Van két olyan iparág, amelyek helyzetét nagyban meghatározza az a sokakban felmerülő aggodalom, hogy könnyű elkapni mindenféle betegséget a nyilvános WC-kben. A papírkéztörlők és az elektromos kézszárítók gyártói éppen ezért nem győzik megrendelni és idézni azokat a tanulmányokat, amelyekkel bizonygathatják, hogy márpedig az ő termékük használata a leghigiénikusabb (vagy a leginkább környezetbarát) megoldás. A kétezres évek második felében különösen felélénkült az erről szóló, félig-meddig tudományos vita, ami azóta se tud megállapodásra jutni.

Ekkoriban jelent meg ugyanis a Dyson az új kézszárítójával, ami akkora légáramot kelt, hogy másodpercek alatt szárazzá teszi az ember kezét. A Guardian cikke szerint a több százezer forintos, a maguk területén felső kategóriás készülékek potenciális piacát leginkább a papírtörlőkkel felszerelt közvécék jelentették, mivel egy korábban megvásárolt kézszárító lecserélése nagyobb anyagi áldozatot követel az üzemeltetőktől.

Becslések szerint 2020-ra a nagyjából évi négy milliárd dolláros papírtörlő-piacot 873 millió dollárral rövidíti meg a kézszárítók terjedése.

A legnagyobb papíripari cégek és az őket tömörítő szövetségek persze nem maradtak tétlenek. Egyre több olyan, viszonylag nagy népszerűséget elérő tanulmányt jelentettek meg, amelyek szerint az elektromos szárítók szertefújják a környezetükben a kórokozókat, növelve a fertőzésveszélyt. A készülékek gyártói és forgalmazói pedig hiába hozták fel sorra a módszertani és logikai ellenérveket (például azt, hogy egy alapos kézmosás után alig marad annyi baktérium a kezeken), ezek már jóval kevésbé jutottak el a nyilvánossághoz.

Mindeközben egyre nagyobb igény mutatkozik az “érintésmentes” vécék iránt, ahova gombok, csapok és kilincsek helyett szenzorokat telepítenek azzal a céllal, hogy a felhasználóknak semmit se kelljen megfogniuk. Bár az automatikus kézszárítók remekül passzolnak az ilyen mosdókba, a papírgyártók nem győzik bizonygatni, hogy az egyetlen dolog, amit mindenki biztonsággal megérinthet, az a papírtörlőkendő. Ami ráadásul nem romlik el, nem csak kéztörlésre használható, és párhuzamosan többen is kezet tudnak törölni, míg egy szárító egyszerre csak egy embert tud kiszolgálni.

Triviális érv lehet a másik oldalról, hogy a papírkendők gyártása fakivágással jár, azonban döntően újrahasznosított anyagokból készülnek a kéztörlők. Igaz, ezeket még egyszer aligha lehet már felhasználni, ráadásul jóval nagyobb szállítási és takarítási költségekkel jár, ha ezek mellett dönt egy üzemeltető. A Tennessee-i Egyetem például százezer dollárt takarított meg egy év alatt, miután kézszárítókra cserélte a papírtörlő-adagolókat. És persze a Dyson, illetve a hozzá hasonló cégek sem restek tudósokat felkérni, hogy jegyzett szakmai folyóiratokban bizonyítsák be, hogy az általuk nyújtott megoldás is legalább annyira higiénikus, mint az egyszer használatos kéztörlő.

A New York Times összeállítása szerint pedig alig van rá esély, hogy bármit elkapjunk egy nyilvános mosdóban, ha néhány szabályt betartunk. A legfontosabb, hogy az alapos kézmosás és -szárítás előtt ne érjünk az arcunkhoz, utána pedig már semmi máshoz sem a mellékhelyiségben. Ez utóbbiban előnyös lehet, ha van papírtörlő, mert ha muszáj megfogni a csapot vagy a kilincset, akkor ezt megtehetjük vele.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet higiénia kézszárító papírtörlő vécé Olvasson tovább a kategóriában