Fél centiméter nem nagy hosszúság, de ha egy műanyag darabról van szó, amelyik benne van az ételedben, akkor érthető módon szeretnéd onnan kivenni. Ez a szabad szemmel is jól látható méret (átmérőben) a felső határa az úgynevezett mikroműanyagoknak, amelyek a környezetszennyezés miatt jutnak az ételekbe.

A műanyagnak azonban nem kell fél centisnek lennie, egy 100 nanométeres (0,00001 centiméteres) darabot már biztosan nem lehet észrevenni, és sajnos ezekből is elég sok van az ételeinkben. Tehát nem tudod kiszűrni, és meg fogod enni.

A mikroműanyag-szennyezések legfőbb forrása a plasztikkal teleszórt tenger. Szomorú körforgás, ahogy a kidobott háztartási szemét a tengervízbe jut, ott beépül a táplálékláncba, és végül tengerből kifogott élelemként visszakerül az ebédlőasztalra, onnan pedig az emberi szervezetbe. Mielőtt azonban fellélegeznél, hogy a magyarok híresen kevés halat és tenger gyümölcsét esznek, le kell lomboznunk: a felmérések szerint nem csak a tengeri élőlényeken keresztül jut mikroszennyeződés az ételekbe.

A legkézenfekvőbb áldozat a tengeri só, amelynek minden kilogrammjában átlagosan 600 darab mikroműanyag-szennyeződés található. Ha naponta csak 5 gramm sót fogyasztasz (bár az átlag ennél jóval több), akkor is biztos lehetsz benne, hogy átlagosan három darab kis műanyagot lenyelsz.

Ahogy a Conversation szakértője írja, a tengeri sóban található szennyeződéseket ugyanakkor nehéz általánosítva meghatározni, mert az előállítás módja nagyban befolyásolhatja a végeredményt. Ez egyébként majdnem minden mikroműanyag felmérésében nehézséget okoz, vagyis az eredményeket egyelőre érdemes ezzel a kitétellel értékelni.

A Magyarországon igen kedvelt csirke szervezetébe is juthat a műanyagból, bár ezt a területet még kevésbé vizsgálták, egy mexikói felmérés a csirkék zúzájában átlagosan 10 darab műanyag darabkát talált. Lehet emellett műanyag a mézben és a sörben is, utóbbiban korsónként akár több tucat is.

A legnagyobb mikroműanyag forrásunk azonban a palackozott víz lehet, és nem feltétlenül csak a csomagolás miatt, mert a kutatók az üveges vizekben is rendre találnak mikroszennyeződéseket. Az eldobhatós csomagolásban literenként 2-44 darab műanyagot mutattak ki az eddigi felmérések, a visszaválthatósban pedig 28-241 darab között mozgott a mennyiségük. A nagy különbség ebben az esetben arra utal, hogy a csomagolásról (is) származik mikroműanyag, minél többször újratöltik a palackot, annál több. Ez egyébként azért nagyon rossz, mert épp a visszaváltható palackozás ellen hat, amely sokkal környezetkímélőbb, mint az eldobható csomagolás.

Végső soron tehát hiába nem eszel soha kagylót, amely egyébként ebből a szempontból a legfertőzöttebb étel, az is lehet, hogy több műanyag jut be a szervezetedbe, máshonnan.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet élelmiszer étel környezetvédelem műanyag palack szennyeződés víz Olvasson tovább a kategóriában