Nem a választott pártok programjain, hanem az épp kormányon lévő politikai erővel szembeni elégedetlenségen múlhat, hogy mennyire tartják fontosnak a jövedelemkülönbségek mérséklését a magyarok. A jelenlegi kormánypártok szimpatizánsai ugyanis Orbán Viktor 2010-es győzelme előtt, míg a többi párt szavazói 2002-ben, illetve a 2014 óta eltelt években ítélték nagyobb arányban úgy, hogy a kormánynak lépéseket kellene tenni a jövedelemkülönbségek csökkentéséért a European Social Survey (ESS) adatai szerint.
Az ábrán látszik továbbá, hogy az egyenlősítő intézkedések támogatottsága pártválasztástól függetlenül viszonylag magasan alakult az elmúlt két évtized során – ahogy már korábban megírtuk, az ESS 2016. évi adatfelvétele szerint európai összehasonlításban a magyar lakosság körében mutatkozott a legfontosabbnak ez a kormányzati törekvés.
Az egyenlősítő törekvések iránti igény fentebb bemutatott ciklikussága a bal- és jobboldali gondolkodású (illetve a középre húzó) csoportokat nézve is valamelyest meglátszik. A társadalmi egyenlőség érvényre juttatása hiába tekinthető alapvetően baloldali célnak, 2008-ban az akkori szocialista országvezetéssel szemben kritikus jobboldaliak látványosan nagyobb arányban értettek egyet azzal az állítással, miszerint a kormánynak lépéseket kellene tennie a jövedelemkülönbségek csökkentése érdekében.
Mindehhez érdemes hozzánézni a jövedelmi egyenlőtlenség magyarországi alakulását is, ami 2010 előtt nagyrészt csökkenő tendenciát mutatott (igaz, 2005-ben kiugró mértékű volt), majd a kormányváltást követően megemelkedett.
Meglepetésre persze aligha lehet okunk, a 2010 óta hivatalban lévő kormányok intézkedései jellemzően a jövedelemarányos teherviselés ellenében hatottak: az egykulcsos személyi jövedelemadótól kezdve a nagycsaládosokat illető (adó)kedvezményeken keresztül a mostanában megtépázott kisadózásig és rezsicsökkentésig sok lépés kedvezett elsősorban a jobban keresők számára. Az már inkább meglepő, hogy a Fidesz-KDNP újra és újra elsöprő győzelmet arat a választásokon az egyenlősítő törekvések iránti erős igények ellenére, amelyek a pártszövetség szavazótáborát is jellemzik, sőt, a kétezres évek elején még nagyobb mértékben is, mint a többi párt szavazóit.
