Bár úgy tűnik, hogy tavaszhoz képest némileg visszaszorultak a videokonferencia-beszélgetések, így is sok ember életének részei maradtak az online meetingek, különösen a munka során – derül ki a Reacty Digital és a G7 együttműködésében készült, felnőtt lakosságra reprezentatív felmérésből. A videochat nemcsak a munkahelyi kapcsolattartásnak lett állandó eszköze: a korábbinál kisebb intenzitással, de továbbra is használnak ilyen programokat a diákok és a nyugdíjasok is jellemzően tanulásra, illetve a családdal való kapcsolattartásra.
Kisebb mértékben, de maradtak az online értekezletek
Az elmúlt fél évben a magyar felnőtt lakosság*A Reacty Digital egy ezer fős, nemre, életkorra és régióra reprezentatív mintán vizsgálta a telekonferencia-programok használatát a 18 és 79 év közöttiek körében. 70 százaléka használt valamilyen telekonferencia- vagy távbeszélgetést segítő programot. A legtöbben a már a járvány előtti időszakban is kedvelt alkalmazások segítségével – például Messengeren vagy Viberen – beszélgettek másokkal, de a közel 40 százalékuk használt olyan programot is, ami korábban kevésbé volt elterjedt, és amiket főleg a karantén miatt kezdtek el alkalmazni cégek, illetve oktatási intézmények. Az ingyenes Zoomhoz közel minden hatodik megkérdezettnek volt szerencséje, míg az egyetemek egy jelentős részén is használt Microsoft Teamsszel 11 százalékuk találkozott, Skype-on pedig négyből egy ember kommunikált.
A nyáron ugyanakkor valószínűleg visszafogottabb lett az ilyen programok használata. Erre utal legalábbis, hogy amikor az előző egy hónap gyakorlatára kérdeztek rá, akkor már többen állították magukról, hogy egyáltalán nem videochateltek, és a jelentős részben a covid miatt felkapott programokat is csak minden negyedik ember használta.
Az egyes társadalmi csoportokban azonban elég eltérően alakult a videokonferenciák elhagyása. Bár az egyetemisták továbbra is sokat kommunikálnak így, de ez most inkább életkori sajátosságnak tűnik, nem kötelezettségnek. A tavaszi 78 százalékkal szemben most kevesebb mint fele ekkora arányban használtak ilyen programokat (Messenger, Viber, WhatsApp kivételével), amit magyarázhat, hogy sok egyetemen visszaálltak a jelenléti oktatásra. A teljes állásban foglalkoztatottaknál is látványos volt a visszaesés, de nem ekkora mértékű, sőt az átlagnál is némileg kisebb, azaz
úgy tűnik, hogy a vállalatok egy jelentős része megtartotta ezt a gyakorlatot.
Itt egyébként akár visszarendeződés is lehet. A Reacty Digital ugyanis szeptember 17. és 27. között végezte a felmérést, azaz a második hullám felfutásának elején, márpedig a fertőzésszám növekedésére az oktatási intézmények és a munkahelyek egy része is kitolt vagy újra lehetővé tett home office-szal, illetve távoktatással reagált.
Nem hatékonyabb, de nem is fárasztóbb
Az is látszik, hogy ahol megmaradtak az ilyen megbeszélések, ott viszonylag gyakran élnek vele. Az érintettek közel harmada naponta vagy naponta többször használ ilyen programot, a vizsgált kör több mint ötöde legalább hat órát tölt el értekezleten hetente a képernyő előtt,
a tizedénél pedig a 10 órát is meghaladja ez a szám.
Bár ez elég soknak tűnhet, a kutatás eredményei szerint a tavaszi kényszerű átállás jelentős változást sem az értekezletek számában, sem azok hosszában nem hozott. Az, hogy az értekezletek nem szaporodtak és nyúltak el, egyébként a nemzetközi tapasztalatokkal is összhangban van: korábban már beszámoltunk arról a kutatásról, amely szerint némileg még csökkent is a munkahelyi megbeszélésekre szánt idő.
A magyarok többsége egyébként inkább a személyes találkozót érzi hatékonynak. Különösen igaz ez a diákokra, náluk ugyanis a megkérdezettek majdnem háromnegyede vélekedett úgy, hogy jobb, ha nem csak a képernyőn keresztül látják azt, akivel kommunikálnak, vagy aki előad nekik.
Ebben egyébként az is szerepet játszhat, hogy az egyetemisták az egyetlen olyan csoport, akik a személyesnél megterhelőbbnek érzik az online kapcsolattartást*Igaz itt már elég alacsony volt a válaszadók száma.. Összességében egyébként a megkérdezettek nem éreztek ebben jelentős különbséget, ami azért érdekes, mert ebben viszont kicsit mást mutatnak a nemzetközi tanulmányok, sőt még tudományos magyarázat is van arra, miért fárasztóbb a videokonferenciázás, mint egy személyes találkozó.
A felmérésben arra is rákérdeztünk, hogy azok, akik rendszeresen használnak ilyen programokat, mennyire kaptak úgy általában az otthoni munkavégzéshez, illetve tanuláshoz segítséget a munkahelyüktől vagy oktatási intézményüktől. A többségnél ez nem volt jellemző, az internet-előfizetéshez vagy a rezsihez például szinte sehol nem járultak hozzá. Számítógépet vagy egyéb eszközt azonban a megkérdezettek közel harmada kapott, a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál pedig ennél is jóval nagyobb ez az arány (43 százalék).
Adat
Hiába nőnek meglepően a fizetések, nem merjük elkölteni
A jelenlegi helyzet jó példát mutat arra, hogy aligha csak a jövedelmek alakulásán múlik, mennyire visszafogott a háztartások fogyasztása.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
