Ha annyit keresel, mint az uniós átlag, akkor a magyar társadalom felső két százalékához tartozol

Az uniós jövedelemadatokat elemző cikksorozatunk mostani részében azt mutatjuk be, hogy az egyes európai országokban mely rétegek azok, amelyek keresete az Európai Unióban jellemző átlagos szinthez a legközelebb esik.

Az átlagbér – főleg, ha az unió egészét jellemző adatról van szó – egy meglehetősen elvont szám, ugyanis óriási különbségeket fed el, a balkáni országoktól a skandináv tagállamokig számos eltérő fejlettségű térség helyzetét írja le egyszerre. De még egy-egy országon belül is nehéz értelmezni ezt a statisztikát, mert a számtani közép nem szükségszerűen jellemzi a társadalom középső rétegeit, a szűk elitek kiugróan magas keresetei többnyire jócskán felhúzzák az átlagfizetéseket ahhoz a szinthez képest, amit a legtöbben tapasztalnak.

Tehát az uniós átlagkereset – pontosabban annak elérése – egyrészt általános vágykép a keleti tagállamokban, másrészt az itt élők jócskán lehúzzák azt, így nyugatabbra viszonylag széles rétegek messze felette keresnek.

A tavalyi jövedelemadatok szerint az uniós átlag szintjén Franciaország középosztálya él, ahol az EU-szinten átlagos évi nettó 23 ezer eurós jövedelem alatt és felett a társadalomnak szinte éppen két egyenlő nagyságú része keres. Hasonló a helyzet Németországgal kapcsolatban is, az ott élőket jövedelmük szerint sorba állítva és száz egyenlő méretű csoportba sorolva (ezek a jövedelmi századok vagy szakszóval élve percentilisek) a 44. században jellemző kereset esik a legközelebb az uniós átlaghoz. Összehasonlításképp, a magyarországi 44. percentilisben a 6500 eurós szintet közelíti az éves nettó átlagjövedelem.

A fenti ábrán kékkel jelölt országokban már nagyjából a huszadik-harmincadik jövedelmi századok is elérik az uniós átlagjövedelmet, vagyis annál csak az itt élők negyede-harmada él kevesebb pénzből. Ebbe a csoportba tartoznak Ausztria mellett a Benelux országok (igaz, Luxemburgban már a 12. percentilisben élők 23040 eurós nettó átlagjövedelme eléri az uniós átlagot – Magyarországon e jövedelmi században az átlag 3494 euró), Írország és Dánia. A többi skandináv országban nagyjából 40 százalék az EU-s átlag alatti és 60 százalék az afeletti jövedelműek aránya.

Az ábrán látható másik fontos országcsoportot a lila szín jelöli, ezekben a tagállamokban nagyjából a lakosság negyede-harmada jut több jövedelemhez, mint az uniós átlag. Ebbe a körbe tartozik az unió régebbi tagállamai közül Olaszország és Spanyolország, míg a 2004 óta csatlakozott országok közül Ciprus és Szlovénia, de még Észtországot is itt érdemes megemlíteni, az ott élők ötöde él ugyanis jobban az uniós átlagnál. (A magyar társadalom felső ötödébe nagyjából az uniós átlag felét kitevő, évi 11 ezer eurós nettó jövedelemmel is be lehet már kerülni.) Szlovénia és Észtország esetei azért is figyelemre méltók, mert az elmúlt négy évben a posztszocialista tagállamok közül e kettőben szélesedett érdemben a társadalmak azon része, amelyik jobban keres, mint az uniós átlag.

A bíbor színű országok döntően az új tagállamok, ahol zömmel még a leggazdagabb rétegek jövedelmei is csak alulról közelítik vagy épphogy elérik az uniós átlagot.

Magyarország esetében a felső két százalék, azaz ötvenből egy ember keres legalább az uniós átlag szintjén.

(Mivel a felmérés eredményei a legjobban és a legrosszabbul kereső csoportokban sokkal bizonytalanabbak, mint a társadalmak középső rétegeiben, ennél mélyebb következtetésekbe nem érdemes belemenni.) A térképről kiderül továbbá, hogy két déli, a közösséghez már az 1980-as években csatlakozott tagállam is ebben a csoportban szerepel, nevezetesen Görögország és Portugália.

A helyi árakkal kiigazított, vásárlóerő-paritáson mért jövedelmeket nézve némileg változik a fentebb vázolt kép. A német és francia középosztályok mellett ebben az esetben a belga, a dán, a holland és a svéd társadalmak középrétegei is csatlakoznak az uniós átlaghoz viszonylag közel eső körhöz. Mindez arra utal, hogy az említett országokban jellemző magas árak tekintélyes részt emésztenek fel az ott jellemző jövedelemtöbbletből.

A második, a vásárlóerő-paritáson számolt jövedelemadatokon alapuló térképen valamivel sokszínűbbnek mutatkozik a keleti tagállamok helyzete, a balti országokban, Csehországban és Lengyelországban az ottani társadalmaknak nagyjából a felső 15-20 százaléka túllépte az uniós átlagjövedelem szintjét.

Ezzel szemben Magyarországon és a környező országokban még az árkülönbségek kiszűrése után is csak a legjobban kereső elit jutott az uniós átlag közelébe. Idehaza konkrétan a felső hat század jövedelme éri el legalább az uniós átlagot ezen számítás szerint.

A térségben különösen szerencsétlennek tűnik ez alapján Szlovákia esete, ahol a szerény jövedelmek viszonylag magas árszínvonallal párosulnak.

Módszertan

Az európai jövedelmekkel kapcsolatos számítások az EU-SILC adatfelvételnek az Eurostat által közölt adatain alapulnak, amelyekből kiderül, hogy az országok egyes jövedelmi rétegeibe tartozók mennyi pénzből élnek a háztartások egy főre jutó éves bevételei alapján, a juttatások, a hozzájárulások és az adók levonása után és bizonyos esetekben a helyi árszínvonallal kiigazítva. Az Eurostat a statisztikákat az adatgyűjtéshez képest egyéves csúszással közli, tehát az egyes időszakokra vonatkozó értékek alapvetően az egy évvel korábbi állapotot írják le. Az adatfelvétellel kapcsolatos további módszertani részletekről és problémákról korábbi cikkeinkben írtunk.