Egy új tanulmány szerint a jobboldali lengyel kormány 2016-ban bevezett családpolitikai intézkedése, a Család 500+ program két év alatt gyakorlatilag megfelezte a gyermekszegénység arányát Lengyelországban, miközben a jövedelmi egyenlőtlenségeket is csökkentette.
A 2016-ban beindított program alapján minden lengyel család minden második és harmadik 18 év alatti gyereke után havi ötszáz złotyt – tehát nagyjából 39 ezer forintot – kap az államtól havonta adómentesen. A támogatásra mindenki jogosult bevételtől és családi státusztól függetlenül. A támogatás 2016-ban nagyjából a bruttó lengyel átlagbér 12 százalékát tette ki. Abban az esetben, ha a háztartás egy főre eső jövedelme kevesebb volt, mint 800 złoty, a támogatás az első gyerek után is járt. 2019 júliusában ugyanakkor ezt a kitételt eltörölték, így már minden családnak jár az első gyerek után is a támogatás.
A Luxembourg Income Study nevű nonprofit kutatóintézet friss tanulmánya alapján Lengyelországban 2016-tól kezdve a relatív jövedelmi szegénység*Relatív szegénynek számít egy háztartás akkor, ha az éves jövedelme nem éri el az országos medián háztartási jövedelem 60 százalékát. A medián jövedelem az a szint, amelynél pontosan ugyanannyian keresnek/kapnak többet, mint kevesebbet. a gyerekek körében meredek zuhanásba kezdett és
20 százalékról egészen 10 százalék körülire csökkent a gyerekszegénység aránya.
Eközben a relatív jövedelmi szegénység a teljes népesség körében kicsit csökkent, míg az idősek körében kicsit még nőtt is.
Relatív (bal) és szubjektív (jobb) szegénység Lengyelországban. Teljes népesség / idősek / gyerekek. Adatforrás: lengyel háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétel és LIS adatbázis
Hasonló trendek figyelhetőek meg az önbevallásos módszer alapján mért szubjektív szegénység*Szubjektív szegénynek számít valaki, amennyiben saját megítélése alapján (1) a gazdasági helyzete „rossz” vagy „nagyon rossz”, (2) napi szinten figyelnie kell arra, hogy a megélhetéshez szükséges alapvető kiadásai ne haladjanak meg egy bizonyos szintet, és (3) nincs elég pénze az alapvető hétköznapi szükségleteinek kielégítésére. esetében, ahol a gyerekek körében tapasztalt szegénység 14-ről 5 százalékra esett 2015 és 2017 között. A tanulmány szerzőinek megjegyzése alapján a szubjektív és a relatív szegénységi rátában tapasztalható eltérést módszertani okok magyarázzák, de a trend mindkét mutató alapján egyértelmű.
2016-ig a családpolitikai transzfereknek a jövedelmi egyenlőtlenséget leíró Gini-indexre gyakorolt hatása kicsivel haladta meg a 2 százalékpontot, 2016-tól kezdve ugyanakkor ez a hatás több mint háromszorosára nőtt.
A szerzők szerint a leginkább akkor látványos a Család 500+ hatása, amikor a szegénységi mutatókat a különféle családméretek esetében vetjük össze. Itt az látszik, hogy a két vagy több gyerekes családok esetében – függetlenül attól, hogy egy- vagy kétszülős háztartásról van szó – nagyon jelentős csökkenés volt a szegénységi rátákban 2016-tól kezdve. A jelenség egyébként az egygyerekes háztartások esetében is tapasztalható, de jóval kisebb mértékben, ami a szerzők szerint azért van, mert esetükben a támogatás feltételekhez kötött volt.
Az elemzés arra is kitér, hogy a háztartások jövedelemének forrása (munka, tőke, nyugdíj, családtámogatás, egyéb szociális transzferek) közül melyiknek volt a legnagyobb szegénységcsökkentő hatása. Ez alapján is úgy tűnik, hogy 2013 és 2017 között a Család 500+ játszotta a legnagyobb szerepet a szegénység csökkentésében, ráadásul minél szegényebb volt valaki, a programnak annál jelentősebb volt a hatása.
A tanulmány érdekessége, hogy nem pusztán csak a családfajták összehasonlítása alapján jut arra a következtetésre, hogy a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság szociálpolitikája hatékony volt a szegénység csökkentésében. Piotr R. Paradowski, Joanna Wolszczak-Derlacz és Eva Sierminska ugyanis a program beindulásának hónapjában interjút és adatfelvételt készített olyan családokkal, akik jogosultak voltak a támogatásra, és olyanokkal is, akik nem. Ez alapján is az derült ki, hogy a programban résztvevő háztartások körében 14 százalékponttal alacsonyabb volt annak az esélye, hogy a háztartás szegénynek számítson, mint azok körében, akik nem kaptak támogatást.
