A szerző talajmegújítási tanácsadó. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.

Kevesen figyeltek rá, de az Európai Unió kötött egy új szabadkereskedelmi megállapodást a nyáron. Az egyezmény a dél-amerikai MERCOSUR országait (Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) köti össze az unióval.

Elsősorban az európai autógyártók érdekeit szolgája az egyezmény, akik a recesszió felé haladó autópiacon így szeretnének újabb piacokat szerezni, és a túltermelési válságban lévő EU sajt- és tejipar szintén így szeretné értékesíteni a fölös termékeit. Dél-Amerikából az olcsó méz, cukor, etanol, szója, marha- és baromfihús érkezne az EU-ba, ami csökkentené az árakat Európában. Ennek akár örülhetnének is a vásárlók, akik az üzletekben az alsó polcnál feljebb soha nem emelik tekintetüket,

a vidék gerincét alkotó kistermelők számára azonban végzetes lehet az egyezmény.

Az EU mezőgazdasága a világ legbürokratikusabb, a legtöbb környezetvédelmi és állatjóléti követelményt tartalmazó szabályzási rendszerével van sújtva már jelenleg is, miközben a termelők többsége néhány hektáros területeken gazdálkodik, átlag alatti jövedelemmel. A termelési költségek magasak, ezért nem tudnak versenyezni az igen lazán szabályozott, hatalmas birtokokon dolgozó dél-amerikai farmerekkel. A dél-amerikai országokban a mezőgazdasági rutin része az esőerdők felégetése. Szabadon alkalmazhatják az EU országaiban tiltott technológiákat, mint a GMO vagy rég kivont növényvédő szerek.

Miközben az EU politikusai aláírják a kistermelők halálos ítéletét, a holland zöld politikusok a termelőket vádolják a környezetszennyezésért, a nitrogén és ammónia kibocsátási előírások túllépéséért, a táplálkozási extrémisták, mint a vegánok vagy biolobbi pedig évek óta állatkínzó és méregkeverő bűnözőknek tüntetik fel őket a médiában. A városi lakosság olyan távolra került az élelmiszertermelés ismeretétől, hogy teljesen irreális követelményeket támaszt a termelőkkel és feldolgozókkal szemben, anélkül, hogy alapvető mezőgazdasági ismeretekkel rendelkeznének.

A politikusok így a gazdáktól várnák a nitrogén kibocsátás csökkentését is, miközben figyelmen kívül hagyja az ipar, a kommunális szennyvízkezelés vagy a légi közlekedés emisszióját. A holland kormány ezért olyan intézkedéseket javasolt, amellyel ellentételezés nélkül korlátoznák az állattenyésztést vagy sajátítanának ki földeket. Ezzel legalább 18 ezer termelőt zárnának ki a mezőgazdasági termelésből.

A gazdák ezért megélhetésüket és jövőjüket féltve 3000 traktorral vonultak Hágába október elsején. Ezer kilométeres dugót okoztak, megbénították a holland főváros közlekedését. A közvélemény mégis támogatta a tüntető termelőket. Több tartományban vissza is vonták az intézkedéseket, de október 16-én ismét blokád alá vonták a városokat a termelők, mert a kormány nem változtatott az álláspontján. A tüntetések nem állnak le, mert a holland gazdaság legfontosabb ágának működését veszélyezteti egy szűk gazdasági érdekcsoport.

Németországban a szövetségi kormány agrárcsomagjával szemben először a csendes, Zöld Kereszt mozgalom indult el, majd néhány hét múlva már ott is utcára vonultak a traktorok, több ezer termelő zárta le a városokat. Ezt az váltotta ki, hogy Julia Klöckner (CDU), a német agrárminiszter bejelentette, hogy masszív korlátozásokat vezetnek be a mezőgazdaságban és számos, nehezen vagy sehogy nem pótolható növényvédőszert kivonnak. A német csomag része a rovarok védelme, a környezetvédelem és az újabb állatjóléti intézkedések, szintén az ökolobbi által félrevezetett szavazók igényeit szem előtt tartva.

A környezetvédelmi követelmények elsősorban a növényvédő szerek kivonásában jelentkeznek. A neonikotinoidok kivonásával megkezdték a német repcenemesítés felszámolását. A korábbi sikernövényt hatékony magcsávázás nélkül még gyakori permetezéssel is nehéz, néhol lehetetlen megvédeni a rovaroktól. A repce vetésterülete ezért csökkenni kezdett, vele együtt a termelők jövedelme is, de ez a negatív folyamat az EU piacot befolyásoló nemzetközi kereskedelmi monopóliumokat kevéssé érdekli, mert korlátlanul importálják a növényi olajokat, köztük az indonéz őserdők felégetésével termelt pálmaolajat. A környezetvédelmi miniszter, Svenja Schulze (SPD) szerint ezektől az intézkedésektől majd több lesz a hasznos rovar, Julia Klöckner szerint pedig 75 százalékkal kevesebb peszticid fog fogyni.

Az agrárminiszternek valószínűleg a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy a hasznos rovarok élőhelyeit legjobban a talajbolygatás nélkül, takarónövényekkel és évelő kultúrákkal termelők tudják biztosítani. Ők viszont a glifozát betiltásával rákényszerülnek az évelő gyomok ellen a középkori színvonalat tükröző, fizikai gyomkontrollra, a szántással és kultivátorozásokkal jelentős eróziós és környezeti károkat okozva.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHarminc centiméteren múlik a sorsunk, vigyázni kéne ráA talaj nemcsak azért fontos, mert ellát minket élelemmel, hanem azért is, mert hatalmas mennyiségű szenet raktároz, így a klímaváltozást is fékezheti.

Egy ilyen lépés csak a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országoknak jelent gazdasági előnyt, akik a notill technológiával már jelenleg is olcsóbban és hatékonyabban termelnek az EU ekefetisiszta agrárskanzenéhez képest. Ezek például a MERCOSUR országok, ahonnan az EU állattartásban már jelenleg is nélkülözhetetlen szója érkezik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA mezőgazdaság jelképével számolna le a barnaforradalomAz USA-ban már hódít a szántást elhagyó mezőgazdaság, amely olcsóbb, fenntarthatóbb és a klímaváltozás ellen is fontos szerepe lehet. Magyarországon sok minden akadályozza a terjedését.

A növényvédő szerek betiltása több milliárd eurós versenyhátrány jelentenek a német termelőknek. Az importált termékekre természetesen semmiféle tiltás nem vonatkozik az agrárcsomagban.

Nem csak a német vagy a holland zöld pártok, de a cseh agrárminisztérium is ésszerűtlen érvekkel igyekszik megfelelni a városi szavazóknak. Több mint 3000 termelőt, egy millió hektáron érinti az új szabályzás, amely szerint csak 30 hektár összefüggő területen engedélyeznék egy azonos növény termesztését, a táblák között 22 méteres sávot kellene érintetlenül hagyni. Ez elméletben környezetvédelmi célokat szolgálna, de a termelőt természetesen senki nem kompenzálja a termelésből kiesett terület vesztesége miatt.

Az osztrák politikusok szintén élen akarnak járni a mezőgazdasághoz nem értő szavazókat, rémhírekkel félrevezető zöld lobbinak megfelelésben: 2021-től az ország teljes területén be akarják tiltani a glifozátot. Mielőtt valaki biogazdálkodó paradicsomot képzelne az osztrák szántókra, az alábbi képek már szokásos látványok a burgenlandi határban a biomozgalom terjedésével – olyan mértékű gyomtengerekbe fulladt szójákkal és kukoricákkal találkozik újabban a látogató, amelyek hozama az önköltség töredékét sem biztosítja a termelőnek, miközben elindult a korábban csak Magyarországon ismert, évelő gyomfajok térhódítása a régióban.

Az európai szabályzás tehát egyre elfogadhatatlanabb mértékű bürokráciával és termelési előírásokkal szorítja sarokba a saját termelőit, miközben korlátozások nélkül importálja az EU-ban már rég kivont szerekkel, rabszolgamunkával és jelentős környezetkárosítással, jóval olcsóbban megtermelt dél-amerikai, kanadai vagy ázsiai termékeket.

2005 és 2015 között 4 millió gazdát vesztett el az EU.

Naponta átlagosan ezer paraszt adja fel az EU-ban, fejezi be a termelést a megélhetési bizonytalanság és a más foglalkozásokhoz képest kedvezőtlenebb jövedelmi és munkaviszonyok miatt. Ennyivel kevesebb ember termeli meg a napi élelmiszert, miközben az EU korlátlanul importálja azokat a termékeket, amelyeket az európai termelők már nem tudnak előállítani az egyre értelmetlenebb szabályzások miatt.

Kérdés, hogy meddig lehet még rombolni az EU mezőgazdaságát és vidéki társadalmát az ellátás veszélyeztetése nélkül.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Olvasson tovább a kategóriában