Cikkünk írásakor továbbra is nagyon valószínű, hogy januártól jogerőre emelkedik az a törvényjavaslat, amely betiltja minden gyógyszer internetes forgalmazását Magyarországon. Miről is van szó? A szabály pontos értelmezéséhez hétköznapi megközelítésben abból érdemes kiindulni, hogy az adott szer dobozára mi van írva, gyógyszer vagy nem gyógyszer (előbbit sokkal szigorúbb szabályok szerint lehet piacra dobni, engedélyeztetni). Ha gyógyszer, akkor januártól kezdve már nem lehet interneten megrendelni és házhoz szállítani. Az elektronikus kereskedelmi csatornát csak azoknál a termékeknél lehet használni, amelyek nem minősülnek gyógyszernek.
Nézzünk két példát: egy vitaminkészítmény jellemzően nem számít gyógyszernek, így azt továbbra is lehet majd online vásárolni, de a láz- és fejfájás csillapítók többsége gyógyszer, így azokért személyesen kell elmenni egy patikába (vagy más kiskereskedelmi egységbe, amennyiben a gyógyszer a nem vényköteles termékek azon körébe tartozik, ami patikán kívül is forgalmazható). Sokan szokták keverni a gyógyszer fogalmát és a recepthez való kötöttséget – de ez most ne zavarjon meg senkit, az orvosok szinte mindig gyógyszernek minősülő készítményeket írnak fel, de természetesen vannak nem receptköteles gyógyszerek is, a fejfájás csillapítók talán a legismertebbek, az új szabály szempontjából pedig az a lényeges, hogy ezeket sem lehet online értékesíteni.
De miért nem akarja a (magyar) szabályozó, hogy az internet, amely szinte minden iparágban erős kereskedelmi csatornává vált, a gyógyszereknél ne legyen az? Erre a kérdésre alapvetően két oldalról adható válasz. Az egyik szerint a gyógyszer forgalmazását sokkal inkább egészségügyi, mintsem logisztikai megoldásnak tartják, és attól félnek, hogy a gyógyszerbiztonság sérül, illetve eltűnik a gyógyszerész és a vásárló közötti személyes kapcsolat, ahol a gyógyszert átadó gyógyszerész vagy szakasszisztens akár tanácsot is adhat, és felhívhatja a figyelmet az esetleges interakciókra. A másik megközelítés pedig az, hogy az internetes értékesítés következtében eltűnik az offline patikai világban megszokott kvázi területi leosztás, pedig ez egy olyan védettség, amely a szabad versenyhelyzetben egyébként életképtelen egységeket is fenntarthatja.
Ezek a félelmek azonban nem feltétlenül jogosak. A gyógyszerbiztonság ugyanis csak akkor sérülne az internetes nyitás miatt, ha szabályozatlanul engednénk rá a netre a kereskedelmet. Erről azonban szó sincs, a jelenleg még érvényes szabályok szerint ugyanis csak az árulhat gyógyszert online módon, aki mögött offline, fizikailag is létező patika áll. A gyógyszert tehát az internetes megrendelés esetén is a patikus adja ki, az egyetlen különbség az, hogy nem a pulton át teszi ezt meg, hanem egy futárral küldi el a vevőnek. A személyes kommunikáció megteremtése pedig ma már elvileg nem lehetne probléma netes környezetben sem, az értékesítési rendszerekhez lehet személyes chatet vagy akár videós megoldásokat tenni. A szabályalkotó azonban nem azt a módszert választotta, hogy például kötelezővé teszi a személyes netes konzultáció lehetőségét – ezzel nem számol.
Talán azért, mert ahogy írtuk, a tiltás mögött a kis patikák versenyképtelenségétől való félelmek is állnak, vagyis eleve nem feltételezik, hogy egy vidéki kis forgalmú gyógyszertár képes videóchatet működtetni. A szabályalkotó láthatóan nem foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy a kis patikák egymással szövetségben, akár közös finanszírozással is létrehozhatnák ezeket a modern értékesítési csatornákat, illetve azzal sem számol, hogy az informatikai piacon halomszámra vannak olyan szolgáltatók, akik a hasonló megoldásokat szolgáltatásként nyújtani tudják azoknak, akik nem akarnak ebbe saját erőből belevágni.
Az internet a gyógyszer-kereskedelemben sem más, mint egy új értékesítési csatorna, és nem lehetetlen, sőt a modernizáció érdekében egyenesen kívánatos lenne, hogy a fenti egészségügyi fenntartásokat kiküszöbölve pusztán logisztikai kérdéssé váljon a használata.
Régóta látjuk, hogy a könyvesboltnak csak logisztikai választás, hogy egy üzletben árul vagy az interneten keresztül juttatja el a terméket a vevőhöz, ez egy logisztikai és nem könyvkiadási kérdés. Ha a gyógyszert – mondjuk a könyvhöz képest – speciális terméknek tekintjük, akkor ez speciális szabályokat is indokol, de az internet teljes mértékű kizárása a kereskedelemből meglehetősen nagy visszalépés a múltba.
A járvány különösen jól megmutatta, hogy az egészségügyben és a gyógyszer-kereskedelemben is van fogadókészség a modern megoldásokra. Ahogy elterjedt a távvizit és az e-recept, úgy kezdett meghonosodni a netes gyógyszerrendelés és futárral való házhoz szállítás is. Egyre jobb megoldások jelentek meg, és tavaly a netes gyógyszerforgalom több mint a kétszeresére nőtt (bár még így is csak a teljes piac 1,5-2 százalékát teszi ki).
A modern csomagküldő szolgáltatók 24 órán belül házhoz juttatják a gyógyszereket, a futárszolgálatok pedig városon belül akár 30 percen belül kézbesítenek és tökéletesen kontrollálható lehet a gyógyszerbiztonság. Ha a szerződésben ki van kötve – márpedig minden részletre kiterjedően meghatározták -, akkor a futár nem viheti a gyógyszert két meleg pizza között
– mondja Feller Antal, a Hungaropharma Zrt. vezérigazgatója.
A totális tiltásnak lehet még egy kedvezőtlen eredménye: azok, akik mégis interneten szeretnének rendelni, könnyebben rávehetők lesznek a szürke-fekete megoldásokra. Azzal ugyanis, hogy eltűnik a legális és könnyen ellenőrizhető online gyógyszerkereskedelem, értelemszerűen megszűnik a legális-illegális, vagy fél-legális megoldások közötti kontraszt. A szürke zóna ma is megvan (leginkább vényköteles termékeket keresnek rajta olcsóbban, vagy potencianövelő, esetleg izomnövelésben segítő csodaszereket), és nem lenne jó, ha az interneten nem épülhetne fel egy vele szemben sokkal erősebb legális oldal.
Az illegális oldalnak azonban nem az a legnagyobb hátránya, hogy nem szabályos, hanem az, hogy hamis, és ez sok esetben egyet jelent a káros gyógyszer forgalmazásának színterével.
A cikk megjelenését a Hungaropharma Zrt. támogatta.
Támogatói tartalom
Fontos