Jelenleg nagyjából háromszor annyiba kerül a piacon egy kilowattóra villamosenergia, mint amennyit a magyar lakosság fizet érte. A háztartások már az elmúlt években is a piaci ár alatt kapták az áramot, de az eltérés elenyésző volt a mostanihoz képest. Ilyen különbségeknél tíz, vagy akár százmilliárdokat bukhatnak a kereskedők, hacsak nincs valamilyen a piacinál jóval olcsóbb forrásuk. Ágazati szakértők szerint ez csak a Paksi Atomerőmű lehet.
A villamosenergia piaci ára döbbenetes mértékben emelkedett az elmúlt egy évben, és különösen az előző nagyjából három hónapban. Miközben tavaly szinte egész évben 50 euró körüli összeget kellett fizetni Magyarországon egy megawattórányi úgynevezett zsinóráramért,*Ez a tulajdonképpen folyamatosan rendelkezésre álló villamosenergia. Az áram felhasználása éven, héten, és napon belül is ingadozik, de van egy olyan mennyiség, amelyre folyamatosan szükség van. Ezt a mennyiséget fedezi a zsinóráram, amely mivel mennyisége jól előre jelezhető jellemzően nagyobb erőművek állítják elő, az ára pedig alacsonyabb a pontosan nem prognosztizálható (például csúcsidőszaki) felhasználásra termelt áraménál. idén nyáron már stabilan 70 euró felett volt a jegyzés, jelenleg pedig az egy évre előre szóló, tehát a várakozásokat is magába foglaló árfolyam a száz eurót közelíti, az aktuális (spot) ár pedig ennél is magasabb.
Mivel itthon a lakossági energiaár szent tehén, és így a háztartások számára ebben az időszakban sem lett drágább a villamosenergia, a piaci, és a mesterségesen alacsonyan tartott rezsicsökkentett ár teljesen elszakadt egymástól. Korábban ez nem volt jellemző, legalábbis ilyen mértékben semmiképpen sem.
Ha valaki gyorsan utánaszámol, akkor első ránézésre arra juthat, hogy annyira nem is vészes a különbség. A megawattóránként 100 euró körüli jegyzés ugyanis egy kilowattórára még a mostani euróárfolyam mellett is nagyjából 34 forintot jelent, ez pedig egy hajszállal még alacsonyabb is annál, amennyit a szolgáltatók felszámolnak egy lakossági fogyasztónak. A leggyakrabban választott, egész nap fixáras, úgynevezett A1-es tarifatípusnál például szolgáltatótól függően most 35-37 forintba kerül egy kilowattóra áram.
Ebben azonban nemcsak a villamosenergia ára van benne, hanem például az áfa valamint annak a költsége is, hogy az áramot eljuttassák a háztartásunkba. Utóbbit rendszerhasználati díjnak hívják (hiszen a villamosenergia hálózat használatáért fizetünk), és ez jelenleg magasabb is, mint az áramár.
Azaz maga villamosenergia-ár az általunk fizetett rezsiköltségnek kevesebb mint harmada. Ez nagyjából 2018 közepéig semmilyen gondot nem jelentett, hiszen a piaci árak ez alatt maradtak, a lakosságnak szállító úgynevezett egyetemes szolgáltatók bárkitől piaci áron megvehették a villamosenergiát, amit aztán komolyabb veszteség nélkül értékesítettek a háztartásoknak. A kormány – vagy valamely állami szerv – pedig időről időre igazított a különböző díjtételeken, arra persze vigyázva, hogy a lakosság által fizetett végső ár ne változzon.
Nagyjából három éve azonban a piaci ár elkezdett elszakadni a rezsicsökkentettől, és ettől kezdve már nem volt – és a drágulás mértéke miatt rezsinövelés nélkül nem is igazán lehetett volna – ilyen kiigazítás. A különbség már tavaly is elég jelentős volt, nagyjából 30-50 százalék, mostanra azonban ehhez képest is hatalmasat nőtt, így
a piaci ár már közel háromszorosa a rezsicsökkentett lakosságinak.
Mivel a magyar háztartások évente nagyjából 11-12 terrawattóra, azaz ennyi milliárd kilowattóra villamosenergiát használnak fel, a jelenlegi kilowattóránként 20-22 forintos különbség éves szinten százmilliárdos nagyságrendű különbséget jelent. Ennek a rendszerben valahol veszteségként vagy elszalasztott nyereségként kell megjelennie.
Az áram leegyszerűsítve úgy jut el a lakossági fogyasztókhoz, hogy egy erőműben megtermelik, megvásárolja a kereskedő*Amelynek van egyetemes szolgáltatói engedélye, azaz van jogosultsága a lakosságnak értékesíteni., majd eladja az állam által rögzített rezsicsökkentett áron a háztartási fogyasztónak. Így elsőre a kereskedő tűnik a nagy vesztesnek. A gáznál, amelynek ára gyakrabban és szélesebb sávban változik, mint az áramé, van is egyfajta jogi védelme az egyébként állami tulajdonban lévő egyetemes szolgáltatónak, hogy ne feltétlenül bukjon ilyen helyzetben nagyot: törvényileg biztosítanak olcsóbb gázt a lakosság ellátásához.
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ugyanakkor a villamosenergia esetében ilyen nincsen. Ráadásul szemben a gázpiaccal, itt nem csak az állami MVM szolgáltat a háztartásoknak, hanem az E.On is, méghozzá elég nagy területen: a teljes Dunántúlt, és a tiszántúli megyékben élők többségét is ők látják el árammal. A Duna-Tisza köze, illetve most szeptember elejétől a főváros és környéke valamint Észak-Magyarország pedig az MVM szolgáltatási területe.
Elvileg tehát ennek a két csoportnak kellene valahogyan feloldani a piaci és a lakossági árak közötti hatalmas különbséget. Persze az energiaiparban jellemzően hosszabb távra terveznek, és hónapokra, akár évekre előre kötnek le termelési mennyiségeket, gyakran előre rögzített áron*A mostani 100 euró körüli zsinóráram is egy évre előre szól., ám ez csak ideig-óráig odázza el problémát, illetve az abból eredő hatalmas veszteségeket. Ennek elkerülésére így,
ha a kormány nem akar a választások előtt rezsit növelni, az egyetlen megoldás az lehet, hogy a kereskedők valahonnan a piaci ár alatt szereznek be villamosenergiát.
Szakértők szerint ehhez az egyetlen forrás a paksi atomerőmű lehet.
A piaci árak emelkedését ugyanis alapvetően olyan világpiaci folyamatok okozzák, amelyek a nukleáris energiát nem nagyon érintik. Mezősi András, a Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa a G7-nek azt mondta, az árak főleg azért emelkednek, mert duplájára drágult a földgáz, jelentősen drágább lett a szén, és kilőtt a hőerőművek termeléséhez szintén szükséges széndioxid-kvóta jegyzése is. Azaz a fosszilis (szenet és gázt égető) létesítményekben sokkal költségesebb most áramot előállítani, mint egy éve.
Ezek a változások azonban Paksot nem érintették. Ahogy a szintén a REKK-nél főmunkatárs Felsmann Balázs magyarázta: az atomerőmű közvetlen önköltsége továbbra is elbírja ezt az alacsony árat. Egy nukleáris erőműnél ugyanis a beruházás drága, a későbbi árba annak a költségeit kell beépíteni*Erről ment hosszú szakmai vita a Paks II beruházás kapcsán Magyarország és az Európai Unió között., maga a termelés már sokkal olcsóbb*A változó költség alacsonyabb, mint mondjuk egy szenes vagy gázos termelőegységnél.
A logikus megoldás tehát az lehet, hogy valamilyen módon Paksról látják el olcsó árammal a lakosságot, illetve az őket kiszolgáló kereskedőket. Ez azonban a szintén állami tulajdonban lévő atomerőműnél jelent vagy jelentene elszalasztott nyereséget, hiszen ugyanezt az áramot a piacon jelenleg sokkal drágábban is értékesíthetnék, milliárdos profitra szert téve.
Az E.On-t és az MVM-t is kérdeztük a beszerzési forrásaikról, ám mivel ezeket az információkat a szektorban jellemzően üzleti titokként kezelik, nem kívántak válaszolni.
Adat
Fontos