Az infláció, az ellátási láncok akadozása és a munkaerőpiaci feszültségek ellenére a vállalatok üzleti klímája még mindig jónak mondható. A feldolgozóipar eurózónát és a térségbeli országokat jellemző beszerzési menedzserindexei (BMI, vagy angolul rövidítve: PMI) zömmel a derűlátó cégvezetők többségére utalnak – igaz, Lengyelország kivétel, itt májusban már a pesszimista vélekedések némi túlsúlyát mérték a közvéleménykutatók, és a legutóbbi adatfelvételek szerint csökkenőbe fordultak az indexek. Az alábbi ábrán látszik továbbá, hogy a szolgáltatói szektor eurózónára vonatkozó adatai sem árulkodnak kifejezetten kedvezőtlen körülményekről, még a járvány előtti utolsó évhez képest is optimistábbak mostanság a menedzserek.
Mivel ezeket a szubjektív vezetői véleményeken alapuló indexeket rengeteg kritika éri, érdemes a termelési reáladatokra is vetni egy pillantást. Ezek közül a legfrissebbek sajnos még csak áprilisra vonatkoznak, de ekkora még nyoma sem látszott annak, hogy az iparvállalatok működését kikezdenék a gyülekező gazdasági problémák.
Sőt, Lengyelországban, ahol a fentebbi konjunktúramutatók szerint viszonylagos pesszimizmus tapasztalható, három éves összehasonlításban kiemelkedően magas szinten zajlott az ipari termelés, és tavaszra Magyarországon is túllépte az ágazat a járvány előtti teljesítményét. A visegrádi régió többi országából, illetve Európa többi részéről ugyan valamivel kevésbé kedvező adatok érkeztek, de ezek is jórészt a 2019-es szint körül alakultak.
A háztartásokat jellemző adatok azonban arról árulkodnak, hogy a lakosságot már javában érintik a rosszabbra fordult gazdasági körülmények. Magyarországon a GKI közli hónapról hónapra egymással párhuzamosan a vállalati vélekedéseket jellemző üzleti és a lakossági hangulatról árulkodó fogyasztói bizalmi indexeket, amelyek között tavaly nyár óta egyre nagyobb rés tátong.
Amint az fentebb látszik, a magyar cégvezetők – akik e felmérés esetében az ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltatói vállalatok éléről kerülnek ki – körében noha áprilisról májusra romlott a hangulat, az még mindig viszonylag optimista. A háztartások helyzetmegítélése viszont lassan egy éve trendszerűen romlik, mostanra a járvány legelső hullámát követő szintet közelíti.
A lakosság fokozódó borúlátása Európa-szerte jellemző tendencia. Az unió egészét, illetve az eurózónát jellemző adatok szerint a háztartások helyzetértékelése hasonlóan rossz volt májusban, mint 2020 márciusában, amikor a járvány első hullámának nyomán először szembesült lezárásokkal a kontinens lakossága. A környékbeli országokat nézve továbbá Csehország esete emelhető ki, ahol még a 2020 tavaszán mért szintet is bőven alulmúlja a háztartási konjunktúramutató.
Májusban továbbá a magyar és a szlovák görbe is a cseh szinthez hasonló mélységbe zuhant (igaz, e két országban két éve már regisztráltak kedvezőtlenebb értékeket is a kutatók), messze elmaradva az unió egészében és az eurózónában mért átlagoktól. A lengyel háztartások, noha szintén egyre pesszimistábban látják a körülményeket, mégis viszonylag bizakodók európai összehasonlításban.
A romló lakossági kilátások legelső jelei már a kiskereskedelem forgalmi statisztikáit nézve is megmutatkoznak, a legfrissebb – sajnos csak áprilisi – reáladatok rendre némi visszaesést mutatnak szerte Európában.
Mindezek ellenére az előrejelzések nem kifejezetten aggasztók: Magyarországról nézve a német Ifo által megfogalmazott prognózis az egyik leginkább mérvadó, miszerint a második félévben mérséklődhet az infláció és enyhülhetnek az ellátási nehézségek. Várhatóan a munkaerő iránti élénk kereslet is fennmarad, hiszen a vállalatok még mindig a gyakran hónapokra visszanyúló restanciájukon igyekeznek lefaragni, habár a foglalkoztatás bővülése lassulhat. A müncheni intézet szerint összességében a világgazdaság tovább bővül, igaz, az orosz agresszió miatt a korábban vártnál lassabb ütemben, és az OECD júniusi előrejelzése is hasonló következtetésekre jut.
