A legutóbbi PISA-felmérés első gyorselemzései megállapították: bár a magyar diákok sosem teljesítettek ilyen gyengén matekból, eredményük valamivel kevésbé zuhant be a legutóbbi, négy évvel ezelőtti mérés óta, mint a nemzetközi átlag – globálisan a több millió felmért diák átlagos teljesítménye a PISA történetében még nem romlott akkorát két mérés között, mint most. Korábbi elemzésünkben a mostani kérdőíves felmérések alapján azt is megállapítottuk, hogy a túlzott telefonhasználat rendkívül rossz hatással van a diákok tanulmányi teljesítményére és mentális egészségére, ami nagy kihívás elé állítja a világon mindenhol az oktatásszabályozást. Ezúttal az eredmények és a magyar oktatási rendszer két további sajátosságára, az egyenlőtlenségre és a diákok jóllétére világítunk rá a friss eredmények alapján.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) háromévente veszi fel a PISA-adatokat (Programme for International Student Assessment, vagyis Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Program), de a világjárvány miatt a legutóbbi mérés óta négy év telt el. A felmérés durván 80 ország több mint 10 millió 15 éves diákját reprezentálja, Magyarországon a PISA-teszteket 270 iskolában 6198 diák töltötte ki, a felmérés reprezentatív a mintegy 88 ezer 15 éves diákra nézve.
A legáltalánosabb megállapítás az, hogy a kétezres évek eleje óta felvett PISA-adatok a diákok tanulmányi eredményének csökkenését mutatják, és ebben a tendenciában a mostani felmérés erős mélypont.
Mindebből az is következik, hogy az eredmények zuhanásáért nem tehető teljes egészében felelőssé a koronavírus-járvány. Noha az iskolabezárások és az eredményromlás között erős az összefüggés, olyan országokban is romlott az eredményátlag, ahol alig volt extra szünet a jelenléti oktatásban. Vagyis a pandémia inkább felerősíthette az amúgy is negatív tendenciát.
A magyar diákok teljesítménye is inkább romlott:
Magyarország az átlagolt eredménnyel a 28. helyen van nemzetközi összehasonlításban, és nagyjából OECD-átlagot hoz.
Van viszont két terület, ahol a magyar oktatási rendszer jelentősen eltér az OECD-átlagtól: az egyik az oktatási egyenlőtlenség, ebben negatív irányú, a másik a diákok hogyléte, ebben pozitív irányú az eltérés.
A PISA-eredményeket közlő összefoglalások egy sor különféle adattal és korrelációs elemzéssel igyekeznek megvilágítani az oktatáshoz való hozzáférés alakulását – vagyis azt, hogy egy adott ország oktatási rendszerében milyen mértékben biztosított a minőségi oktatás a diákok társadalmi hátterére, szociogazdasági státuszára vagy bármilyen más egyedi karakterisztikára való tekintet nélkül. Ezt hívják fair oktatásnak, azzal szemben, ha a jobb módúaknak több és jobb lehetőséget, a szegényebbeknek kevesebbet biztosít egy rendszer. Míg például a kanadai, dán, finn, ír, japán, lett oktatási rendszer kiemelkedően fair, addig a belga, cseh, francia, román vagy a szlovák meglehetősen unfair – a diákok teljesítménye ezeken a helyeken függ legnagyobb mértékben a diákok szociokulturális hátterétől.
Míg a tanulmányi teljesítményben a szociokulturális háttérrel magyarázott arány OECD-átlag szerint 13-15, addig Magyarországon ez több mint 25 százalék, és a 80 ország közül csak Romániában és Szlovákiában nagyobb. A három ország oktatási rendszerei a legkevésbé fair rendszerek a világon. Érdekes, hogy a szlovák és román diákoknál ez gyenge teljesítménnyel is párosul – tehát az átlagnál lényegesen alacsonyabb azon diákok aránya, akik mindhárom területen minimum átlagosan teljesítenek.
Annak, hogy egy iskolarendszer fenntartja és erősíti a társadalmi-szociokulturális különbségeket a fenti módon, az egyik legfontosabb oka a szegregáció, a diverzitás biztosításának hiánya: a hátrányos helyzetűek inkább a hátrányos helyzetűekkel, a jómódúak inkább a jómódúakkal tanulnak együtt. Ennek hátterében állhat lakóhelyi szegregáció, iskolai szegregáció – vagy mindkettő. Magyarországon a szabad iskolaválasztás is erre tolja a rendszert.
A PISA-felmérés ezt az úgynevezett iskolai izolációs indexszel méri, ami azt mutatja, hogy milyen esélyei vannak egyes diákcsoportoknak együtt tanulni más diákcsoportok képviselőivel. Az alábbi ábrán ez alapján a különböző rendszerekben a hátrányos helyzetű (rossz, átlag alatti szociokulturális háttér) és előnyös helyzetű (jó szociokulturális háttér) diákcsoportok koncentrációját láthatjuk: minél előbb szerepel egy ország a listán, annál jobban izolálja az ugyanolyan diákokat. Ezen a listán Magyarország rendkívül előnytelen helyen szerepel: olyan országok mögött zárja az első 10-et, mint Chile, El Salvador, Brazília, Románia.
A matekból alulteljesítők például Magyarországon szóródnak szét az iskolák között legkevésbé – de hasonló problémával küzd Szlovákia és Ausztria is. Ezekben a rendszerekben csak az ilyen hátrányos helyzetű iskolák célzott segítése és felültámogatása hozhat eredményeket, áll a PISA-összefoglalóban.
A magyar oktatási rendszer extrém igazságtalan jellegét már a 2018-as és korábbi PISA-adatok is megmutatták – 2018-ban Európában nálunk volt a legmagasabb a tesztpontszám-különbségek társadalmi-gazdasági háttérrel magyarázott aránya, míg a szövegértésből jól teljesítő és rossz családi hátterű tanulók aránya 10 év alatt 1,3 százalékpontot emelkedett, ami rendkívül alacsony. Egyetlen olyan ország van, Bulgária, ahol nemzetközi összehasonlításban 2009-ben és 2018-ban is rosszabbul teljesített a magyarénál az oktatás a rossz családi hátterű, de jól teljesítő tanulók megtalálásában/fejlesztésében.
Az idei eredmények matematikából egy hajszállal jobbak: a rossz családi hátterű, de matekból jól teljesítő diákok aránya Magyarországon bőven elmarad az OECD-átlagtól (bő 10 százalék fölött), de meghaladja a 8 százalékot, és ezzel előzi Szlovákiát, Romániát, Bulgáriát, de még Ausztriát is.
Az átlag mögött a matematikaeredményben is látszik a társadalmi-gazdasági háttér meghatározottsága: a magyar eredmény nagyjából átlagos, de a társadalmi-gazdasági státusz szerinti tizedek közötti különbségek átlag felettiek – az alsó két tized és az átlag közötti különbség hatalmas, megközelítőleg az OECD-átlag duplája.
A felmérés elkülönít az egyenlőség, a tanulmányi eredmény, illetve a diákok hogylétének biztosítása területén ellenálló oktatási rendszereket: Japán, Dél-Korea és Litvánia mindhárom területen ellenálló, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság képes fair rendszert biztosítani. Magyarország – a német, finn, román, svéd oktatási rendszerrel együtt – a diákok hogylétének szempontjából bizonyult ellenállónak.
A magyar diákok ugyanis alapvetően az OECD-átlagnál jobban érzik magukat az iskolában, például átlag alatti diák tapasztalt iskolai zaklatást, és ez csökkent az elmúlt négy évben. A diákok átlag feletti arányban mondják azt, hogy könnyen szereznek barátot, míg az átlagnál kevesebben számoltak be arról, hogy magányosnak érzi magát az iskolában.
Mindemellett a magyar diákok az átlagnál magasabb százaléka érzi az iskolai közösség tagjának magát, és a szülői támogatás, érdeklődés mértéke is meghaladja az átlagot. Magyarországon kifejezetten magas azon diákok aránya, akiknek egy családtagja minimum hetente kétszer a napi iskolai munkáról kérdez, ezen a listán az ötödikek vagyunk. Más kérdés, hogy a nagyfokú szülői aktivitás az iskolarendszer hiányosságait is jelezheti, és a szülői aktivitásra, családi háttere való támaszkodás – ahogy például a tapasztalt és idős tanárok nagy aránya is – akár azt is magyarázhatja, miért ütötte meg az európai átlagnál kevésbé a koronavírus-járvány miatti iskolabezárás-hullám a magyar oktatási rendszert és benne a diákok tanulmányi eredményét.
Adat
Fontos