Nagyon sok minden befolyásolja, hogy az emberek mennyire tudnak jól együttműködni. Egy új kutatás azt nézte meg, hogy vajon érdemes-e különválasztani a jobb kognitív képességű embereket, ha hatékony együttműködést szeretnének elérni.
A kísérleti közgazdaságtanban a leggyakrabban használt modell a fogolydilemma. Ebben a szituációban anélkül, hogy tudnánk, hogy a másik mit választ, döntenünk kell, hogy együttműködünk a partnerünkkel vagy önző módon cselekszünk. Legjobban akkor járunk, ha nem működünk együtt, míg a másik együttműködik. Viszont, ha mindketten önzőek vagyunk, az a legrosszabb kimenet, így az igazi egyensúly az, ha mindkét fél együttműködik.
A modellnek van olyan verziója is, amikor egymás után több szituációt is végig kell játszani, így építhetünk a partnerünk korábbi viselkedésére. Az ismételt fogolydilemmában általában nagyobb az esély az együttműködésre, viszont sok minden más is befolyásolhatja, hogy ki mennyire hajlandó együttműködni.
Egy korábbi kutatás például megmutatta, hogy azok az emberek, akik könnyebben ki tudják számítani, hogy mások hogyan fognak viselkedni, hajlamosabbak az együttműködésre a fogolydilemma játékban. Ők könnyebben megjósolják, hogy a partnerük hogy fog viselkedni, és jobban hisznek abban, hogy együtt fog működni, sőt abban is, hogy a partnerük is ezt várja tőlük. Így a vélekedésük és nem az egyéb megfigyelhető tulajdonságuk miatt döntenek az együttműködés mellett.
Eugenio Porto és szerzőtársai újítása az volt, hogy megnézték, a heterogén kognitív képességekkel rendelkezők csoportja hogyan teljesít egy ilyen szituációban. Azt már a korábbi kutatások is megmutatták, hogy ha csak magas kognitív képességű emberek vannak egy csoportban, akkor ők jobban teljesítenek a csupa alacsony kognitív képességűek csoportjával szemben.
Portóék eredményei viszont azt mutatják, hogy a heterogén csoportok (ahol alacsonyabb és magasabb kognitív képességű emberek is vannak) is magas együttműködést érnek el, megközelítve a csak magas képességű csoportokét. Bár némileg ugyan elmaradnak tőlük, az alacsony képességű csoportoknál viszont jobb hatékonyságot érnek el, mint a homogén kísérletek esetében.
A nagyobb együttműködés annak köszönhető, hogy akik a játékot kevésbé értik, vagy több hibát vétnek akkor, amikor jobb képességű csoporttársakkal kerülnek egy csapatba, akkor hamar megtanulják tőlük a helyes stratégiát, és maguk is jobb döntéseket hoznak.
Így a kísérlet eredményei azt mutatják, hogy társadalmi szinten hasznos a különböző képességű embereknek együtt dolgoznia, mivel így megnő az átlagos együttműködés képessége és összességében hatékonyabb eredmény érhető el velük. Ha ezenkívül még az emberek érzelmi intelligenciájának fejlődésére is több figyelmet fordítanak, hogy jobban meg tudják jósolni mások cselekedeteit, akkor még hatékonyabb együttműködés érhető el.
