Kategóriájában a világ egyik legrangosabb elismerését kapta meg egy magyar művész, Buda Flóra Anna rövidfilmje, és mivel az alkotásban közvetlenül nincs magyar állami támogatás, a Nemzeti Filmintézet pedig korábban nem találta támogatásra érdemesnek a projektet, azonnal felmerült: mit is jelent ebben a kontextusban a „magyar siker”?
Mit nyert pontosan és mekkora siker? Buda Flóra Anna 27 című animációs rövidfilmje megnyerte a 76. Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmszekciójának fődíját, az Arany Pálmát. A díjat ugyanúgy hívják, mint a játékfilmes fődíjat, de másik nemzetközi zsűri ítéli oda. A presztízse hasonló szintű: akár rövidfilmekről, akár játékfilmekről van szó, a Cannes-i Filmfesztivál az A-kategóriás filmfesztiválok közül is hagyományosan a legmagasabb színvonalú és legnevesebb mozgóképmustra.
Számokban: idén 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyzett a fődíjért.
- 33 év alatt harmadszor: A rendszerváltás utáni magyar filmtörténetben 1996-ban Iványi Marcell Szél és 2002-ben Mészáros Péter Eső után című alkotása kapta meg ugyanezt a díjat. Utoljára a hivatalos rövidfilmversenybe 2014-ben válogattak be magyar alkotást, Szőcs Petra A kivégzés című rövidfilmjét.
- 2016-ban szintén egy animációt, Tóth Luca Superbia című munkáját beválogatták egy másik, a Kritikusok Hete szelekciójába, ami a hivatalos rendezvénnyel párhuzamosan futó, független rendezvény, de ezek közül a legrégebbi.
Magyar siker vagy francia siker? A Nemzeti Filmintézet a fenti sikerről a mai napig nem adott hírt honlapján – valószínűleg azt az elvet követve, hogy a támogatott filmek fesztiválszerepléseiről tájékoztat felületén –, a közösségi médiában viszont „óriási gratulációt” küldött Budának. Mindez azért ellentmondásos, mert a magyar film egyetlen kormányzati szelekciós, fejlesztő és finanszírozó szerve korábban háromszor utasította el Buda filmtervét. Így a nyertes filmben nincs közvetlen magyar állami támogatás, sőt az jórészt Franciaországban készült.
- Jakab Júlia színész és forgatókönyvíró, a Napszállta című film főszereplője ezért írta a közösségi médiában a filmintézet gratulációja kapcsán, hogy a 27 nem magyar, hanem francia alkotás: „Tegnap este Cannes-ban a legjobb rövidfilm egy francia animáció lett. Pedig a szerzője és a fő alkotói magyarok, de úgy alakult, hogy itthon többszörösen nem tartották támogatásra méltónak.”
- Ezt Buda Flóra Anna aztán annyiban pontosította, hogy a magyar producerek, Osváth Gábor és Lukács Péter Benjámin, a magyar produkciós stáb munkája iránt érzett tiszteletből, valamint a Nemzeti Filmiroda közvetett támogatása miatt „ezt a filmet továbbra is francia-magyar koprodukciónak hívjuk, bármennyire is kilátástalannak tűnik a helyzet.”
Tágabb perspektíva: A filmen és művészi értékén semmit sem változtat az, hogy milyen szervek támogatták vagy hol él az alkotója. Ugyanakkor a magyar kultúrát közpénzből ápoló filmes intézmény sikeres működésének éppen az lenne az egyik mutatója, hogy az általa támogatott magyar projekteket és tehetségeket nemzetközi fórumokon elismerik, alkotásaikat terjesztik.
Idézet az alkotótól: „Én meg tudtam csinálni a filmet magyar támogatás nélkül, de az nagyon zavar, hogy nem támogattak egy olyan stúdiót, mint a Boddah, ami minden évben elhoz valami fontos díjat. Igazságtalannak érzem azt is, hogy nem támogatják a feltörekvő tehetségeket, akik már bizonyítottak. Vicces amúgy, hogy ez az egyetlen magyar film idén Cannes-ban, és emiatt annak is írnia kell róla, aki politikai vagy ízlésbeli okok miatt nem ért vele egyet.”
Összefoglalva és tisztázva a hátteret:
- A filmintézet elutasította a terv támogatását, de a filmiroda megadta neki a Magyarországon gyártott filmeknek járó 30 százalékos adó-visszatérítési kedvezményt.
- Magyar producerek minimum egy magyar cégen – a Boddah-n – keresztül részt vettek a gyártásban.
- A francia kultuszminisztérium alá tartozó finanszírozó szervezet, a CNC támogatta a filmet. A német-francia tulajdonú európai kulturális televíziócsatorna, az Arte előre megvette, és Franciaországban zajlott a gyártás egy része a MIYU produkciós irodán keresztül.
- A cannes-i hivatalos honlap információi szerint a filmet a párizsi székhelyű produkciós iroda gyártotta, a nemzetközi értékesítést, valamint a terjesztést is ők végzik. A Boddah második gyártóként/produkciós irodaként van feltüntetve.
- A filmet alkotó Buda Flóra Anna magyar, jelenleg Párizsban él. Egyébként a MOME-n végzett, diplomafilmje, az Entrópia korábban megjárta a Berlinálét, elnyerte az LMBTQ-filmeket díjazó Teddy-díjat. Még korábban készített kisfilmet egy Bukowski-párbeszédből, illetve többedmagával egy másik munkában kifigurázta az okostelefonok és számítógépek virtuális valóságában élő modern társadalmat. Tanult divatot, a karanténidőszakban egy erotikus grafitrajz-sorozatot publikált Kinky Quarantine címmel.
Tehát indokolt magyar sikerről beszélni, francia sikerről beszélni, magyar-francia sikerről beszélni, a francia állami kulturális támogatások sikeréről beszélni, a magyar és a francia alkotók sikeréről beszélni. A magyar állami kultúrafinanszírozás és a Nemzeti Filmintézet sikeréről viszont biztosan nem lehet beszélni a történet kapcsán. A kudarcukról sokkal inkább.
