Kedves olvasónk!

Születésnapunk van, már az ötödik. Nekünk ez most a legnagyobb szám.

Az ötösnek egyébként is különleges helye van a számtanban: ez a le- és a fölkerekítések választóvonala. Innen a kerekítés mindig fölfele visz. Mi is választóvonalként gondolunk a mai napra, és minden nehézség ellenére fölfele tervezünk haladni. Ehhez, drága olvasónk, minden korábbinál nagyobb szükségünk van rád!

Szeretjük, amit csinálunk, és azt tapasztaljuk, hogy az újságírás hónapról-hónapra fontosabb, minden híreszteléssel szemben. Az is egyre fontosabb, hogy nonprofit, nem közvagyonból pénzelt kiadó vagyunk indulásunk óta. Amikor néhány alapító kollégával tapasztalatok nélkül belevágtunk a G7 felépítésébe, sokan mondták, hogy addig maradhatunk a piacon, amíg támogatóink pénze és türelme kitart (örök hála nekik az első két és fél évünkért). Ebben a műfajban, a mi üzleti modellünkkel, közös újságírói múlt és legalább egy közel egységesnek nevezhető értékrend hiányában (azaz sok-sok különbséggel és nézeteltéréssel) kezdtük a munkát.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKezdünkBemutatkozik a szerkesztőség.

A kísérletünk arról is szólt, hogy életben lehet-e maradni, ha kiadóként szembemegyünk a globális trendekkel. Ha más lapok másolása helyett legalább próbálkozunk néhány tartalmi és formai újítással: írott interjúk helyett podcastokat csinálunk (az elsők között indítottuk a csatornánkat, ahol az utóbbi időben megmondók helyett kutatókkal és akadémikusokkal próbáltunk közösséget építeni), a véleményújságírást a hátunk mögött hagyjuk, és az oxfordi vitaformátummal kísérletezünk. Ha a kis cikkek, közlemények bedobálása helyett az elemzésekre és a következetes témakövetésre teszünk több energiát. Ha magas hozzáadott értékű cikkeket írunk, kevés önismétléssel és önidézéssel, gyors átvételek és lapszemlék nélkül, a kattintásvadász címek és a politikai bulvár kerülésével.

Cikkeinket a gazdaságról írtuk és írjuk, a megközelítéseink mégis változatosak. A kezdettől a gazdasági rendszerek működése érdekel bennünket a legjobban az egymástól akár nagyon távoli területeken: a sportkluboktól az energiahálózatokig, a közlekedéstől a biogazdálkodásig, a logisztikától és a nagyobb iparvállalatok működésétől a színházak, iskolák, önkormányzatok gazdálkodásáig vagy éppen a közpénzeket privatizáló korrupcióig.

Idővel az is kiderült, hogy a hivatásunk mögötti belső szakmai meggyőződések és az általunk vallott értékek stabil közös alapot jelentenek, amik évről-évre nagyobb erőkkel kötnek bennünket egymáshoz. Az építkezésre szánt pénz ugyan két év alatt elfogyott, de a G7 kisebb döccenőkkel stabil maradt. Annak, hogy ma ötévesek lettünk, talán a legfőbb oka, hogy csapatként gyorsan bízni kezdtünk egymásban. Korábban nem dolgoztunk együtt, többnyire nem is ismertük egymást, csak névről. De nyomás alatt igen gyorsan csapattá szerveződtünk, és hagytuk, hogy mindenki azt tegye hozzá a közöshöz, amiben a legjobb.

A döntéshozatalt, amennyire értelme volt, decentralizáltuk, és elfogadtuk, hogy mérsékelt szerkesztői irányítás mellett mindenki saját tudásának legjavát tegye be a közösbe – legyen szó tartalomról vagy céges ügyekről. Nem a kezdeti elképzeléseinkhez, hanem az erősségeinkhez igazítottuk az újságot – persze heves belső viták között -, de mivel az elejétől világos volt, hogy mindenki a legjobbat akarja, ezért csak nyúltunk, soha nem törtünk. A konszenzusra törekvést ennek az írásnak a csiszolgatásánál annyira túlzásba vittük, hogy tulajdonképpen lemaradtunk a saját születésnapunkról, amely valójában két nappal ezelőtt volt – kivételesen talán ennyi pontatlanság elnézhető nekünk. (A csapatkép jobb szélére pedig egy váratlan esemény miatt csak digitális rásegítéssel sikerült odaérnem, akárcsak Bucsky kollégának.)

Abban bíztunk, hogy a sok apró különutasság összeadódhat, ami egyedi végeredményt hoz majd. Ennek a megítélése innen visszanézve már nem a mi dolgunk, hanem azé a havi 600 ezer egyedi olvasóé, aki rendszeresen felkeresi a tartalmainkat.

A mai nap a G7 történetének legfontosabb mentési pontja, amihez mostantól az új céljainkat igazítjuk. Ez nem lehet kisebb a most teljesültnél: a szerkesztőség azon lesz minden erejével, hogy 2027-ben, a tizedik születésnapunkon is ott lehessünk!

Könnyen lehet, hogy az összegyűjtött tudás, rutin és a bő félmillió olvasó ellenére nehezebb év van előttünk, mint eddig bármikor. A külső körülményeknek pontosan úgy vagyunk kiszolgáltatva, ahogy ti, az olvasóink – de ezt nem is részletezem tovább, mert csak rossz kedvem lesz, ami nem illik a szülinaphoz. Amit szerintünk tehetünk, hogy mindannyiunknak kicsit jobb legyen: egymás kölcsönös támogatása. Mi a G7-ben a cikkeinken keresztül megvalósuló szolidáris, emberarcú, a fenntarthatóságot és a közjót támogató hozzáállást és cikkeket adhatunk.

Cserébe kérnünk is kell: azoktól, akik már egy ideje havi legalább két G7-cikket végigolvasnak, kérjük, hogy támogassanak havi pár ezer forintos rendszeres utalással. Aki pénzt küldeni nem tud, kérjük, hogy kapcsolódjon a közösségünkhöz azzal, hogy feliratkozik megújult, még informatívabb hírlevelünkre, és ossza meg a közösségi médiában a cikkeket, amiket nálunk elolvasott.

Maradjatok hűségesek hozzánk, jelezzétek nekünk, ha égbekiáltó embertelenséget, igazságtalanságot tapasztaltok ([email protected]), vagy jó üzleti sztorit hallottatok. Ha szóltok nekünk, megpróbálunk utánanézni és felhangosítani a történetet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet G7 g7.hu újságírás Olvasson tovább a kategóriában