Szétszakadt a vállalati szféra és a lakosság gazdasági kilátásokat illető helyzetértékelése az elmúlt hónapokban. A cégek körülményei viszonylag stabilan alakultak január óta, az ekkor felmért adatokhoz képest ugyanis alig történt elmozdulás, egyes ágazatokban minimális mértékben romlott (az iparban és a kiskereskedelemben), más szektorokban pedig egyértelműen stagnált (építőipar), esetleg kissé javult (szolgáltatások) az üzleti helyzet a cégvezetők megítélése szerint. A háztartások azonban a háború kitörésekor jóval pesszimistábbak lettek a korábbi szinthez képest, és azóta is hónapról hónapra rosszabbul látják a gazdasági helyzetet.
A lakosság meredeken romló kilátásai szembetűnők akkor is, ha nem a 2022 januárjában felmért adathoz viszonyítjuk az újabb felmérések eredményeit, hanem az elmúlt évek tendenciáit tekintjük át. Noha a háztartások jellemzően pesszimistábbnak mutatkoznak a vállalati szférához képest, a most tapasztalt hangulatkülönbség a két csoport között egészen rendkívüli.
Hasonló helyzet az uniós felmérés történetében eddig csak 2006 nyarán fordult elő, amikor a Gyurcsány-kormány az adó és a rezsiköltségek emelkedését jelentette be (például a gáz ára átlagosan harminc százalékkal növekedett, az egyéni vállalkozókat érintő eva adókulcsa 15-ről 25 százalékra változott, de számos más formában is súlyosbodtak a lakosság terhei, a kamatadó bevezetése is ekkor történt) – ekkor égett rá a „megszorítások” kifejezése Gyurcsány Ferenc nevére.
Egyértelmű párhuzam persze nem vonható a két időszak között, hiszen idén már a rezsicsökkentés részbeni feladásának és a kata megszüntetésének bejelentése előtt is meredeken romlott a háztartások fogyasztói bizalma. Az infláció következő évi alakulásával kapcsolatos szubjektív véleményeket mérő mutató is arról árulkodik: a 2006-os megszorítások bejelentése sokkszerűen érte a lakosságot (az áremelkedés fokozódására számító háztartások arányáról árulkodó statisztika ekkor viszonylag alacsony szintről egy csapásra rekordmagasságba ugrott), idén viszont meredeken, de fokozatosan nőt az erősödő inflációval számoló háztartások részesedése. Jól látszik az alábbi ábrán az is, hogy 2006 júniusában még az idén nyáron mért szintnél is valamivel borúlátóbbak lettek a háztartások az árak közeljövőbeli alakulásával kapcsolatban.
A lakosság munkaerőpiaci kilátásai sem olyan kedvezők már, mint a járvány előtt, illetve tavaly, a harmadik hullámból történő kilábalás után. A 2006-ban bejelentett megszorítások, illetve a 2008 őszén kibontakozott világgazdasági válság időszakaiban azonban e tekintetben is sokkal drámaibb léptékű volt a háztartások körében mért hangulatváltozás a mostani fokozatos rosszabbodáshoz képest.
A vállalati szféra és a lakosság eltérő helyzetmegítélése e tekintetben is megmutatkozik, az ipari, a szolgáltató, a kereskedelmi és az építőipari cégeket együttesen jellemző foglalkoztatási várakozásokra vonatkozó mutató az elmúlt hónapokban ugyan csökkenésbe fordult, ám a korábbiakban mért értékekhez képest még így is viszonylag magasan alakult.
A vállalatvezetők és a lakosság által megfogalmazott gazdasági kilátások közötti különbségek fennállása egyáltalán nem szokatlan manapság, ahogy azt korábban bemutattuk, EU-szerte jellemző ez a tendencia, de még olyan távoli országokban is megfigyelhető, mint Ausztrália. A háztartások rosszabbodó helyzete azonban a szűkülő fogyasztás révén átgyűrűzhet a vállalkozói szférába is, ha a cégek nem tudják már a megnövekedett költségeiket tovább hárítani az áremeléseket eddig jól tűrő fogyasztókra, náluk is vége lehet a viszonylagos derűlátásnak.
