Amint az a nemrégiben közölt térképünkről kiderül, a védettségi igazolványok lakosságarányos számában markáns különbségek mutatkoznak a magyar települések között, így most utánajártunk, hogy melyek azok a helyi körülmények, amelyek több vagy kevesebb okmány kiadásával járnak együtt. A cikk apropója leginkább a Választási földrajz közérdekű adatigényléséhez köthető, ennek jóvoltából állnak ugyanis rendelkezésünkre a tavaly év végéig kiadott igazolványszámok településenként – ezen a pontos érdemes megjegyezni, hogy járvánnyal kapcsolatos részletesebb elemzéseket több esetben is hasonló adatkérések, illetve a hatóságok eseti jellegű információközlései tették lehetővé.
Az egyik legfontosabb összefüggés az iskolázottság szintjével mutatkozik: azokon a településeken, ahol magasabb az érettségizettek aránya, jellemzően több védettségi igazolvány jut egy lakosra.
Noha a védettségi igazolvány nem csak a teljes oltási sor felvételével jár, a térképes elemzésünkben már bemutattuk, hogy az okmányok túlnyomó részét a vakcinációt követően kaphatták a magyarok – az előbbi ábrán bemutatott összefüggés hátterében tehát az a nemzetközi tapasztalatok által is megerősített tendencia állhat, miszerint a magasabb képzettséggel nagyobb oltási hajlandóság jár együtt.
Értelemszerűen a korösszetétel sem közömbös a védettségi igazolványok szempontjából, ugyanis ahol arányaiban több a hatvan év feletti lakos, ott az okmányok egy főre jutó száma is magasabb.
A koronavírus-fertőzés szövődményeinek kitettebb idősek tehát nem csak a közvélemény-kutatások során bizonyultak nyitottabbnak az oltakozás iránt, hanem a fentebbiek tükrében a gyakorlatban is nagyobb az átlagoshoz képest nagyobb arányban jelentkeztek vakcináért. (Igaz, nem zárható ki az ökológiai tévkövetkeztetés lehetősége: alapvetően ugyanis egyéni jellemzőket vizsgálunk, de jobb híján települési szintű adatokkal, a területi egységek szintjén megállapított összefüggések viszont nem szükségképpen érvényesek az egyénekre.)
A romák alacsony oltási hajlandósága is megmutatkozik a védettségi igazolványok egy főre jutó számának településenkénti különbségeiben. A problémát felmérések már az oltási kampány kezdetétől jelezték, sőt, Európa-szerte jellemző gond, hogy a zömmel elzártabb településeken élő, kevésbé iskolázott roma közösségek megfelelő tájékoztatás és infrastruktúra hiányában vonakodnak az oltások felvételétől – ezeket a hátrányokat a tavalyi év során úgy látszik, nem sikerült felszámolni, azokon a településeken, ahol nagyobb arányban élnek romák, jellemzően kevesebb az egy főre jutó védettségi igazolványok száma.
Megvizsgáltuk továbbá, hogy a háziorvosok településenkénti elérhetősége – pontosabban az egy főre jutó háziorvosok száma – mutat-e valamilyen összefüggést a kiadott okmányok számával, de ez a statisztika közömbösnek bizonyult. Ugyanígy a feldolgozóipar súlya sem áll összefüggésben az igazolványok számával, amit a szektorban regisztrált cégeknek az összes regisztrált vállalkozáshoz viszonyított arányával mértünk, hiába találtunk arra utaló jeleket egy korábbi cikkünkben, miszerint az ipari munkások kitettebbek lehetnek a járványnak, mint például az otthonról is elvégezhető munkaköröket betöltők.
A fentebbi összefüggések akkor is fennállnak, ha a számításba vett háttér-tulajdonságok hatását együttesen elemezzük*Ezt lineáris regressziót futtatásával tettük meg az említett háttérjellemzők bevonásával, amelynek magyarázó ereje 43 százalék (tehát a védettségi igazolványok lakosságarányos számának települések közötti szóródásából ennyit tudunk megmagyarázni).
Fontos megjegyezni, hogy Budapestet kihagytuk az elemzésből, ugyanis tapasztalataink szerint a fővárosban eltérő tendenciák vannak az ország többi részéhez képest.. E módszer eredményei arra utalnak, hogy az iskolázottság a legfontosabb tényező, amit a romák aránya követ, és az idősek aránya áll a harmadik helyen*A hatáserősséget jellemző béta értékek a következők (a hatáserősségre ezek abszolút értékei árulkodnak):
Érettségizettek aránya: 0,37
Romák aránya: -0,27
60 éven felüli lakosság aránya: 0,21
Feldolgozóipari regisztrált vállalkozások aránya: 0,02
Egy lakosra jutó háziorvosok száma: 0,01. Ahogy azonban fentebb már említettük, ezek az eredmények számos módszertani problémával terheltek, mindenesetre megerősítik azt a vélekedést, miszerint hosszú távon jobb iskolarendszerrel javíthatók a társadalom esélyei egy újabb járvány leküzdésére.
