok aránya a teljes járási népességen belül, akiknek van piaci munkája és jövedelme.^*A járásbeli összes adófizető számából (ezek a NAV-tól vannak meg) levontuk azoknak a számát, ahányan az adott járásban részt vettek a közmunkaprogramban (ezek pedig a Belügyminisztérium honlapjáról érhetőek el), és ezt az számot elosztottuk a járás teljes népességével, így becsültük a piaci foglalkoztatottság arányát. A térkép a 2010-es és a 2016-os piaci foglalkoztatottság különbségét mutatja.

Kattints a térképre! forrás: KSH Területi Statisztika 2010&2016 és kozfoglalkoztatas.bm.hu

Meglepetés, hogy a siófoki kistérségben is csökkent a piaci munkavállalók aránya, ahogy az egyik leggazdagabb északnyugati járásban, az osztrák határ melletti kapuváriban is (ez utóbbinak is köze lehet a külföldi jövedelemszerzéshez). A vidék nagyvárosok, például Debrecen, Szeged, Zalaegerszeg és Kecskemét 4-5 százalékos növekedést értek el a 2010 és 2016 közötti években. Valamint nőtt a piaci munkajövedelemmel bírók aránya a Zemplén térségében: a gönci, a sátoraljaújhelyi és a sárospataki járásokban.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet gazdaságföldrajz jövedelem közmunka munkanélküliség térkép Olvasson tovább a kategóriában