Magyarországon évente 35-40 ezer emberrel csökken a népesség, és ez nagyjából 1993 óta így van (csak 1998-ban és 1999-ben volt néhány ezerrel nagyobb a lakosság természetes fogyása).
Idén sem lesz másként, az év elejétől júliusig már 25 ezer fővel kevesebben lettünk. A nyári hónapokban általában több a születés és kevesebb a halálozás, de most sem történt meg a csoda, hogy legalább egy hónapig beérje a születések száma a halálozásokét, júliusban 1800 volt a különbség a halál javára.
A kormány gyakran szóba hozza a népesedési problémát, és több családpolitikai intézkedést is hozott azzal a céllal, hogy ösztönözze a gyermekvállalást. Ilyen például az otthonteremtési vagy a folyamatosan bővített családi adókedvezmény. Érdekes módon ezek a gyermekvállalási kedvet látszólag nem javították, idén például eddig ezerrel kevesebb gyerek született, mint ugyanebben az időszakban egy évvel korábban (51,3 vs 52,3 ezer). A házasodási kedvet viszont annál inkább:
Ha a korábbi trenddel számolunk, akkor 2015 óta átlagosan 30 százalékkal, évente 15 ezerrel több házasságkötés van (igaz, ezeket nem lehet mind a kormány családpolitikájának tulajdonítani, a gazdaság élénkülése is szerepet játszhat benne). A KSH friss adatai szerint az idei nyári házasságkötési szezon is erős lesz, május és július között 18,8 ezer volt (pont ugyanannyi, mint ebben a három hónapban tavaly), és várhatóan az augusztus és a szeptember is jelentősen növelni fogja a számokat.
Egyelőre azonban a házasodás nem járt együtt a gyerekszám növekedésével.
Ehhez érdemes azonban számításba venni, hogy egyre több gyerek születik házasságon kívül. A kilencvenes évek elején még 80 százalékban házas anyák szülték a gyereket, ez mára 50 százalékra esett.
Érdekes módon nem a kozmopolita Budapesten nyert teret a házasságon kívüli gyerekvállalás (itt még kétharmados arányban családban születnek a gyerekek), hanem az 1000-5000 lelkes falvakban, ahol viszont a gyerekek többségét hajadon anyák szülik.
