Sok kutatás bebizonyította már, hogy a tanároknak milyen nagy hatása van a diákok mérhető teljesítményére, például a kompetencia felméréseken elért pontszámokra. Arról viszont kevesebb kutatás készült, hogy miként hatnak a diákok kreativitására, ami egyre értékesebb készség a munkaerőpiacon.  

Karol Jan Borowiecki a zeneszerzők világához visszanyúlva kereste a választ arra, mennyire fontos, hogy milyen tanárt választanak maguknak a diákok bizonyos kreatív területeken. Összegyűjtötte több száz zeneszerző adatait a 15. századtól kezdve a 20. századig, hogy elemezni tudja a tanár-diák kapcsolatokat és ezek hatását a diákok, majd az ő diákjaik műveire.  

Rengeteg enciklopédiát és digitális anyagot, illetve a zeneszerzők konkrét műveit vizsgálta, és ebből egyrészt meg tudta állapítani pontosan, hogy ki kitől tanult, de azt is, hogy kinek a stílusa melyik másik zeneszerzőhöz állt közel.  

Eredményei azt mutatják, hogy

a zeneszerzők művei mindig inkább a tanáraik stílusához voltak hasonlóak, mint a kortársaikéhoz,

tehát egyértelműen erős hatással volt rájuk a tanáruk, bizonyos szintig őket imitálták. Ez a hatás egy idő után elhalványul, de nem olyan gyorsan, hogy amikor a diákok lépnek tanár szerepbe, akkor már eltűnjön. Így generációkon átívelhet az a stílus, amit egymásnak tanítanak a zeneszerzők.  

Már ez is mutatja, hogy milyen nagy hatással lehet egy tanár a diákjára kreatív területen. Ám ezen kívül azt is megnézte a kutató, hogy a minőséget is ugyanígy meg tudja-e határozni egy zeneszerző mestere. Olyan adatok segítségével elemezte ezt, amelyeket szintén enciklopédiákból, életrajzokból nyert, de emellett a Spotify követési és népszerűségi számait is felhasználta hozzá. 

Először is sikerült az adatok alapján belátni, hogy nem érvényesült jelentősen az a hatás, hogy a jobb tanárok jobb tanítványokat választottak. Így, ha az elismertebb és sikeresebb zeneszerzők tanítványai sikeresebbek, az feltételezései szerint csak a tanár hatását mutatja.  

A lényeg azonban az a megállapítás, hogy

a sikeresebb tanárokat követő tanítványok jóval nagyobb eséllyel lettek maguk is sikeresek,

és a viszony pont fordítva is igaz: a kevésbé jól teljesítő zeneszerzők diákjainak jelentősen csökkent az esélye arra, hogy később nagy sikereket érjenek el.  

Bár a kutató csak a társadalom nagyon szűk rétegét elemezte, véleménye szerint ez a hatás nagy valószínűséggel más olyan szakmákban is jelen lehet, ahol fontos a kreativitás.

Bár ma már általában nem egy mestertől tanulnak az emberek, még mindig vannak meghatározó tanárok egy diák életében, például az egyetemen a témavezetőjük vagy más mentoruk, aki nagy hatással lehet rájuk. Így valószínűsíthető, hogy a tanulmányban leírt hatás ma is erősen jelen van a tudományokban, művészetekben, és igazából bárhol, ahol a kreativitás fontos.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet diák kreativitás művészet tanár tudomány zene zenész Olvasson tovább a kategóriában