Az elmúlt hetekben több eset miatt is a figyelem középpontjába került az Országos Mentőszolgálat, illetve az átszervezett ügyeleti ellátás. A médiavisszhangot keltett ügyek közös pontja a későn, vagy egyáltalán meg nem érkező segítség olyan esetekben, melyek életveszélyes állapothoz és halálhoz is vezettek. 

A legutóbb nyilvánosságra kerülő ügy Gálvölgyi Jánosé. A hozzátartozói múlt hét szerdán délelőtt hívtak mentőt, de mivel az nem érkezett meg időben, maguk vitték a 74 éves színészt kórházba, ahol lélegeztetőgépre került, és állapota azóta is súlyos, de stabil. Ezt megelőzően április végén az RTL Híradó számolt be arról a tavaly év végi esetről, amikor a mentőautóban meghalt egy nő, akihez 52 perc alatt ért ki a mentő, pedig súlyosan vérzett. És szintén nagy visszhangja volt annak az áprilisi esetnek, ahol a mentők 40 perc után értek ki egy férfihoz, aki stroke-ot kapott, és ahol az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) utólag cáfolta, hogy a mentők késtek volna.

Gálvölgyi esetével kapcsolatban az OMSZ belső vizsgálatot indított, ami alapján megállapították, hogy a mentésirányító hibásan sorolta a színész esetét a nem az életveszélyes kategóriába. Habár Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón még azt mondta, hogy az ügyeleti rendszert vagy a mentőszolgálati ellátást nem kell felülvizsgálni, ugyanakkor a Népszava már arról írt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter elrendelte a segélyhívások kezelésének visszamenőleges ellenőrzését.

Az ügyek kapcsán felmerült az a kérdés, hogy egyedi hibákról, vagy rendszerszintű problémáról van-e szó OMSZ-nál? Ebben a cikkben ennek a kérdésnek próbáltunk utánjárni a mentőszolgálatnál dolgozók munkakörülményeinek, a rendszer működésének áttekintésével, az érintettekkel beszélve.

Az Országos Mentőszolgálat legfrissebb hozzáférhető beszámolója 2021-re vonatkozik, a dokumentum szerint ebben az évben átlagban összesen kicsivel több mint 7850 alkalmazott dolgozott a szervezetnél, csaknem ötödével több, mint 10 évvel azelőtt, amikor még csak nagyjából 6700 alkalmazottja volt az OMSZ-nak. Mindkét dokumentum szerint a “C” és “J” közötti fizetési osztályokban dolgoztak a legtöbben ebben a két évben, és 2021 és 2011 között ebben a fizetési sávban is körülbelül ötödével nőtt az alkalmazottak száma. 

A bővülés ráadásul a 2015 után kezdődő jelentősebb reálbérnövekedés időszakában is kitartott, hogy az állam által biztosított bérek meg tudták tartani a versenyképességüket: a létszám 2015 végéhez képest 2021 végére 7420-ról 8200 fölé emelkedett. A két évre vonatkozó beszámolókat összevetve az látszik, hogy az alkalmazottak jelentős többségét lefedő “C” és “J” közötti fizetési kategóriákban a különféle jutalmak, béren kívüli juttatások és ügyeletdíjak nélküli “törvény szerinti illetmények, munkabérek” kategória szerinti fizetések átlagosan csaknem 140 százalékkal nőttek, miközben a nemzetgazdasági átlagbér ugyanebben az időszakban csak 77 százalék körül emelkedett. 

Persze nem mindegy, hogy ezek az alapbérek honnan hova nőttek, ugyanis a 2015-ös 184 ezer forint körüli átlag nőtt 439 ezer körülire, ami 2021-ben pont a nemzetgazdasági átlagnak felelt meg. Az alábbi ábrán látszik, hogy abban a nagyobb foglalkozási kategóriában, ahova a mentős ápolók is tartoznak (“ápoló, szakápoló”), a bérek egészen 2020-ig az országos átlagbérek alatt voltak, ebben az évben és 2021-en viszont már valamivel felette alakultak. 

Ugyanakkor mind a mentőtiszti, mind pedig az általános orvosi fizetésekhez képest elmaradt a növekedésük.

A Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) Facebook-posztja szerint viszont a bérek és az erőforrások összefüggései nem is igazán országos átlagban, hanem fővárosi kontextusban érdekesek. A poszt szerint ugyanis a létszám országos növekedése ellenére Budapesten és annak agglomerációjában az Országos Mentőszolgálat évek óta erőforráshiánnyal küzd. Ennek pedig az az oka, hogy ebben a térségben a mentőápolók, mentőtisztek – különösen a kórházak sürgősségi osztályain – jóval magasabb fizetésekért találnak munkát, mint amelyet a mentőknél el tudnak érni. Bár kerestük a szakszervezetet, hogy további kérdéseket is feltegyünk nekik, elutasították a válaszadást, így kénytelenek voltunk a korábban megjelent nyilatkozataikban keresni a magyarázatokat.

A kapacitáshiányhoz  az is hozzájárul, hogy a fővárosban és a környékén az ország más részeihez képest jóval nagyobb feladatmennyiség hárul a mentősökre. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, Budapesten több mint másfélszer annyi feladat jut egy mentőautóra, mint az ilyen szempontból országosan második leginkább leterheltnek számító Fejér megyében.

Nem túl bonyolult végig gondolni, hogy a vidékről a fővárosba irányított mentőautók vidéken hiányt fognak képezni. A Budapesti mentés pedig a felvezényelt egységek ellenére is éppen, hogy fenntartható, köszönhetően egyedül a mentődolgozók extrém erőfeszítéseinek” – írja ezzel kapcsolatban a mentődolgozók szövetsége.

A G7-nek nyilatkozó szakdolgozók szerint önmagában az ügyeleti ellátási rendszer átszervezése^* Délután négy órától este tízig tartó időszakban a háziorvos, este tíz és reggel nyolc óra között a mentőszolgálat látja el az ügyeleti feladatokat.  nem volt ördögtől való, a háziorvosok eddig is sok esetben azonnal a mentőkhöz irányították a betegeket. A mentők leterheltsége nem egyenletes, teljesen más a napja egy sima mentőkocsinak és egy esetkocsinak – míg előbbi orvos és mentőtiszt nélkül is vonulhat, és csak a könnyebb feladatokhoz rendelik ki, addig egy esetkocsit akkor indítanak útnak, ha komolyabb, emelt szintű ellátásra van szükség. 

“Egy mentőgépkocsi 9-12 esethez megy ki 12 óra alatt, az esetkocsi inkább 6-7. Az előbbin el kell döntened, hogy a meglévő szünetben enni vagy szarni akarsz, a nagy kocsin azért több idő marad, viszont az úgy néz ki egy eset után, mint egy csatatér” – tette hozzá az egyik szakdolgozó, aki elmondta, hogy a flotta hozzávetőleg harmada alkalmas ALS (Advanced Life Support – emelt szintű ellátás) nyújtására. 

A főváros a legleterheltebb az országban, előfordul, hogy két, egymástól csak pár száz méterre lévő esetet két különböző mentésirányítási központ dolgoz fel, az egyiket egy fővárosi, a másikat egy vidéki. A megkérdezettek szerint rengeteg múlik azon, hogy a mentésirányító hogyan kérdez, és hogy a bejelentő hogy válaszol – Gálvölgyi János esetében itt történt valamilyen hiba, hogy a színészhez nem indult azonnal autó.

Ugyanakkor ez egy bevett és szükséges stratégia, mivel véges számú autó áll rendelkezésre, akit ésszerűen lehet várakoztatni, azt várakoztatni is fogják, hiszen egy fulladás prioritást élvez például egy végtagtöréssel szemben, ugyanakkor a mostani ügy kapcsán aggodalomként merül fel, hogy a további negatív sajtóvisszhang elkerülése érdekében olyan esetekhez is ALS nyújtására képes autókat küldjenek, ahová egyébként nem lenne szükséges – tovább csökkentve ezzel az egyébként is szűkös kapacitást. 

Az alábbi ábrán azt láthatjuk,  hogyan oszlanak meg a mentők feladatai a különböző esetek tükrében – itt érdekes kitérni arra a szemmel látható trendre, hogy egyre több olyan esethez kell kivonulniuk, melyek oka valamilyen belgyógyászati panasz, ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy a magyar társadalom egyre inkább elöregszik, így egyre több, az időskorhoz (és az egészségtelen életmóhoz) kapcsolható betegség miatt lesz szükség a segítséghívásra.

Szintén ide kell sorolni bizonyos szállítási feladatokat is (bár 2008 óta a betegszállítást nem a mentők végzik a legtöbb esetben, az úgynevezett őrzött szállítás továbbra is az ő feladatuk) melyek ugyanúgy kapacitást igényelnek. A helyzetet csak nehezíti, hogy a hazai rendszer úgy épült ki, hogy egy kórház több különböző telephellyel rendelkezik, ahol eltérő profilú ellátás történik, így ha valakinek egyszerre több betegsége is van, akkor könnyen lehet, hogy ide-oda fogják szállítani városon belül a telephelyek között.

A G7-nek nyilatkozó szakemberek szerint komoly probléma, hogy nincs megfelelő utánpótlás, illetve hogy a mentőknél egy idő után aki tud, inkább átmegy a kórházi sürgősségi osztályokra (SBO) dolgozni, ahol jobbak a fizetések. “Egy tapasztalt mentős aranyat ér az SBO-n, és ott például jár a veszélyességi pótlék is, míg a mentődolgozóknak nem”. A G7-nek nyilatkozó szakember például saját bevallása szerint felsőfokú OKJ-s szakápolói végzettséggel, PÁV 1-es járművezetői engedéllyel, valamint több kiegészítő kompetenciával rendelkezik, havi 200 óra munkával nettó 360-390 ezer forint közötti összeget visz haza. 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Olvasson tovább a kategóriában