A napokban jelent meg a Stanford Egyetem és a New Mexico-i Egyetem kutatói folyamatosan frissített felmérésének legújabb része, amely döbbenetes adatokat közölt a párválasztási-ismerkedési szokások változásairól. A kutatók a korábbi adatokat egészen az utolsó, 2017-es mintavételig egészítették ki, és így kaptak képet arról, hogy 1940-től kezdve hogyan változtak az ismerkedés-találkozás módjai.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy azok a heteroszexuális amerikai válaszadók, akik azt mondták, hogy párkapcsolatban élnek, hogyan találkoztak először a mostani párjukkal. A felmérés nem tesz különbséget a házastársak és az élettársak között, és azt sem veszi figyelembe, hogy a nyilatkozók egy háztartásban élnek-e a párjukkal, vagy sem. A magukat heteroszexuálisnak vallók közül pedig nincsenek kiszűrve azok, akiknek esetleg egynemű kapcsolataik (is) vannak.

Hol találkoztak az amerikai párok? Az adatsorok nem pont 100 százalékot adnak ki, mert több választ is meg lehetett jelölni. Forrás: https://web.stanford.edu

Az ábrán két fontos vonal mutatja a radikális változást: a kék vonal a barátokon keresztül összejött emberek arányát jelzi, a piros pedig azokat, akik először az online tér valamelyik szegletében találtak egymásra.

Látszik, hogy az internetes ismerkedés egészen az ezredfordulóig nem volt jelentős tényező, a 2000-es évek végétől azonban dinamikus növekedésnek indult, és 2013-ban az akkor együtt lévő párok közül már többen mondták azt, hogy valamilyen online felületen találkoztak először, mint azt, hogy a barátaik révén ismerkedtek meg egymással. A növekedés azóta is gyors ütemű.

Pedig az internet térnyerése egy ideig nem volt átütő. A korábbi felmérések azt mutatták, hogy 2005-2009 között az online felületek szerepe stabilizálódott, és a kutatók azt várták, hogy nem is emelkedik az arányuk 25 százalék fölé, mert a személyes ismeretségek előnyeit az online randik soha nem fogják jól helyettesíteni.

Most már azonban látszik, hogy az elképzelés azért nem volt helyes, mert a korábbi technológiai változások tapasztalataiból indult ki. Amikor például a 20. század elején Amerikában elterjedt a vezetékes telefon, a távolban élők közötti kommunikáció sokkal könnyebbé vált, és az emberek a lakhelyüktől messzebb élő ismerőseiket is sokkal könnyebben elérték. Az ismerkedés ennek következtében hatékonyabb lett, de a módja alapvetően mégsem változott meg, mert továbbra is többnyire azok beszéltek egymással, akik ismerték egymást.

Az internetnek azonban más hatása volt, és felülírta a korábbi emberi viselkedést. Az online tér nemcsak a hatékonyságot növelte, hanem magába olvasztotta a korábbi módszereket is.

A család és a barátok általában az ember legbizalmasabb körét alkotják, az online ismerkedőoldalak mögött viszont arctalan, profitra hajtó cégek állnak. Miért bíznak az emberek mégis jobban egy algoritmus ajánlataiban?

A kutatók szerint ennek több oka is lehet. Egyrészt az online felületek sokkal nagyobb választási lehetőséget kínálnak, mint a baráti kör, és ez azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy valaki könnyebben meg tudja találni a speciális igényeinek (is) megfelelő partnert. A fenti ábrán ugyan nem szerepeltek az egynemű párok, de számos adat támasztja alá, hogy náluk még sokkal nagyobb szerepe van az online felületeknek, mert nekik az átlagosnál is nehezebb megtalálni a megfelelő párt, vagyis egy digitális szűrés nekik sokkal nagyobb segítséget jelent. Náluk így nem is meglepetés ma már az online tér döntő szerepe, a mostani kutatás igazi meglepetése a sokkal nagyobb merítésből válogató heteroszexuálisok internetre terelődése.

A heteroszexuálisoknál a népszerűség másik fő oka az lehet, hogy a párkeresésben lévők egy online felületen könnyebben adják meg a keresési preferenciáikat. A hagyományos módoknál a két fél között álló közös ismerősön, baráton vagy családtagon rendkívül sok múlik, mert neki kell a tudomására hozni, vagy neki kell felismerni azt, hogy az érintettek összeillenek, ami sokkal nehézkesebb megoldás.

A harmadik döntő érv, hogy a társkereső alkalmazásokban sokkal könnyebb nyomon követni, hogy kivel mi történik. A társkereső applikáció mindig naprakész adatokat tartalmaz a felhasználókról, és sokkal könnyebb ezeket az információkat beszerezni, mintha a szélesebb baráti körtől kellene megtudni. Ráadásul az információáramlást automatizálni lehet: egy barát nem képes arra, hogy akár emberek milliónak aktuális státuszát fejben tartsa, és az alapján tegyen javaslatot az ismerkedésre. Igaz, rengeteg félrevezető és hamis információ van az online keresőoldalakon, de a kutatók szerint nincs jele annak, hogy mindez több lenne, mint amivel az emberek az offline életben is szembesülnek.

Az adatok végső soron az online ismerkedés elsöprő sikerét jelzik Amerikában. A fenti grafikonon ugyanis nem csak a piros és a kék vonalat érdemes nézni, hanem a lilát is: az emberek jelentős része bárokban és éttermekben találkozott először a párjával, csakhogy ezeknek a találkozásoknak a jelentős része tulajdonképpen internetes felületeken való összeakadás eredménye volt.

Azok közül, akik az online első találkozót jelölték meg (az összes válaszadó 39 százaléka), majdnem 90 százalékra tehető azok aránya, akik addig nem ismerték egymást. Vagyis nem arról van szó, hogy a tágabb baráti körben való ismerkedést teszi hatékonyabbá az online felület, hanem szinte mindig vadidegen embereket hoz össze. Ez pedig arra utal, hogy az internet teljes mértékben kiiktatta a baráti és családi kört az ismerkedésből.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet barátok család internet ismerkedés párválasztás társkeresés Olvasson tovább a kategóriában