(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Az elmúlt napokban mélyen beleástam magam az európai gázfogyasztás és energiaellátás rejtelmeibe. Ez alapozza meg a fenti címbeli állítást. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Gazprom valószínűleg nem fogja leállítani az exportot, még akkor sem, ha Európa a szankciók miatt nem tud ezért a termékért azonnal fizetni. Az idő az oroszok ellen játszik: minél hosszabb ideig marad Vlagyimir Putyin rezsimje, annál hosszabb és fájdalmasabb lesz a nagy keleti ország szenvedése.
Az európai vezetékes szállítások (EU+Törökország), amelyekre az állami tulajdonú Gazpromnak monopoljoga van Oroszországban, a teljes vezetékes gázexport 95 százalékát teszik ki. 2021-ben ez 175 milliárd köbméter volt, míg Kínába a Szibéria Ereje vezeték mindössze 10 milliárd köbméter gázt szállított. Az EU export tekintélyes része, körülbelül egyharmadát adja a teljes, 515 milliárd köbméteres (2021) éves oroszországi földgáztermelésnek. Ezen felül az ország körülbelül 40 milliárd köbméter földgázt adott el cseppfolyós formában tavaly, elsősorban a Novatek nevű cég Jamal-1 üzemének köszönhetően.
Legalább három okot látok arra, hogy az oroszok nem lépik meg, hogy leállítják a vezetékes exportot:
Mégis mit tehet Európa, ha az oroszok az elképzelhetetlen mellett döntenek, vagyis leállítják a teljes európai földgázexportot?
A kontinens mind a keresleti, mind a kínálati oldalon képes olyan változásokat elérni, amelyek 10 év alatt megoldást hozhatnak a kieső keleti nyersanyagellátás pótlására.
Valószínűleg keserves 3-4 éve lehet Európának, de a szituáció megoldható.
Európa gazdag és hitelképes, Oroszország viszont szegény és hitelképtelen. Számára sokkal nagyobb a tét és a potenciális veszteség.
Az EU27 földgáz felhasználása szektoronként, 2010-2020 (TWh)
A keresleti oldalon több megoldást is alkalmazhat Európa. Egyrészt visszavetheti a nagy gázfogyasztó iparágait, például a vegyipart, az acélipart vagy a műtrágyagyártást. Ezek a termékek behozhatók importból. Különösen a műtrágya stratégiai áru, hiszen enélkül nem létezik modern mezőgazdaság. Másrészt csökkenteni lehet a földgáz felhasználását az áramtermelésben: helyette ideiglenesen újra kell indítani a szenes és nukleáris áramtermelést, és fokozni kell a megújuló energia termelését. Emellett ahol lehet, kőolaj termékkel lehet helyettesíteni a földgázt. Végül konzerválni kell a fogyasztást, temperálni a hőmérsékletet, a nem szükséges irodaházakat és közösségi tereket pedig be kell zárni.
A modellek szerint komoly téli hidegnél a lakossági fogyasztás korlátozására is sor kerülhet, de ez nem az alapeset. A Bruegel, neves nyugat-európai kutatócég friss elemzése szerint Európának évi 830 TWh-nyi (kb. 85 milliárd köbméter) keresletcsökkentési potenciálja van a 2022-2023-as gázévben, amivel menedzselhető az orosz import teljes kiesése a jelenleg betárolt gázmennyiséggel. A kutatócsoport viszont arra figyelmeztet, hogy együtt kell döntéseket hozni és el kell fogadni azt, hogy rövidtávon nem biztos, hogy sikerül az optimális megoldást elérni az idő rövidsége miatt.
Az EU27 2022/2023-as gáz tárolási kilátásai és a kereslet csökkentési opciók
A kínálati oldalon növelni kell az LNG behozatalt, rövidtávon meg kell venni Ázsia előtt az összes szabad cseppfolyós földgázt. Bővíteni kell a hazai termelést, újra kellene indítani a leállított holland groeningeni gázmezőt, Európa legnagyobb ilyen lelőhelyét. Emellett komoly beruházások kellenek LNG terminálokba, interkonnektorokba, gáztárolókba.
Az előbbire már tett is utalást a német kormány: két ilyen egységet szeretnének építeni – Németország nem rendelkezik ilyen üzemmel jelenleg. Az EU-nak egységes és sokkal határozottabb külpolitikára van szüksége. A Mediterrán térségben és a Fekete-tenger medencéjében rengeteg földgázt találtak az elmúlt évtizedben – a Ciprus partjainál lévő gáztalálat az elmúlt 20 év legnagyobb gázipari felfedezései között volt. Ez persze azt is jelenti, hogy Törökország szerepe felértékelődik, ami különös óvatosságot indokol.
Végezetül az európai zöldeknek el kellene felejteni az európai olaj- és gázcégek vegzálását: helyette pont azt kellene támogatni, hogy ezek a cégek világszerte fektessenek gázkitermelő és LNG kapacitásokba.
A kontinensnek még évtizedekig szüksége lesz a kék nyersanyagra, az energiaátmenet hosszú folyamata pedig remélhetőleg elvezet a sokkal kisebb importigényhez. De ez messze, több évtizedre van még tőlünk, addig pedig nem tudjuk nélkülözni a stabil földgázellátást.
Élet
Fontos