Előremutató, alapjaiban jól kidolgozott – első közelítésben ehhez hasonló jelzőkkel illetik a szakemberek a júliusban elindult Otthonfelújítási programot (OFP). Ha mélyebbre megyünk, akkor a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a pozitív hangulat viszonylagos. A konstrukció legnagyobb előnye ugyanis az, hogy „végre, legalább van valami”, ami az energiafaló családi házak korszerűsítésére ösztönözheti a tulajdonosokat.
Leegyszerűsítve az OFP arra lehet jó, hogy egy 1990 előtt épült családi házat (tipikus esetek a Kádár-kockának nevezett épületek) jelentős állami támogatás és kedvezményes hitel segítségével leszigeteljenek, kicseréljék benne a nyílászárókat és/vagy korszerűsítsék a fűtési rendszert.
A projektek összköltsége legfeljebb 7 millió forint lehet, ebből egymillió forint az önerő. A maradék 6 millió forint két részre oszlik, a vissza nem térítendő támogatás 2,5-3,5 millió forint között alakul, a maradék pedig kamatmentes hitellel fedezhető, legfeljebb 12 éves futamidővel.
A fentiek alapján az „ideális” jelöltek egyrészt elég régi és korszerűtlen házakban laknak, de azért van egymillió forintjuk (önerő) a felújításra, és a jövedelmi viszonyaik alapján (vagy a meglévő hiteleik mellé) fel tudnak venni egy havi 14-25 ezer forintos törlesztőrészlettel járó hitelt.
Bár elsőre kicsit gyanús, hogy a felújítatlan régi házakban lakókra nem tipikusan jellemző, hogy egy ilyen projekt pénzügyi feltételeit könnyen megugorják, a helyzetüket oldhatja, hogy a programban résztvevő bankok az önerőt is megadhatják piaci alapú kölcsönként, a hitelhez nem kell jelzálog, a havi törlesztő költségével pedig szembeállítható, hogy a felújítás után csökken a ház rezsije (jellemzően leginkább a fűtési költsége). Van azonban egy komolyabb szépséghiba, és már az indulás után pár héttel is látszik, hogy ennek lett néhány kellemetlen következménye.
A program kerete ugyanis csak 20 ezer felújításra elég, ami nagyon kevés.
Becslések szerint 1,5 millió olyan ház lehet az országban, amelynél felmerülhet, hogy beférne a program kereteibe (több műszaki paramétert is teljesíteni kell az igényléshez, így pontosabb számot meghatározni nem lehet). Ezzel a szűk keresztmetszettel az a fő probléma, hogy nem tudni, van-e mögötte hosszabb távú fejlesztési elképzelés, azaz például lesz-e hasonló pályázat mondjuk jövőre, rendszeressé válik-e az állami ösztönzés. Lehet, hogy ezt csak tesztnek tekintik, és ha beválik, akkor kiterjesztik? Ha igen, akkor milyen tartalommal? Vagy most kell rohanni a támogatásért, mert soha vissza nem térő alkalomról van szó?
Az első visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy az érintettek többsége rohan, és az első hetekben neki is ütközött az első falnak. Az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs (ÉMI) Kft. kivitelezői és terméklistája ugyanis, amelyről választani lehet, indulásra meglehetősen kurta lett. Még nagy nemzetközi építőipari termékgyártóknak sem sikerült regisztrálniuk, annak ellenére sem, hogy időben beadtak minden adatot.
A lista folyamatosan bővül, de a pályázók jellemzően türelmetlenek, mert bele szeretnének férni a 20 ezres kvótába. Nem regisztrált vállalkozással is lehet ugyan szerződni, de ez nem sokat segít a helyzeten, mert ebben az esetben a vállalkozó a munka megkezdése előtt nem 75, hanem csak 50 százalék előleget hívhat le. Emiatt sokan húzzák a szájukat, ami nem csoda, hiszen nemrég a napelemes kivitelezők egy ehhez hasonló szituációra nagyon ráfaragtak. Az ő egyik programjuknál annyit késett az állami támogatások kifizetése, hogy sok kisebb cég nem tudta azt kivárni, és csődbe ment.
A potenciális igénylők most rohannak a kivitelezőkhöz, pedig mindenekelőtt érdemes lenne ellenőrizniük, hogy megfelelnek-e a különböző műszaki és anyagi feltételeknek. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) által üzemeltetett RenoPont központnak például van egy jogosultságellenőrző online kérdőíve, de ahogy Illésné Szécsi Ilona projektvezető elmondta, eddig a kitöltők körülbelül negyede szembesült azzal, hogy nem is pályázhat támogatásra. Pedig valószínű, hogy aki a kérdőívig eljut, az az alapfeltételekkel már tisztában van, és tudja, hogy azokat teljesíti.
Elég sok az apró buktató. A felújításra váró házban például életvitelszerűen kell lakni (nyaralóra nem lehet pályázni), az igénylőnek nem lehet köztartozása, vagy ha a hitel futamidejének végére betölti a 75. életévét, akkor fiatalabb adóstársat kell bevonnia.
Elég meglepő kitétel, de nem újíthatja fel a házát támogatással az sem, aki korábban a 2021-27-es uniós támogatási ciklus keretéből finanszírozott energetikai célú programban részt vett. Ilyen tipikus eset a napelem-telepítés, aki ehhez korábban támogatást kapott, az most kimarad. Ezzel az a probléma, hogy akkoriban senki sem mondta, hogy a napelemes támogatás megszerzésével egy család automatikusan kiírja magát mondjuk a fűtéskorszerűsítésből, és ugyanígy most sem lehet tudni, hogy aki támogatást nyer, az mire (nem) lesz jogosult a következő években.
Szerencsés lenne, ha ebből a szempontból kiszámíthatóbb, tervezhetőbb lenne az állami támogatási programok sorozata, mert akkor az érintettek jobban tudnának tervezni
– mondja Illésné Szécsi Ilona.
A MEHI korábbi szakmai becslései és adatai alapján egyébként az is látszik, hogy az OFP-ben meghatározott kivitelezői vállalási díjak maximuma jóval magasabban van a szokásos piaci átlagnál. Előfordul, hogy annak a duplája. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szigetelést vagy a nyílászárócserét ennyiért kell most kínálni, hiszen a maximumtól lefelé el lehet térni, de ha nem elégséges a kivitelezők közötti verseny, akkor semmi sem fog ennek az iránynak gátat szabni. Magyarul: a támogatás egy részét nem a háztulajdonos, hanem a kivitelező kapja meg.
Mivel azonban az igénylők rohanásban vannak, nem jellemző, hogy időt szakítanának a kivitelezők megversenyeztetésére. Ezzel ugyanis azt kockáztatják, hogy végül kimaradnak, és ha például az energetikai tanúsítványt már elkészítették, akkor azt a pénzt ki is dobták az ablakon.
A laikus igénylők általában úgy gondolkodhatnak, hogy aki az ÉMI listáján rajta van, azt a hivatal egyszer már bevizsgálta, vagyis korrekt lehet, árazásban és minőségben egyaránt. Csakhogy ez nem teljesen van így. Egyrészt a vállalkozók természetesen szabadon elmehetnek árat a maximált értékekig, másrészt a korábbi munkáik minőségét nem ellenőrizték, csak azt, hogy képesek és jogosultak a munkák elvégzésére.
Ráadásul sokan futhatnak lyukra azzal is, hogy rögtön a kivitelezőkhöz fordulnak. Előtte ugyanis az energetikai tanácsadókhoz és tanúsítókhoz kellene menniük. A program szerint a felújításnak legalább 30 százalékkal kell csökkentenie a ház energiaigényét, és ezt egy előzetes és egy utólagos felméréssel kell majd igazolni.
Addig tehát elvileg nem érdemes a kivitelezőhöz rohanni, amíg az igénylő nem tudja pontosan, hogy milyen korszerűsítést érdemes leginkább megvalósítania. Ha valaki fordítva csinálja, akkor megvan az esélye annak, hogy laikusként nem a saját magának, hanem a kivitelezőnek legjobb ajánlatot fogja automatikusan elfogadni, és azt fogja a tanúsítóval jóváhagyatni.
Sőt, ideális esetben még az energetikai tanácsadókat is érdemes lenne egymással megversenyeztetni, de mivel most tényleg rohanni kell, erre már végképp nem jut idő.
A szakértők egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy lehetőleg senki se térjen el a műszakilag indokolt korszerűsítési sorrendtől. A szigetelés és a nyílászárócsere az első, akinek ez még nincs meg, az ne nagyon gondolkozzon kazáncserében vagy hőszivattyú-telepítésben. Mindenképp bízzák tapasztalt szakemberre a gépészet méretezését, jól gondolják át, hogy az energetikai felújításból mi lesz megvalósítható (födém-, homlokzat-, aljzatszigetelés, nyílászárócsere), és ahhoz méreteztessék a hőszivattyút, ne a jelenlegi állapothoz.
A legolcsóbb és legzöldebb energia az el nem használt (és így meg sem termelt) energia. Ha a régi ház szigetelés nélküli födémjén keresztül az utcát fűtik, arra nem lehet fűtéskorszerűsítést tervezni.
Bár számítunk rá, hogy a programban hőszivattyúkat is telepíteni fognak, senkinek nem javasoljuk, hogy a szükségesnél nagyobb vagy akár kisebb rendszert építsen a házába. Ez nem csak anyagi, hanem technológiai kérdés is, helytelen méretezéssel nem érhető el a kívánt komfort
– mondja Pécsi István, a Daikin fűtéstechnikai üzletágvezetője. A cégnek egyébként épp egy saját pályázata is fut, ahol 50-100 százalék támogatást lehet levegő-levegő hőszivattyúkra, azaz hűtő-fűtő klímákra elnyerni.
A födém szigetelése kézenfekvő első lépése lehetne a korszerűsítésnek, már csak azért is, mert ezt az esetek döntő részében akár a tulajdonos is meg tudja csinálni, és nem kell hozzá az épület szerkezetét megbontani. Csakhogy az OFP-be a saját munka és a hozzá kapcsolódó anyagköltség sem számolható el, így ezt mindenképp kivitelezővel kell elvégeztetni (vagy saját zsebből finanszírozni, hogy a 7 milliós keretből több maradjon a többi munkára).
A második lépés a homlokzati szigetelés és/vagy a nyílászárók cseréje lehet, ez már jellemzően olyan szakmunka, ami a ház újravakolásával és festésével-színezésével jár, majd ezt követheti a fűtés korszerűsítése (kondenzációs kazán, hőszivattyú és hasonlók beszerelése). A kazáncserét akár közvetlenül a padlásfödém-szigetelés után is meg lehet csinálni, a hőszivattyúnál azonban a homlokzati szigetelésnek mindenképpen meg kellene előznie a fűtéskorszerűsítést.
A nagy kérdés végső soron az, hogy az összesen 7 millió forintból egy házban a fenti sorrendben meddig tud eljutni a tulajdonos, esetleg mennyi pluszpénzt tud hozzátenni a projekthez. (A bankok készek piaci alapú hitellel kiegészíteni az OFP-t, amennyiben az igénylő hitelképessége ezt elbírja.)
Azok pedig, akik az OFP-től függetlenül eleve abban gondolkodtak, hogy megvesznek egy régi Kádár-kockát és alaposan átépítik-felújítják (ami jóval drágább projekt 7 millió forintnál) most nagyon jól járhatnak. Ők a markukba kaphatnak 2,5-3,5 millió forintot, és hozzá egy kamatmentes hitelt vagy legalábbis hitelrészt.
Élet
Fontos