A márkanév a legnagyobb érték a divat világában, és sok tervező saját nevével indítja vállalkozását. Pénzügyileg megérheti, ha eladják a márkát, és ezzel a saját nevüket egy nagybefektetőnek, de ennek komoly érzelmi költségei vannak, és a szerződések egész életükre szabályok közé szoríthatják a tervezőket. A vásárlások hátterében jellemzően pár nagy vállalatcsoport áll, derül ki a Business of Fashion cikkéből.
Donna Karan divattervező, a DKNY alapítója saját nevét 2000-ben adta el 450 millió dollárért (113 milliárd forintért) a legnagyobb luxuspiaci holdingnak, az LVMH-nak. Az LVMH (Louis Vuitton Moët Hennessy) tavaly előtt továbbértékesítette a márkát, Donna új cége, az Urban Zen pedig már nem is használhatta tervezőjének nevét. Az új üzletnek az LVMH-tól kellet engedélyt kérnie mottójára, ami ez lett: “az élet filozófiája Donna Karan szerint” (philosophy of living by Donna Karan). Így könnyen meg lehet különböztetni a Donna Karan New York brandtől.
Az luxusiparban rengeteg márkanév forog, de a legismertebbek jellemzően pár nagy vállalatcsoport tulajdonában vannak, amelyek pénzügyi és portfólió tervezési képességükkel egészítik ki a tervezők munkáját. Azonban a kreatív irányításban sokszor ütközik az érdekük a tervezőkkel.
Michael Kors is az LVMH-val kötött üzletet, aminek keretében az aláírásáról is le kellett mondania, mert a Kors szemüvegeken esetenként ott díszeleg a tervező szignója. Saját aláírását Michael csak jogi esetekben használhatja.
John Galliano, a Givenchy és a Dior volt főtervezője 1994-ban alapította saját márkáját, az önmagáról elnevezett John Galliano-t, aminek vezetéséből 2011-ben zárták ki. Egy párizsi bárban részegen antiszemita kijelentéseket tett és Hitlert is éltette, amivel sokak számára vállalhatatlanná vált. Most a Maison Margiela tervezője. A nevét viselő vállalat nélküle működik a Dior alatt, amiben szintén többségi tulajdonos az LVMH.
Elég nagy a koncentráció a piacon: a Louis Vuitton Möet Hennessy minden részágazatban jelen van és a luxusiparág legerősebb 10 cégének kezében van a teljes forgalom 48 százaléka. Az öt legnagyobbnál pedig a forgalom 31 százaléka:
A kreatív tervezőknek nehéz divatházaikat egy nagy vállalatcsoport részeként vezetni, mert az anyavállalat vezetése keretek közé szorítja működésüket. Joseph Abboud 2000-ben adta el a nevét 65 millió dollárért (16 milliárd forintért) a JA Apperel-nek. A márka kreatív igazgatója maradt, de a szerződésben nem szerepelt, hogy kizárólagos kontrollja lenne a férfi öltönyöket készítő ház kreatív részének működtetésében. Abboud 2005-ben elhagyta a saját nevét viselő divatházat és 2010-ig pereskedett a JA Apparel-el nevéért, amit márkaként ma sem használhat, de reklámozhatja vele új üzletét, a Jaz-t.
Vannak azért jó történetek is. Michael Kors márkáját például Silas Chou vette meg az LVMH-tól 2003-ban. Silas ellen ekkor pár éve még csődeljárás folyt, a Kors pedig láthatatlanná vált az LVMH márkák között. Ezután sikerült talpra állni, 2011-ben már tőzsdére vitték a Kors-t, ami már az induláskor 944 millió dollárt (234 milliárd forintot) hozott.
Élet
Már egészen messziről is átjárnak a magyarok Szlovákiába élelmiszerért
Tényleg megéri 80-100 kilométerről rendszeresen kijárni cigiért, sörért, sajtért és sok minden másért? Egyre többen gondolják úgy, hogy igen.
Hogyan lehet olcsóbb az Afrikából ideszállított eper, mint a magyar?
Az semmi, hogy a görög-spanyol-egyiptomi szamóca olcsóbb, mint a magyar, de lassan a német-holland-belga is az lesz, ha nem fejlesztjük sürgősen az ágazatot.
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Fontos
Elmegy a piac a magyar e-kereskedők mellett
Vége annak az egyszerű korszaknak, amikor a Kínából nagyban megvett árut kettes szorzóval itthon simán el lehet adni.
Magyar egészségügy 2024: inkasszó, eszközhiány, 100 milliárdos adósság
A magyar tulajdonban lévő egészségügyi beszállító cégek lehetnek a kórházi adósságállomány folyamatos növekedésének vesztesei. Több vállalat is elhagyhatja a piacot.
A románok fogyasztanak, a magyarok beruháznak, de ki lesz ettől gazdagabb hosszú távon?
Románia fogyasztásorientált gazdasági stratégiával hagyta le egy főre eső GDP-ben Magyarországot. A magyar gazdaságpolitika viszont még inkább a beruházásokra fókuszálna.
