Kiderült, hogy Merkel és kormánya tisztában vannak vele, hogy válságban élénkíteni kell. Korábban, amikor más országoknak lett volna szüksége erre, miért nem tudták?
Jó irányba indult el a kormány a bérkipótlással, de az elbocsátottakon, kisnyugdíjasokon és azokon is segíteni kellene, akiket a hajléktalanság fenyeget.
Budapesten olyan magas szintre emelkedtek a bérleti díjak, hogy azok a jelenlegi jövedelmekből csak többek összeköltözésével és más költségek drasztikus visszafogásával kigazdálkodhatók.
A gazdagok kiszolgálója, vagy megvesztegethetetlen közszolga? Paul Volcker az utóbbi fél évszázad három legfontosabb döntésében is benne volt.
A munkaképes korúak alapvető képességeit vizsgáló felmérés eredményei cáfolják, hogy a magyarok tudása indokolná a bérhátrányt a nyugathoz képest.
A globalizációt az államok tartják fenn, adófizetői pénzekből. Szétverni viszont szándékosan sem lehet, hiába próbálkozik kitartóan Trump elnök.
Miközben politikailag drámát hozhat az új válság, közgazdaságtanilag érdekes lesz nézni a különböző iskolák csatáját.
Az utóbbi időben elterjedt nézet, hogy Lengyelország csinálta jól a gazdaságpolitikát az utóbbi évtizedben. Elértek vele bármit?
A gondolat már az amerikai polgárháború után felmerült, ám azóta sem lett belőle semmi. A jövő évi elnökválasztás előtt most ismét felvetették a kérdést.
Ha úgy vesszük, eddig nem is emelkedtek olyan sokat a magyar keresetek. És bőven lenne még tér.