Az olyan újítások, mint az önvezető autó vagy a hús nélküli hús megjelenésével előtérbe kerülnek olyan kérdések is, hogy mennyit is ér az állatok élete. Mennyire erkölcsös megölni egy állatot vagy csak nem megmenteni az emberek érdekében?

Abban talán mindenki egyetért, hogy az emberek alapvetően értékesebbnek érzik az emberéletet, mint bármelyik állatét. Sokszor még nagyszámú állat helyett is inkább egy embert mentenének meg, tehát nem is kicsivel értékelik többre. Az önvezető autókhoz kapcsolódóan például közismertté vált egy gondolatkísérlet, amelyben arról gyűjtöttek adatot, hogy kit kellene elütnie egy gépnek, ha muszáj választania, és ebből azt tudjuk, hogy az emberélet a legfontosabb, és minél többet sikerül megmenteni belőle, annál jobbnak érezzük a megoldást.

Konkrét szabályok és akár törvények is épülhetnek végső soron arra, hogy az emberek mennyire értékelik az állatokat az emberekhez viszonyítva, ezért fontos megérteni mélyebben, hogy mennyire önmagunkból fakadó jelenség, hogy ennyire magasra értékeljük az emberéletet. Vagy másképp fogalmazva, mennyire a társadalom elvárása az, amiért jelenleg sok állatnak meg kell halnia, hogy fenntartsuk a jelenlegi életünket.

Lucios Caviola, a Harvard Egyetem pszichológia karának kutatója és szerzőtársai annak jártak utána, hogy mennyire korai korban fejlődik ki az emberéletek mindenek fölé helyezése. Azt vizsgálták, hogy a kisgyerekek és a felnőttek hogyan döntenek olyan elméleti dilemmákban, amikor bizonyos számú embert meg esetleg kutyát, vagy malacot meg tudnak menteni.

A kutatók mintegy kétszáz, 5-9 év közötti gyerekeket, illetve ugyanennyi felnőttet kérdeztek meg arról, hogy ha két hajó süllyedne, akkor melyiket mentenék meg. Mindkét hajón 1, 2, 10 vagy 100 ember, illetve kutya vagy malac utazik. A válaszadók az összehasonlításoknál mondhatták azt is, hogy nem tudják eldönteni, hogy melyik hajót mentenék meg^*ez nem jelentette azt, hogy mindkét hajó elsüllyed..

Ugyanezt megismételték kisebb mintán is, ahol nem azt kellett megmondania a válaszadónak, hogy mit csinálnának, hanem azt, hogy egy olyan ember, aki mindig helyesen cselekszik, hogyan döntene. Mindkét kutatásban mindenkinek az összes lehetséges párosításban döntenie kellett (például 1 ember – 100 malac, vagy 1 kutya – 1 ember, stb.). A két kutatás eredményei érdemben nem különböztek.

Nem meglepő módon a felnőttek szinte mindig az embereket szerették volna jobban megmenteni. Még a legmegosztóbb esetben is, amikor

1 ember állt szemben 100 kutyával, a felnőttek 61 százaléka az embert választotta.

De ugyanezt a döntést 100 malac esetén már 75 százalék hozta meg. Minden más esetben ennél magasabb arányban választották az embert, viszont az is látszik, hogy a kutyákat többre értékelik az emberek, mint a malacokat. Amikor 1 ember volt szemben 1 kutyával, akkor 85 százalék választotta az embert, amikor viszont egy malac volt a másik hajóban, akkor 93 százalék döntött az ember mellett.

A gyerekeknél viszont már (vagy inkább még) nagyon más a kép. ők ugyanis kevésbé részesítik előnyben az embereket, és sokkal nagyobb a bizonytalanság a választásaikban. Amikor náluk 1 ember áll szemben egy kutyával, akkor

csak 35 százalék választotta az embert,

viszont csak 28 százalék a kutyát. A többiek nem tudtak dönteni egy ember és egy kutya megmentése között. A malacokat ők is kevesebbre értékelték a kutyáknál, de még így is 18 százalékuk inkább megmentette volna őket, és a bizonytalanok száma itt is jóval magasabb volt (29 százalék).

A kutatók azt is megkérdezték, hogy mennyire tartják az embereket és a két állatot intelligensnek és érzőnek. A felnőttek és a gyerekek ugyanannyira értékelték az összes fajt mindkét tulajdonságot figyelembe véve, az eltérő preferenciák tehát nem innen származnak.

Az igaz, hogy a döntés függött attól, hogy mekkora intelligenciát tulajdonítanak egy-egy fajnak, de attól már nem, hogy mennyire tartják érzőnek. Gyerekek és felnőttek esetében is számított, hogy mennyire vannak kapcsolatban kutyával, Azok, akik szorosabb kapcsolatba állnak egy-egy kutyával, nagyobb eséllyel mondták azt, hogy inkább a kutyá(ka)t mentik meg, sőt gyerekeknél ez még a malacok megmentésének esélyét is növelte.

A szerzők szerint a kutatás bebizonyította, hogy bár alapvetően van preferencia az emberekben a saját fajuk iránt,

ez a preferencia csak a társadalmi tanulás folyamatában erősödik fel

annyira, hogy szinte minden helyzetben az ember legyen az értékesebb.

A felnőttek esetében a koruk is hatással volt arra, hogy mennyire erős az emberek iránti preferenciájuk, ami a szerzők szerint annak köszönhető, hogy a fiatalabbak többet találkoztak állatjogvédőkkel, jobban hatott rájuk az állatjogi mozgalom, ezért többre értékelik az állati életet. Ez szintén azt támaszthatja alá, hogy a társadalmi elvárásoknak hatása van arra, hogy mennyire értékeljük az állatok életét a miénkkel szemben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet állat élet ember értékelés felnőtt gyerek kísérlet Olvasson tovább a kategóriában