Bár az egy évvel korábbihoz képest minimális mértékben javult a magyarok jótékonykodási hajlandósága, nemzetközi összevetésben továbbra is kifejezetten rosszul állunk ebből a szempontból – derül ki a Charities Aid Foundation (CAF) napokban közzétett elemzéséből. A világ vezető jótékonysági szervezete évente rangsorolja az országokat az általuk megalkotott Giving Index alapján, és ezen a listán Magyarország a kutatásba bevont 144 államból csak a 120. helyen végzett 23 százalékos mutatóval (ennyien jótékonykodtak a felmérést megelőző egy hónapban).
Bár a mutató 2 százalékponttal magasabb a 2017-es értéknél, a helyezésben ennek ellenére rontottunk az előző esztendőhöz képest, akkor ugyanis még a 119. helyen álltunk. Tavaly óta azonban a globális átlag érezhetően javult, így több ország megelőzött minket, így például Kongó és Banglades is, igaz, Görögország például mögénk került.
Az előzések abból a szempontból nem meglepőek, hogy a világszintű javulást a jelentés szerzői nagyrészt a jótékonykodási hajlandóság fejlődő, ezen belül is az afrikai országokban tapasztalt növekedésével magyarázták. Ez fordított a korábbi trenden is, 2017-ben ugyanis csökkent az index globálisan mért értéke.
A rangsort egyébként Indonézia vezeti, ami meglepőnek tűnhet, pedig nem az. Az sem újdonság, hogy feltörekvő ország áll az élen, hiszen a korábbi években Mianmarban mérték a legmagasabb értéket. A rohingya népirtás azonban nagyon komoly sebeket ejtett Mianmaron, aminek eredményeként az ázsiai országban a jótékonykodásra való hajlandóság és képesség is visszaesett.
A top 10-be ugyanakkor még így is bekerültek akárcsak Szingapúr, Kenya vagy éppen Bahrein. Összességében azonban a lista első tíz helyezettje között már így is a fejlett államok vannak többségben: a második és harmadik helyen például Ausztrália és Óceánia végzett.
A CAF egyébként három különböző típusát vizsgálja a jótékonykodásnak: a pénzadományozást, az önkéntes tevékenységet és az idegeneknek való segítségnyújtást. Valójában azt a kérdést teszik fel, hogy ezek közül melyiket csinálták a kutatásba bevontak az elmúlt egy hónapban.
Indonézia előbbi kettőben teljesített kifejezetten jól, önkéntes munkában világelsők, adományokban pedig másodikok lettek (utóbbiban továbbra is Mianmar vezet). A másoknak nyújtott segítség területén azonban épphogy befértek az első százba. Itt az arab országokban mértek kifejezetten magas értékeket, kiugrót közülük is azokban ahol háborús helyzet uralkodik. Az első helyen például Líbia, a másodikon pedig Irak áll 83 és 81 százalékkal.
Mindesetre már a rangsor eleje is elég jól mutatja, hogy nem törvényszerűen azokban az országokban segítenek leginkább egymásnak valamilyen formában az emberek, ahol a legjobban élnek. A számok alapján úgy tűnik, hogy a legelmaradottabb és a gazdagabb országokban viszonylag magas a jótékonykodási hajlandóság. Míg azonban a fejlett államok lakosai gyakrabban adományoznak pénzt, és ritkábban segítenek másokon, addig a feltörekvőknél épp fordított a helyzet. Az önkénteskedésnél pedig szinte semmilyen mintát nem lehet találni.
Talán ez a magyarázata annak, hogy a lista végére főleg olyan országok kerültek, amelyek nem tartoznak sem a leginkább elmaradottak közé, de a legfejlettebbek közé sem. Görögország például utolsó előtti lett, de a horvátok, a csehek a lettek, a litvánok, és a bolgárok is az utolsó 20 között végeztek.
Ez azt jelenti, hogy utóbbiakat még Magyarország is megelőzte, szemben számos afrikai országgal, például Gabonnal, Ruandával, Csáddal, vagy Burkina Fasóval. Nálunk egyébként a másoknak való segítségnyújtásban mértek kifejezetten alacsony értéket: a 36 százalékos mutató a 125. legmagasabb volt csak. Pénzt a magyarok 22 százaléka adományozott a megelőző hónapban, míg önkéntes munkát a nyolcaduk végzett.
