Mi kell ahhoz, hogy valaki két órán belül fussa a maratoni távot? A távolság 42,195 kilométer, és erre 7200 másodperc van. Ez azt jelenti, hogy 170,63 másodperc (2:50-es pace, azaz iram) alatt kellene teljesíteni egy kilométert, 42-szer egymás után. Ugyan semmi nem indokolja, hogy miért ne lehetne pont kettő óra alatt lefutni a jelképes távot – végső soron nem az emberi teljesítőképességhez, hanem a Föld forgásához igazodik az idő legszélesebb körben használt mértékegysége -, de korábban annyira távolinak tűnt ez a cél, hogy lehetetlennek tartották.

Eliud Kipchoge kenyai hosszútávfutó, az utcai maratonversenyek világcsúcstartója ma reggel negyed kilenckor másodszor áll neki, hogy ideális körülmények között megpróbálkozzon ezzel a feladattal. (Időközben le is ment a kísérlet, a cikk végén frissítettük az eredménnyel.) Elsőre a monzai autó-versenypályán majdnem, 25 másodperc híján összejött neki, mint azt a Nike kísérletét bemutató Breaking 2 reklám-dokumentumfilmben végig lehet követni. A Nike alapvetően a legújabb futócipője marketingkampányának keretében építette fel a kísérletet Kipchoge és két másik neves futó részvételével, most viszont az INEOS nevű brit vállalat unatkozó milliárdos tulajdonosa teremtette meg a lehetőségeket a kenyai rekordkísérletéhez.

Valamiért úgy döntöttek, hogy a bécsi Prater Hauptallee nyílegyenes aszfaltja lesz a rekordkísérlet színtere. Ez egy népszerű futóhelyszín Bécsben, egy rövid bevezető után az oda-vissza 9,6 kilométeres pályát 4,4-szer futják majd le Kipchoge és társai.

Kipchogénak tehát 170 másodperc alatt kellene megtennie egy átlagos kilométert. Ez egy valamivel jobb sebesség, mint a magyar utcai futórekord 10 kilométeren. De csak egy másodperccel kevesebb, mint a még mindig élő 20 kilométeres atlétikai rekord 20 kilométeren (Haile Gebrselassie, 2007). Ha megnézzük, hogyan alakulnak a most élő világrekordok iramai a különböző futótávokon, látszik, hogy nagyjából egy logaritmikus trendvonalra illeszkednek: a rövid távok szupergyors iramai után gyorsan, de a távokban haladva egyre lassabban csökkenni kezd a sebesség.

Ha például David Rudisha, a 800 méter világcsúcstartója tartani tudná a rekordsebességét 42 kilométeren át, akkor 1 óra 18 perc alatt érne be – csakhogy Rudisha futása inkább hajlik a sprint, mint a hosszútávfutás felé, ezért nyilván nem tudná tartani.

Kipchoge monzai rekordja viszont teljesen kilóg a többi futó csúcsteljesítmény által kirajzolt trendből. Most ennél is jobbat kell futnia, ez mutatja csak igazán, hogy milyen nagy teljesítményről van szó.

Ha viszont az idődimenzióból közelítünk, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fut be valaki a kétórás határ alá. Ami azt illeti, ha egyre lassabban is, de minden évben néhány másodpercet javul a várható rekordidő – persze nem magától, hanem az egyre jobban optimalizált edzésmódszerek, jobb cipők, jobban kitalált hidratálás-szénhidrátpótlás és a többi nyomán. (A Nike két éve piacra került cipői például annyira nagyot dobtak a futók teljesítményén, hogy a sportágban azon is elgondolkodtak, hogy – a high-tech úszódresszekhez hasonlóan – be kellene tiltani.)

Egy tudós 1991-ben arra jutott, hogy valahol 1 óra 57 percnél van az emberi teljesítőképesség határa. Húsz éve még 2:59-es kilométerenkénti irammal is világcsúcsot lehetett dönteni, most viszont elég lenne 2:51-ről 2:50-re javítani a tempót. De hogyan?

Mint a Nike Breaking 2 filmjében egyszerűen összefoglalják, a hosszútávfutáshoz alapvetően három dolog kell:

• magas VO2 max (nagy és hatékony tüdő),
• magas laktátküszöb (magas pulzus mellett is le tudja bontani a szervezet a megtermelődő tejsavat),
• jó futóforma.

Ezek Kipchoge esetében mind kiemelkedőek, de a mozgása különösen látványos, a kenyai futása egy gazella szökellésére emlékeztet. (Érdemes összevetni például nagy riválisa, az etióp Kenenisa Bekele mozgásával, ami inkább egy bulldogéra hasonlít; Bekele, aki a kétezres években két olimpián is megelőzte Kipchogét 5000 méteren, néhány hete Berlinben éppen két másodperccel maradt el Kipchoge szintén Berlinben elért maraton világcsúcsától.)

Persze ez egy kísérlet, nem egy hitelesített világverseny – ha sikerül is elérni a világ legjobb idejét, az sem számít majd világcsúcsnak -, ezért további eszközöket is be lehet vetni a kenyai gyorsítására. A Hauptallee két végén például megdöntik az ívet, amin másodperceket spórolhat Kipchoge. Tökéletesítették a már Monzában is bevetett, lézeres nyomot vetítő elektromos autót és a szelet felfogó, iramot diktáló segítő futókat, az úgynevezett nyulakat (akik egyébként mind saját jogon is jegyzett futósztárok, mint Bernard Lagat, a norvég Ingebrigtsen fivérek, a svájci Julien Wanders). Utóbbiak sokat gyakorolták a tökéletes nyílvessző-formációt, amivel közrefogják majd Kipchogét.

Az is segíthet, hogy most nem egy teljesen üres autós versenypályán, hanem egy természetesebbnek ható környezetben teszik a próbát, a szervezők több ezer nézőre számítanak. Nem kizárt, hogy ez is egy olyan tényező, ami javítja a teljesítményt még néhány hajszálnyival.

A projektet egyébként egy különcnek tűnő vegyipari milliárdos, Jim Ratcliffe finanszírozza. A brit mágnásnak már van a Tour de France-on versenyző kerékpáros-, továbbá vitorlás- és focicsapata is, egyszóval nem sajnálja a pénzt a látványos sportcélokra. Voltak szinergiák is a futóprojekttel, a vitorláscsapat meteorológusai besegítettek a helyszín kiválasztásánál, a biciklisek pedig az iramfutók váltásánál.

A volt ExxonMobil-os Ratcliffe egyébként közel húszmilliárd dolláros vagyonával most éppen a leggazdagabb brit, és kritikusai szerint nem véletlenül keresi ennyire a nagy sporthúzásokat, mivel lenne mit javítani a jó hírnevén. Amikor éppen nem az unatkozó milliárdos hobbijainak él – amibe a brit autóipar feltámasztásának ígérete és a divatipar is beletartozik -, akkor Brexit-párti nyilatkozataival kelt feltűnést, azon gondolkodik, hogy adózási okokból Monacóba tegye át székhelyét, vállalata pedig egy igen népszerűtlen ügyön, a hidraulikus repesztés brit bevetésén dolgozik.

Maga Eliud Kipchoge ezzel szemben egybehangzó beszámolók szerint egy nagyon szerényen élő, végtelenül szimpatikus sportoló, aki szeret Yoda-mester stílusában bölcselkedni. Karrierjének végéhez közeledve valószínűleg ez lesz az utolsó ilyenfajta csúcsdöntési kísérlete, állítólag kifejezetten magabiztosan készült fel. Ma reggel 8:15-ről lehet nézni az élő közvetítést.

Frissítés: Kipchoge és iramfutói a táv elején gyorsan felépítettek egy 10 másodperces tartalékot az iramban, amit aztán végig tartani tudtak. Az utolsó kilométert már egyedül futotta Eliud Kipchoge, és elképesztő módon még gyorsan is tudott, végül

1:59:40-es idővel

fejezte be a távot.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet eliud kipchoge futás hosszútáv futás maraton sport Olvasson tovább a kategóriában