A kivándorlókhoz képest alig esik szó a kiküldetésben dolgozókról, pedig ők is sokan vannak, és az ő hiányuk is hozzájárul a jelenlegi krónikus hazai munkaerőhiányhoz. Számításaink szerint összesen 320 ezer magyar dolgozhat az EU tagállamaiban (velük több cikkben is foglalkoztunk, a Németországban és Ausztriában dolgozókkal külön is), és ezzel összevetve is jelentős a kiküldetésen dolgozók száma: 2017-ben az Európai Bizottság jelentése szerint 83 ezer magyar állampolgár kért és kapott engedélyt arra, hogy más EU- és EGT-tagállamban*Az Európai Gazdasági Térség az EU-tagállamokon kívül Izlandot, Norvégiát, Svájcot és Liechtensteint foglalja magában. dolgozzon.
Összesen tehát mintegy 400 ezer magyar dolgozott más európai országokban, ami a 4,4 millió magyarországi foglalkoztatott közel tizede.
A munkavállalók kiküldetésének több oka is lehet:
A többi közép-európai országban is egyre nő a kiküldetésben dolgozók száma, ebből a szempontból Magyarország nem kivétel. A magyarok leginkább Németországban dolgoznak kiküldetésben – 55 százalékuk itt talált munkát -, majd Ausztria és Hollandia következik. A kivándorló magyarok körében népszerű Egyesült Királyságot Szlovákia, Franciaország és Olaszország is megelőzi. Szlovákia szereplése meglepő lehet, ennek fő oka valószínűleg az, hogy a győri Audi munkatársai a pozsonyi Volkswagen gyárban is besegítettek az elmúlt években.
Érdemes azt is megnézni, hogy milyen iparágakban dolgoznak a magyarok a többi európai országban. Mint alábbi ábránkon látszik, a munkavállalók kicsit több mint fele az építőiparban dolgozik. A többi ipari foglalkoztatást sajnos nem tudjuk részletezni, nem érhető el rá adat. A szolgáltatásban még a kamionsofőrök, ápolók és a vendéglátóipari foglalkoztatottak számát lehet kiemelni. Ezek alapvetően rosszabbul fizetett ágazatok, és – különösen a legnépszerűbb Németországban – meglepően sok foglalkoztatási törvénysértés, visszaélés tapasztalható.
Az Európai Unióban 2012 és 2017 között közel megduplázódott a kiküldött munkavállalók száma, 1,5 millióról 2,7 millióra nőtt. Az aktív korú, 18 és 65 év közötti európaiak arányában is jelentős ez a növekedés: 0,65-ről 1,15 százalékra emelkedett az arány.
Ma már tehát minden századik uniós munkavállaló kiküldöttként dolgozik egy másik tagállamban.
Nagyon különböző az egyes tagállamok helyzete a kiküldöttek kapcsán, és meglepő módon nem egy szegényebb keleti tagország vezeti a ranglistát, hanem Luxemburg. Onnan azonban nem alacsonyan képzett munkaerő megy külföldre, hanem pénzügyi szakemberek. Ennek az az alapvető oka, hogy így elég sok adót meg lehet takarítani, mivel a bankári fizetések néhány százaléka is már elég magas összeg.
A keleti tagállamokból érkező cégek elég sok támadást kapnak, egyebek mellett Németországban. A szociális dömpingnek (Sozialdumping) hívott jelenség során azt kritizálják, hogy sokszor nem kapják meg a kiküldöttek – vagy csak papíron – a német minimálbért, ezáltal leszorítják a helyi béreket. A vita azonban igencsak egyoldalú Németországban: azt már nem teszik hozzá, hogy a – legnagyobb részt német tulajdonú – külföldi vállalatok jóval alacsonyabb béreket fizetnek a közép-európai országokban munkavállalóiknak, mint az általuk előállított hozzáadott érték alapján észszerű és igazságos lenne. Részben ennek köszönhető a magas német bérszínvonal.
Európai szinten a kiküldött munkavállalók 46 százaléka az építőiparban dolgozik. Itt valóban sok visszaélés van, szinte minden országban, de azért erről nem a kiküldetés gyakorlata tehet. Ráadásul ez az a terület, ahol a keleti, szegényebb tagállamok cégei versenyelőnybe tudnak kerülni a nyugati cégekkel szemben. Ekkor nyugaton – leginkább Németországban és Franciaországban – igazságtalanságot kiáltanak. Pedig az építőiparon kívül talán csak a közúti szállítmányozás az az iparág, ahol az alacsony bérekkel sikerült gyorsan növekedniük a keleti cégeknek.
De mára már egyáltalán nem igaz az sem, hogy a munkabérek szerepe döntő lenne, mert a munkaerőhiány miatt már nagyon hasonlóak a keleti és nyugati sofőrök bérei – mint ahogy erről tavaly nyáron a Waberer’s akkori vezérigazgatója a német Handelsblattnak is nyilatkozott. Ettől függetlenül gőzerővel zajlik az ágazati szabályozás nyugati érdekek szerint történő átalakítása, az alábbi cikkünkben részletezett változtatásokat múlt héten az Európai Parlament is megszavazta.
Ettől függetlenül tény, hogy az Európai Unióban számos visszaélés éri a külföldön dolgozókat. Összesen 17 millió európai dolgozik más tagállamban, közülük a kiküldöttek lehetnek a leginkább kiszolgáltatott helyzetben. A munkavállalók nagyon sok esetben nem ismerik annak az államnak a szabályozását, ahova néhány hónapra vagy évre viszik őket dolgozni. Legtöbbször az adott ország nyelvét sem beszélik, munkásszállásokon alszanak, nem érintkeznek helyiekkel, probléma esetén nem tudnak kihez fordulni.
Az uniós szabályok szerint elég sokáig lehet kiküldött egy munkavállaló, akár két évig is. Ilyenkor az A1-es igazolással tudja a munkáltatója a másik országban bizonyítani, hogy kiküldött dolgozóról van szó. Erre azért van szükség, mert enélkül a kiküldetés helyén kellene a társadalombiztosítási járulékokat megfizetni. A szabályok azonban nem mindig egyszerűek, figyelembe kell venni például, hogy csak akkor lehet a kiküldetés szabályait alkalmazni, ha nem egy másik kiküldött munkavállaló helyére küldik az újat, és legalább 30 napos foglalkoztatási jogviszony szükséges a kiküldő országban – ezeket azonban nagyon nehéz ellenőrizni. Az szja-t akkor kell a másik országban megfizetni, ha 183 napnál többet tartózkodik ott a munkavállaló – ezt is nehezen tudják követni a hatóságok. Márpedig nem kis tétről van szó: a német szja kulcsai 14 és 42 százalék között vannak. Egy Magyarországra kiküldött német cégvezető ezen nagyot kaszálhat, hiszen marad a német társadalombiztosításban, de 42 helyett 15 százalék adót fizet.
A nyugati médiában a rendkívül alacsony béren, sokszor szürkén vagy feketén foglalkoztatott munkavállalókat okolják a bérek leszorításáért, pedig sokszor ottani, például német vállalkozók azok, akik már-már rabszolgaként dolgoztatnak kelet-európaiakat. A hatóságok pedig nem túl hatékonyak a fellépésben. Mindennapos eljárás például, hogy a hivatalos minimálbért papíron kifizetik, de jó részét rögtön visszaveszik szállás és ellátás címszóval. A németországi, a tulajdonos szempontjából is német húsipar például erősen érintett, cikkek sokasága számolt már be az embertelen állapotokról.
Az Európai Parlament ezért azt javasolja, hogy hozzon létre az EU egy munkaügyi hatóságot, ami segítene a visszaélések visszaszorításában. A határokon átnyúló trükközés kiugró formái a Luxemburgban létrehozott postaláda cégek, amelyek tízezer számra adják „bérbe” a munkavállalókat más országokba – csak éppen a szabályokat nem lehet rajtuk számon kérni, eltűnnek a hatóságok elől.
Adat
Fontos